Szamos, 1913. július (45. évfolyam, 149-175. szám)
1913-07-29 / 173. szám
(1913. julius 29.) 173 szánj. SZÁMOS 8. old«). % kirabolták. A tetteseknek nyoma veszett; igaz, hogy a megszurkált kereskedő is felgyógyult. Ez a rablás 13 évvel ezelőtt tötónt s azóta már sok minden változás történt Szatmáron. A bűnözőkre a legérezhetőbb változás az volt, am'kor csendőrsóget hoz tak Szatmárra. Eleinte derekas munkája is akadt a csendőrségnek s ma már meg lehe tünk nyugodva vagyoni és személyi biztonságunkat illetőleg (!) Ma már nem kevés munkát ad azoknak a tanyáknak felkutatása, ahol titokban és leleményesen, a legnagyobb körültekintéssel főzik ki azokat a kisebb nagyobb bünökőt, amelyeket ma zsebtolvajlás, jasszfogás, betörés néven ismerünk. Van a lóvásáitér sarkában egy horpadás, amolyan földomlásfélőuek léhet azt nevezni. 0 yan kis mélyedés, amelybe, ha beülnek, csak közvetlen közelből lehet észrevenni az ott tartózkodókat. Tegnap este hét óra tájban öten ültek e kis esőmoata völgyecskében. A frissen burjánzó g z kónycdmes, puha szőnyeggel vonta be a talajt, öten ü’tek é3 kártyáztak. Három fiatal 20—22 éves fiú, egy 30 éves csavargó kinézá.ü ember 3 egy az előbbieknél jobban öltözött, jobb kinézésű, középkorú gazdálkodó ember. Huszonegyet játszották. A kártyát nem láttam, csak csattogását hallottam s a játékot kísérő ismerős kifejezéseket. Nem akartam közel menni, mert hátba megzavartam volna az idylükus képet. Egy fabódé mellé húzódtam s onnan figyeltem a játékosokat és a játékot; már amennyire figye’ni lehet harminc méter távolságról. — Reszta! — ezt a gazdálkodó formájú ember mondotta. — Mennyi ?1 — kérdi két hang is egyszerre. — Tizenkilenc, — volt a válasz. — Ez húsz 1 — válaszolt egy recsegő bariton s ez alighanem a bankár lehetett. Újra kezdik a játékot. Most a „pasas“ — nevezzük igy már megszokásból is — „befuccsol.“ Káromkodik egyet és folyik tovább a játék. Csodálatos, most a „pasas" nyert. Azaz dehogy csodálatos, igy kell annak lenni, mert hiszen nem le-etno „nyolcra venni,“ ha folytatólagosan mindig csak vesztene. Pedig a kedélyes partnerok ezt akarták, mert a kedélyes partnerek nem voltak egyebek, mint sipisták. Az a nehány fiatal 10—12 éves gyerek, anely körülöttük heverószva gyönyörködckt az isteni játékban, — pedig „sipi“-növendík. „Nyolcravcv.'s“ alatt pedig általában t>lvaj- nyelven azt értik, hogy valakit utolsó vasig kifosztanak, már, hogy milyen módon, — az mellékes. Öt—hat parthie után már teljesen liszlábajöltom a játékkal és játékosokkal: „reeüznek“ a fiuk. Reclizés alatt értik azt a kártyimenipulációt, mikor egy ügyes kézmozdulattal a felül levő és a hátlapjáról megismert kártyát alulra paklizzák, vagy viszont. A tizenkettedik paribiet jPszotlák már az én figyelésem ó’a s ez az eddigiek nél is izgalmasabb volt, mert a „p .sas* sejtette, hogy „sipisak“ kompanistái A kíváncsiság engem is elöhajtoft rejtekhelyemből. Lassan, óvatosan előrejöttem és a szemeimet egy percre sem vettem le a bankárról, meg a malleite ülő fiúról. Nem törődtem vele, ha észrevesznek is, de nem is vettek észre, — a kompánia s a körű lőtte heverő „ifjúság“ el volt foglalva a saját, illetve a játék gondolatával. Közvetlenül a fejük feletti dombon állottam és onnan néztem a játékot. A pasasnak hu szonegyje volt, da három kártyából, igy nem „vághatta ki.“ A bankárnak íöktises van a kezében. A felső kártyát húzogatja, amelyet egészen ki lehetett venni felülről nézve is, hogy zőldnyolcas, csak a pasas nem vette észre, aki boldogan gyönyörködő t tökkirály, makk- tizes és makkhotesóben, melynek összege a boldogító „huszonegy.“ Biztos volt benne, hogy a középen elhelyezett fekete kalapban levő 17 korona és néhány hatos az övó lesz. Milyen nagyon csalódott azonban, mikor a bankár 21 et vágott ki a toktizes és pirosászból. Hogy került a pirosász oda ? A pasas nem tudta, de én láttam, mikor alulról felhuz'a a bankár. Nem is állhattam meg, hogy közbe ne szóljak : — Mit csinálnak maguk, kérem?! Rémülten pislant fel a „sipi-band »“ a nem várt hangra s első percben izgatottan dugták zsebre a pénzt, talán még a pasas pénzéből is „ijedtükben.“ Hsrag03 morgás volt a válasz. Először nézték az a comah do nem bírtak felismerni, lehet, talán detektívet sejtettek bennem. Majd egyik bátorságot vett a igy szólt rám : — Mi köze hozzá ? 1 — Igen, mi köze hozzá ? 1 — zúgta rá a kar. Ig.z, mi közöm hozzá, — kérdeztem én magvitnban — de hirtelen összeszedtem a; com összes szigorú vonását és egy erélyes feleletet akartam kivágni, mikor a pasas, az „én védencem“ igy szólott roám mogorva hangon: — Menjen ez ur dolgára, mig szépen van ! És én elmentem dolgomra, Rmig széprn voltam és amikor a vásártéri kis sárga házig jutottam, nagy lármát hallottam az elhagyott hely feiőh Pofozkodtak a játékosok, pofozták az én védenc met cs én — én elmentem szépen a dolgomra. Iíván. I APACHE INGEK darabja 4 korona | pí KARDOSNÁL, a színházzal szénben, g ittriTi'riTi'iwinnnMií ,iii mm&wmsmmBBum Legjobb ekék jótállás mellett raktáron kapfiatók Poszvék gazd. szakirodája gépraktárában Attila-u. 8. mmK Sir Oöají hívják azt a derék angol közgazdászt, aki házalást engedélyt váltott magának az illetékes hatóságnál, amely engedély alapján jogában áll most a derék férfiúnak az államfők és államférfiak párnázott ajtaján legújabb, rendkívül olcsó békejavaslatával kopogtatni. Mert egy nagy koncepciójú béke- javaslatról olvastam a héten a „Huszadik Században“, amely javaslatot Kerner Zoltán tolla kommentálja és amely javaslatról az olvasó az alábbiakban még sok szépet fog olvas hatni. Sir Max Waechter javaslata nem elégszik meg azzal, hogy esetleg ér deméül tudhatta be neki az utókor a balkáni államok újbóli öaszeölelkezé- sét, hanem nagyobb babérra vágyik és az európai államok Krup féle ágyúiból viharágyukat, a mézes mázos diplomatákból puszi-pajtásokat, mit mond jak még, az európai fogcsikorgató nagyhatalmakból szövetségeseket, summa summárum, európai egyesült államokat akar formálni. És ahogy a cikkíró hasábról- hasábra jobban és jobban belemelegszik az európai szövetség eszméjének kivihetőségébe, az olvasó is kénytelen az eszmét, a föderáció gondolatát nemcsak a humoros oldaláról tekintetbe venni. Mert, hiszen egyszerű és kézenfekvő a gondolat. Azt mondja a derék sir, létesítsen Európa egy békés sző vétségét, amelyben az összes európai államok a maguk felségjogából és szuverainitásukból engedni lennének kénytelenek, mert, ha nem, úgy előbb - utóbb be kell következni a végleges gazdásági csődnek, hiszen 87,48.000.000 koronát és 5000000 embert nem tud sokáig a gazdasági élet évenként a fegyverkezés céljaira nélkülözni. Ilogy pedig ez a szövetség állandó legyen, létesítsen szövetség, az államok szövetsége, .-szövetsó get is egyszersmind, am nek gazdasági szorossága lehetetlenné tenné, hogy egy-egy makrancosabb szövet séges a „részvénytársaságu igazgatóságából töröltethetné magát. Nem a mi kötelességünk és egyszersmind nem a mi tudásunknak megfelelő a javaslat taglalása és kri ■ tizálása. Lehet, hogy igaza van a derék angolnak, lehetséges, hogy a jövő nagy dobjába üt bele csupán gyenge keze. A mi, a napi újság feladata csupán regisztrálni a hirt, mint, ahogyan a kis simái betörésecskét is regisz trálni kötelességünk. De mégis! Az európai békét propagandáié cikk sorai közül kikandikál az a sze rény óhaj, hogy vajha bár tudomást szerezne a javaslat óriási jelentőségéről a nagy közösség, mert egy leendő és a cikk szerint is elkövetkezendő Szatmár-Németi város és vidéke n. é. közönségének tisztelettel hozom szives tudomására, hogy sajMMzantaHfltfcteUnat, ÜZLETEMET, mely 28 év óta a Takarékpénztár épületében van — Széchenyi-utcai ez okból a raktáron lövő — összes árukat — árusítom. Kérem szükségletüket az általánosan ismert jó minőségű árukból nálam beszerezni. — Széchenyi-utcai házamnál 3 külön üzlet, raktár és pinceholyisóg kiadó. teszáltitott árban a beszerezni. — Kész szolgálattal Fáskuj Imre.
