Szamos, 1913. július (45. évfolyam, 149-175. szám)
1913-07-31 / 175. szám
1 Aggodalmak a Delphin-rendszer ellen. A vízvezetéki bizottság ülése. A vízvezetéki bizottság tegnap ülést tartott Vajay Károly dr. kir. tan., polgármester elnöklete alatt. A tanácskozás legfontosabb tárgya a törvényhatósági közgyűlés által már elfogadott Delphin-rendszer üzemi kérdése volt A Delphin-rendszer ugyanis csak úgy gazdaságos, ha a hajtóerőt a városi villamos műtől veszi. Ámde a villamvilágitási igazgató a Delphin-rendszerü vízvezeték részére nem hajlandó áramot szolgáltatni, mert a villamosmü a mai fogyasztást is alig bírja és a telepkibővités költsége nem állana arányban az üzemi haszonnal. Az üzembiztonság szempontjából t. i. olyan áramtermelésre kell berendezkedni, amely a legnagyobb fogyasztást is elbírja. Ez pedig rendkívül nagy befektetést igényel, amit célszerűen kihasználni nem lehet. Azonkívül a Delphin-müvek áram- fogyasztásában igen nagy ingadozások vannak, amelyek szintén károsan befolyásolják a villamos üzemet. Ezért azt javasolja, hogy vagy tekintsen el a város a Delphin- rendszertől és ópittesen viztornyos vízvezetéket, vagy állíttasson fel a vízmüvek hajtására külön villamos központot. A vizmüigazgató a vízszolgáltatás szempontjából a Deiphin-rendszerü szivattyú- müvet, amelyik tulajdonképpen nem is uj, hanem régi, kipróbált és feltétlenül megbízható gép9zerkezet, csupán az automatikus villamos kapcsolás uj benne, épp olyan jónak tartja, mint a viztornyos rendszert és épp úgy elvállalja annak kifogástalan működéséért a felelősséget, mint ahogy elvállalta volna a viztornyos vízvezetékért, ha a törvényhatóság azt választotta volna. Minthogy azonban a villamvilágitási igazgatónak az áramszolgáltatás tekintetében aggályai vannak, azt javasolja, hogy amennyiben a vízvezetéki tervek már elkészültek és oly módon készültek, hogy azokba a víztorony a tervek nagyobb változtatása nélkül bekapcsolható, készíttesse el a tanács a viztornyos változatot is és ily módon bocsássa a terveket a belügyminisztérium döntése alá. A bizottság a vizmüigazgató javaslatát elfogadta és a tanácsot felkérte, hogy a tervek felterjesztését és jóváhagyását siettesse. A vízvezetéki bizottságban tárgyalt többi ügyek közül a Leféber-cég szerződésszegése foglalkoztatta még élénkebben a bizottságot. Ez a vállalat két vízvezetéki kút elkészítésére nyert megbízást és az egyik kút munkálatait még a múlt év okt. havában, a másik kutót ez év január havában beszüntette s a munkát ismételt felhívás dacára sem folytatta. A bizottság a vállalati szerződés értelmében azt javasolta a tanácsnak, hogy a Leféber-céget mozdítsa el a vállalattól és a munkálatot hajtassa végre az 6 terhére más vállalkozóval. távirat, telefon. A nyírbátori választás. Nyírbátor, julius 30. Szabolcs vármegye központi választmánya a nyírbátori választást augusztus hó 8 ra tűzte ki. Bathazár Dezső püspök vasárnap tartja programmbeszédót Nyírbátorban. A nagyszentmiklősi mandátum. Bpest, julius 30. Fővárosi tudósítónk jelenti, hogy a nagyszentmiklősi kerület választópolgársága- nak egy nagy küldöttsége tisztelgett ma Harkányi János báró kereskedelmi miniszternél és felajánlotta neki a kerület mandátumát. A miniszter nagyon melegen fogadta a küldöttséget és kijelentette, hogy a jelöltséget elfogadja és augusztus B án le- utazik a kerületbe s programmbeszédet fog tartani. A miniszter ezután a küldöttség tagjaival elbeszélgetett és megvendégelte őket. Tót pimaszkodás. Körmöcbánya, julius 30. Turócszentmárton elöljárósága ma tót nyelvű megkeresést küldött Körmöcbánya város tanácsának. A városi tanács a megkeresést vissza küldötte azzal, hogy magyar község magyar nyelven tartozik a magyar hatóságokat megkeresni. A turóci totocskáknak ez már nem az első szemtelenkedésük, amiért Körmöcbánya tanácsa jelentést tett az esetről a belügyminiszternek. Egy őrült leány rémtette. Baja, julius 30. Régi szokás Baja városában, hogy a bajai kórházba internált könnyebb elmebajosokat a kórház házi kezelésbe adja ki. Ily módon volt egy birtokos családnál elhelyezve egy Iszkay Julia nevű elmebajos leány, akire épp mikor a város főterén keresztül ment, rájött a dühöngés és a járókelőket inzultálni kezdette. Közben egy Scheffer Julia nevű özvegy asszonyt véresre vert és a karján levő három éves leánykát a földhöz verte. A dühöngő őrültet a járókelők nagynehezen lefogták és ártalmatlanná tették. Az asszony és gyermek sérülései halálosak. A Tisza—Szamosköz katasztrófája. A földmiveiósügyi minisztérium félhivatalos folyóiratában, a „Vízügyi és Hajózási Közlöny“ folyó évi julius hó 25-iki számának „Vízügyi közlemények* cimü rovatában jelein meg az alábbi cikk. Annál is inkább szükségesnek tartjuk e cikket közölni, mivel a „Szamos“ tegnapi száma Kende Zdgmond cs. és kir. kamarás tollából a Tisza—Szamos katasztrófájáról irt ugyanilyen felfogású levelét közölte. Az alább közölt cikkből világosan kitűnik, hogy a kormány álláspontja ugyanaz, mint a Kende Zsigmondé és a kormány ezen álláspontját még ekkor is keresztül fogja vinni, ha az érdekelteket kényszeríteni lenne kénytelen. A „Vízügyi és Hajózási Közlöny“ több közleményben is ismertette a Tisza—Szamosköz árvédelmi szempontból tarthatatlan helyzetét és azokat az intézkedéseket, amelyeket a földmiveiósügyi miniszter ennek az állapotnak megszüntetése érdekében szükségesnek mondott. A miniszter hosszas tanulmányok alapján olyan tervet dolgoztatott ki, amelynek kivitele az ottani érdekeltség minden nyomorúságának véget vethetne. Amint ismeretes, a jobb belátásu kisebbség fötött győzött a saját érdekeit föl nem ismerő többség akarata és 76,000 kát. hold akaratával szemben 104,000 kát. hold birtokossága az ármentesités létesítését elutasította. Szomorú példa állott az érdekeltség előtt, Panyola község 1912. évi pusztulása és az egész környék rendkívüli károsodása után mindenki azt hihette volna, hogy most ^ már az érdekeltség halogatás nélkül hozzáfog a társulattá alakuláshoz és a védőmüvek kiópitőséhez. A földmivelésügyi miniszter rendeletére kidolgozott tervek szerint a teljes ármentesitésre és a belvizek tökéletes levezetésére holdankint mintegy 45 korona befektetési költségre van szükség, ami éppen nem nagy teher, ha az ezáltal elérhető mérhetetlen hasznot tekintjük és figyelemmel vagyunk arra, hogy a költséget 50 évre felosztva lehet fedezni. Az 1912. évi borzalmas tanulság azonban nem volt elegendő, el kellett jönnie az 1913. évi katasztrófának. Hogy mi volt ez a katasztrófa, azt mostanában még nem is tudjuk értékelni; a rommá dőlt házak, a földönfutóvá lett szerencsétlenek és 120,000 Julius eSÜTÖRTÖK Loyola 1.
