Szamos, 1913. július (45. évfolyam, 149-175. szám)
1913-07-25 / 170. szám
Negyvenötödik évfolyam. Szatmár, 1913. 170. szám. ti*** RtmiMt itum isr*i h őszi ülésszak. A minisztériumok irodáiban serényen folyik a munka. A tisztviselők nyári szabadsága ezúttal szűkre van szabva. Intenzív kodifikáció folyik, amelynek eredménye törvény- javaslatok alakjában kerül majd az októberben összeülő Ház asztalára. Minden hir, ami erről a munkálkodásról a nyilvánosság elé kerül, egy-egy tőrdöfés az ellenzék taktikájára. Minél nagyobb a hordereje a készülő törvényjavaslatoknak, minél átalakítóbb a hatásuk, annál kényelmetlenebbül kell magát éreznie az ellenzéknek arra a gondolatra, hogy mindazokból a javaslatokból az ő hozzászólása nélkül, sőt az ő távollétében lesz törvény, ha ugyan addigra nizusuk meg nem változik. Egészen bizonyos, hogy az urak az ő passzív rezisztenciájuknak hatását máshogyan képzelték. Az ő végzetes tévedésük onnan ered, hogy támogatást véltek találni az ország közvéleményében. Valahogyan úgy gondolták, hogy az országot szembe tudják majd állítani a nélkülök dolgozó országgyűléssel. Abban a pillanatban, amikor passzivitásuknak ez a hatása elmaradt, az ellenzéki sztrájk öngyilkos taktikának bizonyult. A végén pedig egyenesen nevetségessé váltak, amikor egy szálloda kibérelt termében kezdték megvitatni a kormány törvény- javaslatait. Akármennyire berzenkednek is ma még ellene, közel van már az az időpont, amikor a kisebbségnek revízió alá kell vennie a taktikáját. Az absztinencia soká már fenn nem tartható. Vájjon mi haszna van az országnak egy ellenzékből, amelyik a képviselőház tanácskozó- termében nem jut szóhoz ? Teljes bizonyossággal végleg le kell járni magát egy kisebbségnek, amely felett az események tovahaladnak, amely még attól a lehetőségtől is elütötte önmagát, hogy álláspontját az ország színe előtt kifejezhesse. Azt már a kisebbségnek eddigelé be kellett látnia, hogy parlamenti sztrájkjának taktikája az országos politika alakulására egyáltalán nincs befolyással. Abban a fikcióban már bizonyára senki so hisz még ő közülük sem, hogy a távollétükben hozott törvények teljes joghatálylyal ne bírnának. Hiszen e törvények alapján institúciók léptek életbe, e törvények konzekvenciáit a legkülönbözőbb irányokban maga az ellenzék is levonta. Kietlen zsákutcába jutottak. Nincs más segítség számukra, mint az, ha erős elhatározással visszafordulnak. ügy tudjuk, hogy az ellenzék taktikájának ezt a teljes csődjét nemcsak a mi oldalunkon látják. Egyre szaporodnak a hangok a saját táborukban is, amelyek a képviselöházba való visszatérés mellett emelkednek. Hogy Andrássy Gyula erről a kérdésről hogyan gondolkodik, azt pozitive nem tudjuk. De tudjuk azt, hogy ő pártot készül alapítani. És sehogy se tudjuk elképzelni, hogy valaki azért alapítson pártot, hogy azután ne lépjen akcióba. Aki passzi’ itásban akar maradni, az nem szervez pártot. Mert egy uj alakulás igazán nem nélkülözheti azt a semmivel sem pótolható verbuváló erőt, mely a parlamenti szereplésben rejlik. Fel kell tehát tételeznünk, hogy az Andrássy Gyula ellenzéki 67-es pártja, ott lesz majd ellenzék, ahol arra természetes tere nyílik : a képviselőház tanácskozó termében. Mert kizártnak kell venni, hogy Andrássy az Országház- kávéház törzsközönsége számára alakítana pártot. Ha pedig abból indulunk ki, hogy Andrássy és párthívei kiveszik részüket a képviselőház őszi tárgyalásaiból, akkor egyenesen képtelenségnek kell tartanunk, hogy az ellenzék másik része, a függetlenségi része, a tanácskozásoktól távol maradhasson. Nincs ellenzéki párt, amely kibírná azt a hátrányt, hogy ő némaságra legyen kárhoztatva, mialatt egy másik ellenzék ostromolja a kormányt; beszédeket mond, amelyek erős nyomot hagynak az ellenzéki közvéleményben; benn a parlamentben agitál a maga politikája mellett és már a puszta jelenlétével is nap-nap után a másik kisebbségi párt taktikájának helytelensége mellett argumentál. Ebbe a függetlenségi párt belepusztulna. De lehetetlen, hogy csak meg is kísérelje. Ez a szándék a tagjai túlnyomó részének opponálására bizonyosan meghiúsulna. A fordulatot az őszig meg kell majd csinálni. Lehet, hogy Andrássy Gyula lesz a kezdeményezője. Lehet, hogy más formát találnak. A jelszó azonban a túlsó táborban rövid idő múlva az lesz: vissza a képviselő- házba. póv’irat, telefon. Nem kell adót fizetni a behívott tartalékosoknak Budapest, julius 24. Teleszkv János pénzügyminiszter rendeletét intézett az összes pénzügyigazgaió- ságokhoz fi tudatta velük, hogy a véderőtörvény 43 §-a alapján rendkívüli katonai szolgálatra behívott tartalékosok és póttartalékosok adóhátralékának behatását fő- geszszék föl és ha az illetők családjaikhoz visszatérnek, még további három hónapig szüneteltessék a behajtást, azonkívül pedig az illetők kérelmére a hátralék részletekben való lefizetésére még egy évi határidőt engedélyezzenek. A kormány mellett. Rimaszombat, julius 24. Gömörmegye ma tartott julius havi rendes törvényhatósági gyűlése a kormánynak nagy lelkesedéssel bizalmat szavazott. Tisza István gróf miniszterelnököt táviratilag üdvözölték. A nagyszentmiklósi mandátum. Makó, julius 24. Rónay Jenőnek, a nagyszentmiklósi kerület képviselőjének elhalálozása következtében már megindult a választási mozgalom. A kerület munkapártja ma tartott értekezletén egyhangú lelkesedéssel báró Harkányi János kereskedelmi minisztert jelölte. A miniszternek ellenjelöltje nem is lesz. Julius FÉNTEK Jakab ap.
