Szamos, 1913. június (45. évfolyam, 124-148. szám)

1913-06-28 / 147. szám

Negyvenötödik évfolyam. Szaimér, 1913. l47< 5’árn. i^»i»m«imR«vs»MnMminiiiBH*SMHnnMiRM«aiiNiimaHiínmiiaN>MNMnMaMMMMMll j»g-»agnncag»g»»«M8ai»Ba«ei»'jnw» a»«»»««» mBBWBWMwagaa«—»»———»»»—■■■■—■ POtiftKAf NAPILAP. Szemle. ,, . . . Becsületes politikusnak csak egyféle elve, csak egy programmja lehet, az nem tarthat raktáron két különböző készletet, egyiket a mi­niszteri szók, egy mási­kat Bauernfängerei szá­mára ..." Tisza István levelének e szavai teljes valójában jellemzik az egyesült függetlenségi párt programmját, mely ugyanakkor personál uniót kiván, amikor a personál uniót megvalósithatat- lannak mondja. Ezt az ámitó, kétlelkű, királyt és nemzetet egymás ellen izgató politikát megszüntetni, a magyar politi­kát a becsületesség, a megbízhatóság, tisztesség útjára vinni: ez Tisza István s a munkapárt legnagyobb feladata és dicsősége. Mert a munkapárt és a füg­getlenséginek nevezett tábor között nem az a különbség, hogy amaz 67-es, emez 48-as, hanem az, hogy a munkapárt a politikai tisztesség törvényét követve, 67-es meggyőződésű felfelé és lefelé egyaránt, mig a függetlenségi párt lefelé tu'megy a 48-on, fölfelé a 67-en is alul kész maradni. A magyar nemzet súlyos erkölcsi kórsága ez a magát 48-asnak mondó párt, bajaink, morális, társadalmi, szellemi és anyagi bajaink tetetemes részét ez a párt okozza. Nyilvánosan mótelyezi meg a lelkeket, legsúlyosabb erkölcsi eltévelyedésre ta­nítja és szoktatja a magyarságot, arra, hogy soha igaz, őszinte, becsületes ne legyen, hanem kétszínűén, kótlelküen, álnokul mást ígérjen és mást tegyen. Ausztriának kvótát emeljen, annexiós milliókat fizessen megszavazatlanul, a magyarságnak pedig personál uniót, vagy önálló vámterületet, vagy külön bankot ígérgessen ... Ez a szégyenle­tes poütika, amely nemcsak kudarcokat, csapásokat szerez a nemzetnek, de meg­mételyezi gondolkodását, érzésmódját, meghasonlásba ejti lelkét. Örökké tudva valótlant hirdet és ez által kiöli a lel- kekból az ideált, megrontja a hitet, cinikussá teszi a szellemeket. Akikben teljesíthetetlen reményeket ébresztett, a naivakat és együgyüeket elkeseríti, kétségbeejti. Önmagukkal meghasonlott, hazájukat gyalázó magyarokat nevel. Tespedést, tétlenséget csüggedóst tá­maszt, — a züllött bus-magyarok sze­rencsétlen típusát tenyészti. —■ elter­jesztvén azt a véleményt, hogy itt úgy is minden hiába, nem érhetünk el sem­mit. Állandóan izgalmat, forradalmi elé- gületlenséget, belső züllést, országos válságokat hoz létre, tönkre akarja tenni az alkotmány intézményeit, meg­rendíteni a törvényekbe vetett hitet, rombolja legerősebb bástyánkat, a par­lamentet. S ennek a pártnak útját a gazdasági krízisek, alkotmány-válságok, katasztrófák sorozata jelzi s mig e párt kétszínű politikája meg nem szűnik, Magyarország jövője biztosítva nincs. Mert akkor áll majd helyre a polilikai becsület uralma, ha nem lehet nyilvá­nosan lefelé ultra 48-as, felfelé 67-es aulikus elveket hirdetni ugyanegy prog­ramúiban. * Vájjon ki mondhatta a következő szavakat: „Én nem vagyok szociálista, nem helyeslem mindenben a szociáliz- mus által nagy tudományos apparátus­tussal kifejtett rendszert, de elismerem, hogy ezzel rendkívül előbbre vitték az emberiség gondolkodását úgy a nemzet- gazdaság, mint a társadalomtudományok terén.* Vájjon ki lehetett az a magyar politikus, aki ugyanabban a mondatban az ellenkezőjét is állítja annak, amit állít ? Ugy-e bár, ez csak gróf Apponyi Albert lehet. S ha nem tudnék, hogy ö mondotta ezeket Aradon, az önmeg­hazudtoló gondolkodás, a kétkulacsos ravaszkodás mindjárt elárulná, hogy ezt csak Apponyi mondhatta Ez az a kör­mönfont óvatosság, amely mindig úgy beszól, hogy a már azelőtt elkövetett elvtelenségeit igazolja s a még ezután elkövetkezendő elvtagadásait előkészítse. Hisz annyiszor forgatott köpenyt, any- nyiszor cserélt elvet, meggyőződést, hogy mindig zavarban van, hol érik tetten, milyen szavának az ellenkezőjét olvassák rá; amiért mindig úgy beszél, hogy minél több hátsó ajtót, kibúvót tartson meg magának. Ez a lejárt, ki- ónekelt hangú, kikopott politikai színész most tehát azt fejtegette, hogy ő nem szociálista, de azért elismeri, hogy a szociálizmus az emberiséget rendkívül előbbre vitte. Ö nem szociálista, de elismeri, hogy az rendszerét tudományos apparátussal fejtette ki. A tudományos apparátussal kifejtett rendszert azonban még sem fogadja el. Mert bár a szo­ciálizmus rendkívül előbbre vitte az emberiséget, ő még élénken emlékezik a Szent Imre-körben nem rég tartott beszédére, amelyben a vörös, istent- gyalázó, erkölcsmételyező had becstelen elveit ostorozta. S mint ahogy ő nem szociáüsta, de mégis magasztalja a szo- ciálizmust fenntartva magának a sza- babadságot, .hogy imét ócsárolhassa; úgy járt és jár Ápponyi minden más irányzattal. Ő annak idején nem volt 48-as, de elismerte a 48-asság rend­kívüli érdemeit és szövetkezett vele a 67-esség ellen, amelyet maga vallott. Ö nem volt a szabadelvű párt 67-essé- gének hive, de azért belépett a 67-es szabadelvű pártba. Ő nem volt 48-as, de azért belépett a 48-as pártba ö megint nem volt 67-es, de azért a kormányrajutás érdekében vallotta ezt az elvet, ennek alapján vállalt hivatalt. Ó nem volt már 48-as, de mihelyt a 67-es alapon viselt állását elvesztette, megint felcsapott 48-asnak, fenntartva magának, hogy alkalmilag ismét 67-essó váljék. Ő nem volt nemzetközi szociál­demokrata, de fegyverbarátságra lépett e párttal, fenntártva magának a lehe­tőséget, hogy ha netán megint kor­Junius SZOMBAT Irenaeus

Next

/
Oldalképek
Tartalom