Szamos, 1913. május (45. évfolyam, 100-123. szám)

1913-05-09 / 106. szám

2 oldal. S Z A M Ü 8 (193.3. május 9.) 106. szám. A vármegye közgyűlése. — A Szamos eredeti tudósítása. — Szatmár, május 8. Mezei hsdak fekete ködmönétő! sötét­lett a reggeli személyvonat, amiből egy fe­hérnemű-utazó, aki gyakrabban fordul meg a Szatmár—nagynárolyi túrán, megállapi tóttá, hogy Nagykárolyban megvegyiilés van, a megyegyüiésen pedig választás. A vigécnek a fehérnemű szakmából olyan igaza van, mint ahogy 6 él: csak ugyan választás volt mert különben mit is keresett volna ott egyebet a közérdek­lődés. Szolgabirót választott a vármegye, kettőt is. Ez pedig közügy. Ezért a mezei hadak inváziója, amiből jelentős közgazda- sági előny háramlik a nagykárolyi bérko csisokra és a Magyar Király jóbirü éttér mére. Talán a vármegyének is lenne haszna a nagy érdeklődésből, ha a visszafelé jövő vonatok nem fél egykor és fél kettőkor in­dulnának Nagykárolyból, de igy, miután a választás nyélbeütődött, a tárgysorozat többi, százegvnehány pontját a vármegye magán­ügyének tekintették a szép számmal meg jelentek és ugyanolyan szép számmal, amint jöttek, el is mentek. Da. ha már haszonról beszélünk, haszna volt a mai közgyűlésből a Gyermek­védő Ligának, amelynek urnái mellől Nagy- | károly szépei csipegték n vármegye atyái j felé :* — A szegény gyermekek részére ! Olyan szépen, olyan meghatóan kó­dikúltak, hogy a megye urai mind elővették a zsebükből — az újságjaikat és abba te­metkezve. mintha valami nagyon érdekeset olvasnának, elmélyedve sétáltak eí az ur nák és úrnők előtt. A másik elmélázott az égbolton és dünyögve morfondírozott az urna előtt: — Már megint esik az eső. Da nem mindenki viselkedett olyan ri degen Akadt jólelkü ember is, aki a kérő szóra a zsebébe nyúlt ós kaparászott benne — Odaadnám az idei termésem árát, de nincs nálam aprópénz, cssk csupa husz- filléres. Egy más megint, aki még közigazga­tási gyakornok korban van, tréfára fordí­totta a dolgot: — Hölgyeim, a Gyermekvédő Ligához két dolog kell : pénz és elhagyott gyermek. De egy ember nem adhat mindent. Pénzt adjon más. Igv kergette egyik vicc a másikat, mi­alatt a vármegye nagytermében gyűltek, gyülekeztek a megye urai. Zsúfolásig megtelt a nagyterem, mire Csaba Adorján főispán megnyitotta az ülést. Megnyitó beszédében a főispán utalt a hazánk fölött fenyegetőleg elvonult há­borús felhőkről, amelyek már már odajuttat­ták a Monarchiát, hogy presztízsét fegyver­rel kelljen megvédelmezni. Mikor attól kel­lett félni, hogy az ország belekerül a há­borús procedura forgatagába, akkor a belviszály egy percre se szűnt meg. A fő­ispán emelkedett szavakban utalt arra, hogy ezeknek a belviszályoknak véget kell vetni. Értem — mondotta — hogy a gyűlölet a mi szivünkben nem tudott olyan erővel befészkelődni, hogy társadalmi téren ne ta­lálkozhatnál!.. és ebből a találkozásból meg ne születhetnék a béke. Bízom vezető poli­tikusaink lelkében ós abban, hogy utat fog nak találni az ország belbékéjónek meg­teremtéséhez. Isten adja, hogy úgy legyen 1 A főispán szavait úgy a kormánypárt, mint az ellenzék soraiban lelkes éljenzés kisérte. A tárgysorozat első pontja az alispán féléves jelentése volt, amelyhez elsőnek Láng Ferenc, erdődi plébános szólt hozzá és sürgette a szatmár—erdődi ut kic-pi tésót. Ilosvay Aladár alispán és Kacsó Ká­roly, az államápitészeti hivatal főnöke meg­nyugtatták a felszólalót, hogy az ut rövi­desen ki lesz építve. Tóth Móric szóvá tette az alispáni jelentés kapcsán, hogy az állam a Szamos érdekeltség megkérdezése nélkül hajtotta végre Szatmártól Eídős-zádáig a szabályo­zást és téves információk alapján a minisz­ter úgy határozott, hogy a felső Szamos szakaszon belátható időn beiül beavatkozás szüksége fenn nem forog. A tények azonban ezt az információt megcáfolták, mert a viz gyorsabb lefolyásával a felső szakaszon az elfajult mederrészeken a viz meggyorsítá­sával a rombolás sokkai nagyobb lett. Elő­állott az a veszedelem, hogy amíg régebben az elöntött területeket a Szamos megisza ■ polta, most a gyors lefolyás következtében a Szamos vize nyomán kavics és homok­sivatag marad. Eunek következtében 2000 holdra tehető az ilymódon elpusztult föld­terület n..gy3aga. A felső Szamos érdekelt­sége most felirattal fordul a miniszterhez ez ügyben és ő mint ez érdekeltség elnöke az érdekeltség nevében arra kéri a törvény hatóságot, hogy a feliratot pártolja. A közgyűlés igy határoz. Ezután a Déhai Helmeczy Pál elha­lálozása és a Kállay Ödön nyugdíjazása folytán megüresedett szolgabirói állások betöltésére került sor. A főispán felkérte a közgyűlést, hogy a kijelölő választmány választandó tagjaira nézve tegyen indítványt. Rendes szokás szerint ezt az indít­ványt az alispán szokta megtenni és ugyan­csak rendes szokás az is, hogy vegyesen ajánl tzgokat a munkapárt és az ellenzék soraiból. Most, ettől a rendes szokástól eltérően az alispán helyeit Luby Béla tette meg javaslatát ás ugyancsak a rendes szokástól eltérően mindaárom tagot az ellenzék so raiból ajánlotta. A kormánypárt oldaláról nem voltak elkészülve erre a kis trükkre és igy csak be- rancei Kováts Sándor találta fel magát, közbekiáltván Kende Zsigmond nevét. Az ellenzék iltoyális eljárása, amelyet éppen a főispánnak velük szemben állan­dóan tanúsított loyális viselkedése után senki sem várt, érthető és kinos megütkö zést keltett. A kijelölő választmányba beválasztat- tak: Kende Zsigmond, Jékey ZsigmoDd és Falussy Árpád, a főispán kinevezte a vá­lasztmányba N. Szabó Antalt, Nagy Bélát és dr. Böszörményi Emilt. Egyik szavazatszedő bizottság elnö kéül dr. Róth Ferenc, a másiké Luby Béla lett. A kijeiölő választmány az egyik szol- gabirói állásra kandidálta N. Szabó Tibort és Dienes Sándort. A választás megejtetvén: N. Szabó Tiborra 157, Dienes Sándorra 115 szavazat jutott s igy szolgabiróvá 42 szótöbbséggel N. Szabó Tibor lett megválasztva. A másik szolgabirói állásra a választ­mány dr. Domahidy Pált ós Barth Istvánt jelölte. Dr. Domahidy Pálra jutott 198, Barth Istvánra 45 szavazat s igy 153 szótöbbség­gel dr. Domahidy Pál lett szolgabiróvá megválasztva. A választás megejtóse után ritkulni kezdett a közönség a vármegyeház nagy­termében és a m6gye magánügyeit már csak szűk korban tárgyalták ie Ezek közül fontosabb a közgyűlésnek az a határozata, amelyiyel kimondotta, hogy Felsőbánya városában egy uj főszolgabírói járást szervez ós az erre vonatkozó hatá­rozatot felterjeszti a belügyminiszterhez jó­váhagyás végett. Közgyűlés után Csaba Adorján főis­pán harminc terítékes ebédet adott. Az erdődi Társaskör ünnepe. Szatmár, máju3 8. Mint már többször hírét adtuk, az erdődi Társaskör 30 éves fennállása alkal­mából nagyszabású ünnepélyt rendez, mely­nek keretében néh. Bartók Lajos költő erdődi szülőházát díszes kivitelű emlék táblával jelöli meg. Az országos jellegűnek ígérkező ünne­pélyre serényen folynak az előkészületek. A rendező-bizottság, élén Berenczei Kovács Sándor főszolgabíróval, a Társaskör agilis elnökével, mindent elkövet az ünnepély emlékezetessé ’.étele érdekében. Díszes küldöttség tisztelgett ez ügyben e hó 8.-án Csaba Adorján főispán és Ilosvay Aladár aiispan előtt, felkérve őket és általuk a hivatalos vármegyét a megjelenésre. Ugyané küldöttség felkereste dr. Faiussy Árpád ny. főispán, a Szatmármegyei Szé­chényi Társulat elnökét, megjelenésre kérve őt és a Széchényi Társaságot? vármegyénk ezen legfontosabb kuituregyesüleíét. Mindhárom küldöttség szónoka B. Ko vács Sándor volt, aki hangsúlyozta ezen igazi nagyszabású kulturális eseményt jelentő ünnepély nagyfontosságát arra a vidékre, hoi a nemzetiségi tengerben más kulíur- egyesület az erdődi Társaskörön kívül nincsen. Főispán, alispán és dr. Falussy Árpád meleg szavakban mondtak köszönetét a meghívásért s elismerve az ünnepély nagy és országos jelentőségét, nemcsak szemé­lyes megjelenésüket ígérték, de úgy a vár­megye, mint a Széchényi Társaság hivata­los részvételét is. Mint értesülünk, a Társaskör meg­hívja a budapesti összes irodalmi és szinósz- egyesületeket, amelyek tanúi voltak Bartók Lajos széleskörű tevékenységének. Sőt meg­hívja a Nemzeti Színházat is, amelynek deszkáin alakította Jászay Mari Bartók La­jos első, a magyar drámairodalomban Kor­szakot alkotó nagy drámai müvét. Meghívást kapnak a vármegyei összes kulturális egyletek ós társaskörök, hogy igy az ország színe és a vármegye egyesületei jelenlétében lepleztessék le emléktáblája annak a férfiúnak, ki Erdődön született, melynek régi várában élte Petőfi Sándor legboldogabb napjait s vezette oltárhoz Szendrey Júliát. Az ünnepélyre kibocsátott meghívó szövegét a következőkben adjuk : Az „Erdődi Társaskör“ fennállásának 30.-ik évfordulója alkalmából f. évi junius hó 1-ón délelőtt 11 órakor, Erdődön dísz­közgyűlés keretében a község nagynevű szülöttjének, néhai Bartók Lajosnak, a ko­szorús költőnek, a „Petőfi Társaság“ volt elnökének stb. szülőházát emléktáblával jelöli meg, melynek ünnepélyes leleplezésére rrr. í. címet vao .szerencsénk meghívni. Az elnökség. Az ünnepély sorrendje : 1. Hymnus. Énekli a közönség. 2. El­nöki megnyitó. Tartja berenczei Kováts Sándor. 3. Birtók Lajos költeményeiből.- Szaval Böhm Endre. 4. Emiékbeszód. Fel­olvassa Somló Sándor, a „Petőfi Társaság“ tagja. 5. „Bartók Lajos emlékezete.“ Irta és szavalja Jakab Ödön, a Petőfi és Kis­faludy Társaság tsgja. 6. Az irodalmi tár­sulatok és egyesületek kiküldötteinek be­szédei. 7. Bartók Lajos költemenzeiből. Szaval 8. Az emléktáblát a község kép­viselőtestülete nevében átveszi Rébay Dezső. 9. Zárszó. Tartja dr. Nagy Sándor. 10. Szózat. Énekli a közönség. Délután 2 órakor társasebód a „Pan­nónia“ vendéglőben. — Este táncmulatság ugyanott. t

Next

/
Oldalképek
Tartalom