Szamos, 1913. május (45. évfolyam, 100-123. szám)

1913-05-03 / 101. szám

Negyvenötödik évfolyam. Szeimár, 1913 101. szám. Szemle. Most a Szkutari-eset alkalmával tejesen úgy viselkednek a koalíció bu­kottjai, mint nemrég a Prizrendi-ügy idején. Mi­kor Magyarország és a Monarchia életbevágó érdekéről van szó, mikor a délszláv nagyzás elle­nében minden hü ma­gyar állampolgárnak egyet kell értenie és éreznie: ők ismét ellenségeink pártján vannak. Nyakra- főre írják és íratják a cikkeket, ame­lyekben nem ellenségeinket támadják, hanem a mi külpolitikánkat. Gyalázó, gúnyoló, kicsinyelő hangon imák kül- ügyünk vezetéséről, mintha nem magyar, hanem pánszláv szócsövek volnár.ak. Mindenféle hangnemen azt hiresztelik, hogy szánalomra méltóak vagyunk, tehe­tetlenek, a végső bomlás állapotában — s ezekkel a rágalmakkal bátorítják el­lenségeinket. Végül pedig azt Írják, hogy semmi közünk Albániához, hagyjuk Mon­tenegrónak ; szóval nyíltan és vakmerőén izgatnak saját államunknak a szláv ten­gerrel szemben való pozíciója, bizton­sága és tekintélye ellen. De hát mindez még csak — egy kis árulás. Ám, mit mondjunk ahhoz a politikushoz, aki, mialatt az állam léte ellen agitál, ugyanakkor kormányképes pártot akar alakítani? Aki, mialatt az ellenségeket bátorítja, államunk legfőbb külső érdekét megtagadja : — a leg­szervilisebb, a legaulikusabb szolgálat­készségét jelenti be ? Ezzel a különös kormányképességgel csak egy van még méltó összhangban: az az állandó és folytonos támogatás, amelyben a sajtójuk az úgynevezett köztársasági pártot ré­szesíti. Ez teljesen illik hozzájuk. Rájuk igazán mondható, hogy császárhü, állam- ellenesek, royalista — republikánusok s nagy-szerbárnyalatu — osztrák-magyarok. * Vakmerő koholmány, amit Magyar- ország belső állapotairól mondanak, ők állandóan rendetlenséget és zűrzavart akarnának előidézni s mert ez nekik nem sikerül, azt koholják mindennap, hogy nálunk minden felfordult. Pedig évtize­des bujtogatásuk és mostani egyéves anarchisztikus viselkedésük dacára az országban a legteljesebb rend uralkodik. Sehol izgalmat, zavart előidézni nem tudtak. Sokszor tervezett izgató, nóp- gyülésrendező kőrútjukat résztvevő kö­zönség hiányában megvalósítani nem tudták. Az időközben történt választások túlnyomó részében vereséget szenvedtek. Hasonlóképp jártak a legtöbb törvény­hatóságban. Ők maguk panaszkodnak állandóan a nemzet irántuk való „kö­zönye és részvétlensége * * miatt. Ez kényszeritette őket arra, hogy más he­lyen, a szociálista munkásság körében keressenek maguknak támogatást. De az e téren tervezett láziiási kísérletük sem sikerült — merényletük már megvaló­sulta előtt bizonyult kivihetetlennek. Az országgyűlésen is teljes kudarcot vallot­tak. Az obstrukció is épp úgy meg­bukott, mint a sípolás éretlen tüntetése és épp úgy, mint a parlamenti sztrájk nemzetellenes merénylete. És mindennek tetejébe oly törvények, szabályzatok és intézkedések hozattak, amelyek egy- szersmindenkorra végét vetik az ő más­fél évtizedes rombolásuknak s messze kihatóan biztosítják az állam törvényes rendjét, a törvényhozás szuverénitását, a polgárság nyugodt munkásságát. Hát nem az a igaz, hogy Magyar- országon rendetlenség és felfordulás van; — hanem ekakezőleg az, hogy a bosszú évtizedes rendetlenség ért vé­get. S ha van még bizonyos zaj és iz­galom: az természetes. Az ily tisztoga­tás nem lehet anélkül. Az ő kétségbe­esett kiabálásuk csak azt bizonyltja, hogy a tisztogatás eredményes. 7páVirat, telefon. Nikita engedékeny. London, május 2. Ma délután váratlan fordulat történt. Popovics montenegrói külügyminiszter jegyzéket nyújtott át Grey külügyi állam­titkárnak, hogy közölje a reunioval. Eb­ben, mint előző kiadásunkban jeleztük, Nikita hajlandó Skutariból kivonulni, meg­felelő kárpótlás mellett. Ez uj helyzetet teremtett, mely talán a békés megol­dáshoz fog vezetni. A Monarchia képviselője kijelentette a tárgyalás folyamán, hogy hosszú ha­lasztásba nem hajlandó belemenni, mert Montenegro nem jelezte, mikor, milyen feltételek mellett és milyen rekonpenzáció- val tesz eleget a nagyhatalmak akara­tának. London, május 2. Izgalmas vita támadt e körül a reunió tárgyalásán. Nagykövetünk azt a javaslatot terjesztette be, hogy hívják fel Montenegrót, hogy 48 Órán belül válaszoljon, — milyen feltételek mellett hajlandó Szkutarit kiüríteni? Mi­lyen rekompenzációt akar? A reunio elfogadta ezen javaslatot és biztosította a Monarchiát és Olaszor­szágot arról, ha Montenegró nem adna kielégítő választ, szabadkezet ad­nak a két államnak az együt­tes fellépésre, illetve Monte­negro és az albán partok meg­szállására. Bécs, májú? 2. Ausztria Magyarország elvileg nem ellenzi ugyan, hogy Montenegró területi kárpótlást kapjon Szkutaiiért, de álláspontja az, hogy előbb kell a montenegrói csapa­toknak bivonuluiok Szkutariból és azután lehet tárgyalni a kárpótlás kérdéséről. Katonai egyezmény Ausztria-Magyarország és Olaszország között. Bécs, máj. 2. Tudvalevő, hogy Oroszország ed­digi politikája oda irányult, hogy Olasz­országot elidegenítse a Monarchiától. Ezen terve Oroszországnak nem sike­rült, mert a két állam között ka­tonai egyezmény jött létre április 30. óta és a két vezérkar azóta állandó össze­köttetésben van, ami a két uralkodó felhatalmazása alapján indult meg, Felhatalmazás a kényszer akcióra. London, máj. 2. A Monarchia és Olaszország köve­tei utasítást nyertek arra nézve, ha Montenegró nem nyújtana kielégítő vá­laszt, hogy a kényszerakciót önállóan hajthassák végre Montenegróval szemben. Miniszteri tanácskozás. Bécs, május 2. Ma délelőtt 11 órakor közös mi­niszteri tanácskozás volt, melyen részt Május 3 SZOMBAT Sz. t mgi. Jelen számunk 6 oldal terjedelmi!.

Next

/
Oldalképek
Tartalom