Szamos, 1913. május (45. évfolyam, 100-123. szám)
1913-05-21 / 115. szám
4 oldal. SZAMOS (1913. május 21.) 115. szám. ’’SZAMOS" ■ POLITIKAI NAPILAP □ F«i«tÓ6 szerkesztő: DÉNES SÁNDOR. TELEFON SZAMOK: teerkesztöség és kiadóhivatal .... 373. szerkesztő lakása ........................353. Nyttttór s ora...............................30 fillér. Sz atmáron készpénzben fizetendő ELŐFIZETÉSI DIJAK VIDÉKEN: Egy évre . K 1€ Fél évre ... t Negyedévre . 4 Egy hónapra . 1.50 szám ára helyben........................4 fillér ár a vidéken........................5 fi Hér HEL YBEN: lay évre . . K 12 Kiévre .... 6 Hagyedévre . . 3 |gy hónapra . 1 Swrkesztóség és kiadóhivatal: WteÓCZI ÜTCfl 36. SZÁM fagarassy Sándor-féte laás) IDŐJÁRÁS: Még változékony és hűvös idő várható elvétve esővel. Sürgönyprognózis : Változékony, hűvös, elvétve csapadék. Déli hőmérséklet 12-5 C. Értesítem a n. é. közönséget, hogy az „IPAROS-OTTHON“ vendéglői helyiségét kibéreltem. Kérem a n. é. közönség becses pártfogását. — Mindennap friss sörcsapolás, zóna reggelik. DEMKÖ MIHÁLY. HÍREK Hát itt voltai* és elmentek a gyáriparosok, megnézték, ami megnézhető volt, megbeszélték, ami megbeszélhető volt és megették, ami megehető volt. Sőt, hogy az utóbbinál maradjak, egész bizonyos, hogy a nap úgynevezett fénypontjai között nem áll egészen utolsó helyen az a bankett, amelyből — a Pannónia veszendőben levő, régi jó hírnevének fellobbanásaként — megállapíthatták azt is, hogy Szatmár gyár- és szimpla iparában nem áll egészen hátul a konyhaiparunk sem. Nem azért emelem ki éppen a közebédet, mintha számításom lenne ezért egy potyaebédet kapni, hiszen aki figyelemmel kisérte ötödik esz tendős szatmári újságírói működésemet, annak sokkal jobban alkalma volt megismerni — az öreg Schillert, semhogy ilyesmit elhigyjen rólam, de ki kellett emelnem azért, mert azon üzemek között, amelyeket az ország gyáriparosainak bemutattunk, nagy mértékben számottevő a konyhaiparunk is. Mert — ezért meg majd Pirkler Ernőtől kapok valami potyát — a mit Szatmáron el lehetett követni ennek az ünnepségnek az előkészítése érdekében, azt Pirkler Ernő elkövette; tudtommal az elmúlt héten hat estén volt kimenője az előkészítés érdekében, de egy olyan gyáripart előteremteni, amivel büszkén elébe állhassunk a Gy. 0. Sz.-nek, hat nap alatt ő sem volt képes. Nagy tanácskozások voltak ugyan, hogy milyen intézményeink is lesznek hát azok, amiket gyáriparrá előléptetve bemutatunk a vendégeknek. Mindjárt elsőnek felmerült az az eszme, hogy Hartmann Mézsi lesz előállítva, mint a helybeli szódagyáripar fejlesztője, de ettől elállottak azért, mert attól kellett tartani, hogy az örökösen más bajában sán- tikálé Mézsi mindjárt a kapunál gyűjtést indít a vendégek között va- melyik elesett szegény asszony javára. Az ecetgyár aktuális is lett volna ebben a savanyu világban és csak a Heti Szemle támadásától féltek, — jaj, de hogy féltek! — mikor a pászkagyárat be nem mutatták. Volt, aki felvetette, hogy vigyék ki a vendégeket az Asztalosárugyárba, amelynek a szubvenciója már rég megkezdte működését, de itt meg attól féltek, hogy a vendégek esetleg a gyár üzemére is kiváncsiak lesznek. Megtekintették hát a Princz Testvérek gyárát, amelyről tényleg nagy elismeréssel nyilatkoztak és megnézték a koporsógyárat is, amiből megállapították, hogy Szatmáron meglehetős magas nívón áll az — orvosi tudomány ipara. Ugyancsak ebből állapították meg azt is, hogy Szatmáron, ha megélni nem is lehet, de halál dolgában a legpazarabb kényelem áll rendelkezésünkre. Nem tekinthették meg még a Kenyérgyárat és a Téglagyárat, amelyekben — rossz nyelvek szerint — egyes érdekelt személyek közösek lévén, sokszor megcserélik az üzemet és a kenyérgyárban olyan portékát gyártanak, ami téglának használatos, a téglagyár pedig kenyér puhaságu gyártmányokat állít elő. Nehogy azon ban a két gyár közül akármelyik is a fejemhez vágjon egy tiszteletpéldányt a gyártmányából, ismételten kijelentem, hogy ezt csak az illető vállalatok rossz emberei, — a rész vényesek — hirdetik. Ami végül a fényes látogatásnak városunk gyáriparára tett hatását illeti, szomorodott szívvel kell meg állapítanunk, hogy ez, egy kellemes délelőtt emlékét leszámítva, nem sokkal több a semminél. Talán a mi brancsunk : a humor az egyedüli, amelynek gyáriparában egészen újat és nálunk szokatlanul jót produkált a vándor ülés, illetve annak kiváló szónoka: dr. Hegedűs Lóránt. Beszéde során egy pompás anekdotát mondott el, amelylyel bizony lepipált bennünket, helyi érdekű, keskeny vágányu humoristákat, amelyet azonban a beszédről referáló tudósítók — bizonyára irigységből vagy a helyiek iránti tapintatból — nem jegyeztek fel. Ha már nem enyém az érdem, hogy elmondtam az anekdotát, legalább lássam önzetlennek és nagylelkűnek, amikor megismétlem és elöeme- rem, hogy az apercu volt olyan jó, mintha mi magunk, itt helyben gyártottuk volna Nemzetgazdasági politikáról volt szó és a helyes politika illusztrálására Hegedűs Lóránt Robinson Cruset hozta fel, aki a lakatlan szigeten előb az emberiség ősfoglalkozását kezdte meg: a vadászatot és halászatot. Azután turkálni kezdte a főidet: szóval felszabadította a földmívelést. Azután csere-herét kezdett a benszülőttekkel, szóval: felszabadította a kereskedelmet. Miután ezt megcselekedte, akkor fogott hozzá házi eszkök, nyilak, stb. farigcsálásához: felszabadította az ipart. Kár, hogy ekkor megérkezett a nagy hajó és elvitte Robinsont a szigetről. Mert ha ez meg nem történik, akkor Robinson alapit a szigeten egy bankot. (Óriási derültség.) — Rosszul mondtam, uraim — folytatta a szónok — Robinson nem egy bankot alapított volna, hanem két bankot és ebben a másodikban lombardirozta volna az első bank részvényeit• Óriási derültség és taps követte a Robinson anekdotát és az emberek elképpedve dugták össze a fejüket: — Honnan őrmeri olyan kitűnően Hegedűs Lóránt a szatmári viszonyokat ? Egyébként magunk is sajnáljuk, hogy Robinson nem folytatta működését tovább a szigeten, mert a bank után nyilván megalapította volna a Lakatlan Sziget és Vidéke cimü helvi lapot is, hogy legyen, aki elhallgassa a bank zivataros dolgait. ti) WaLkovics Sámuel emléke. A szatmári vendéglősök és kávésok ipartársulata a szatmári pincéregylettel karöltve nóbai Wslkovics Sámuel emlékezetére ünnepélyt rendez. Néhai Walkovics Sámuel több mint három évtizeden át volt a szatmári pincér- egylet elnöke. E minőségében nagyon sokat fáradozott a pincérsóg érdekében. A szatmári pincóregylet hálából megfesttette egykori jótevőjének és elnökének sikerült arc képét, melyet egyidejűleg leplez le 26-án, amikor a család emlékkövet állít a megboldogultnak a szatmári zsidó temetőben. Az emlékünnepet az Iparos Otthonban fogják megtartani, amikor is Pongrácz Lajos emlék-, Máikus Zoltán pedig záróbeszédet mondanak. Dr. Bene Sándor távozása. Az igazságügyminiszter dr. Bens Sándor joggyakornokot, Bene Sándor nyug. honvédszáza- dos fiát az újvidéki törvényszékhez, jegyzővé nevezte ki. Dr. Bene Sándor távozásával társadalmunk egy népszerű és közszeretet ben álló tagjával lesz kevesebb, távozása sportéletünkre is sajnálatos veszteséget jelent.
