Szamos, 1913. április (45. évfolyam, 74-99. szám)
1913-04-27 / 97. szám
<tD k, Nögyvenötödik évfolyam, Szatm&r, 1913. 97. szám. ■HMWK8 (■■I RVtHSSMiBSBHMilMB MBS B0 ■■■■■■■ HHaaniiMi Istenem... Istenem Alig-alig tudok íeloosudni bánatomból, a mikor papírra vetem e nehány sort. Ott állottam fekete koporsójánál annak az embernek, — a kit pár hét leforgása után lelki triumfussal akartam bevezetni a szatmári társadalomba. Ott állottam szorongó szívvel s szorongó érzésekkel, hogy talán én is oka vagyok a Kiss Bertalan rettenetes tragédiájának, Istenem... Istenem, — minek is tettem annyira magamévá azt az ügyet, a mit rá és árván maradt családjára nézve olyan üdvösnek tartottam ? . . . Azzal az energiával, azzal a fáradságot nem ismerő, idegeket szántó önzetlen és becsületes munkával, a mint a lelkész választást vezetni igyekeztem — meglehetett volna építeni egy várat, vagy lelehetett volna verni egy kis hadsereget — s minden küzdést, minden dicsőséget tönkre tesz egy nyomorult golyó rövid percek alatt. És itt agyamba tolul a kérdés, hogy Kiss Bertalan, aki egy nagy egyházmegyének, — egy tekintélyes nagy egyháznak, annyi és annyi lelkes barátnak — egy a maga heroikus fájdalmaiban igazán megnőtt hitvesnek s hét neveletlen gyermeknek volt erkölcsileg adósa, a ki még vallástanámak is vágyott ide Szatmárra . . . miért festett rémképeket magának s miéit dobta el magától az életet akkor, a mikor reményei teljesültek, vágyai valóra váltak ?... Ne ítélj és nem itéltetel! ... Ez a mondás a bibliában van. De ón azért a fenti kérdésemre megnyugtató választ adni nem tudok . . . * ... A temetésre valami Biró Gyula nevű fuvarossal mentem ki s ez beszélte, hogy tiz perczczel a halála előtt az esperes ur a mókáival ugyancsak megnevettette. Megígérte neki, hogyha Biró három év múlva kiszabadul a katonaságtól, Szatmárról el megy megesketni a jegyesével. És tiz perczczel később szépen lehúzta a czipőit, — egymás mellé tette a díványnál . . . s eldördült dobogó szivének szegezve egy rozsdás revolver. És ez a szívdobogás is. Én Istenem, hány embernek van rendetlen szívműködése s mégis viszi az élet keresztjét s bevárja a családja, a társadalom — a világ miatt is azt, hogy ez a dobogás természetes utón szűnjék meg. A fiától dr. Kiss Sándortól hallottam, hogy ezzel a szív dobogással egy jeles debreczoni orvoshoz ment. A* orvos egy kis szividegességet konstatált nála . . . semmi orgonikus szívbajt. Azt mondta ez az orvos neki, lássa esperes ur az én szivem nyavalyásabb, mind a magáé s nekem is pihennem kellene, — de engem nem enged pihenni a foglalkozásom. Kiss Bertalan azonban nem tudott pihenni. Jelentéktelen magánügyekről rőfös leveleket irt s akárhány levele Yan nálam is — a melyik éjfél után van keltezve, — mert egész nap hivatalos ügyekkel foglalatoskodott. Aunyi bizonyos, hogy értékes ember volt. Többnyire az ilyen emberek lesznek idegesek. Az esperesi béiktatójáu, boldog embernek mondta magát. Mikszáth Kálmán mondta ezt az irói jubileumán magáról. És egy hét múlva Mikszáth már halott volt. A görög bölcsnek bét ezer éves mondása, úgy látszik ma is igaz . . . Halála előtt senki se mondhatja magát boldognak. Kiss Bertalan a megválasztása után is kapott névtelen leveleket, hogy ne hozza Szatmárra a feleségét, mert ez meg az fog történni. Rettenetes lólek- nólkülisóg keli az ilyesmihez, igaz. De neki meg ezeket a gyanús leveleket olvasatomul a kályhába kellett volna dobálni. Es itt valamit arrói az asszonyról, akit valóban méltatlanul az élet martyr- jává tett a sors. A Kiäs Bertalanná intelligenciája mindannyiónkat meglepett az előző hírek után. En ezt a férje érdemének tudtam be egészeü. Kérben hallottam, aztán hogy ez a szegény asszony akkor veszítette el az anyját, a mikor született így került egy érettségit tett nagybátyjához, a kinek a felesége egy gentry családból származó tanító leánya. E mellett a nénje mellett nevelkedett mindaddig, mig Kiss Bertalanná lett s igy „von Haus aus“ már intelligens levegőt szívhatott. Ez a szánni vp'ó asszony, a ki a férje dicsőségében úgy tudott osztozkodni, hogy az „angyalok is megirigyelhették volna a boldogságát“ . . . egy nagyon rationalism gondolkozó úri asszony. A mi városi histerikáink sokban tanulhattak volna tőle. Kiss Bertalant tehát ez a dolog sem feszélyezhette. Ezéit is marad előttem rejtély sötét elhatározása. * Az itten reá várakozó lelkész társával Szatmárra jövetelekor több ízben beszélgetett s megállapodtak az itt folytatandó munkák végzése, a beköltözésig való helyettesítés és a segédlelkészek kérdésében is. Közben arról is értesültem, hogy a választás óta az itteni lelkész ur nem irt levelet az esperesnek. Tartozom ennek a megírásával az itteni lelkész urnák úgyis, mint papomnak s úgyis, mint barátomnak. Az igaz, hogy a barátom is tartozott volna nekem azzal, hogy amikor összetett kezekkel kértem, hogy a saját jól felfogott érdekében is egy esperessel s egy többszörös családapával szemben — ne avatkozzék bele a választási aktusba. — nekem, akinek az önzetlen- s'géről ő többszőr meggyőződhetett . . . szót fogadjon. Különben, sem én, sem Kiss Bertalan nem őt tartottuk a bajok főszerzőjének, hanem azokat a besúgókat, akik az ő idegenből ide szakadása révén való járatlanságát s agitatorius természetét gonoszul felhasználták. Ezekre mondhatta szegény esperes, mikor a haláltól való félelmében 3 — 4 nappal a tragédia előtt hangosan igy tusakodott: ennek a hét neveletlen gyermeknek minden könnye átokként érje utói azokat, akik engem idáig juttattak... Az a Kiss Bertalan, aki az esperesi beiktatón még olyan precizitással vezette az egyházmegyéjét, mint egy snájdig huszárezredes a maga ezredét — ha kell minden poklokon keresztül — alig pár hónap múlva ki ejti a Április VASÁRNAP E. 5. Rog. nagyválasztéku cipőraktárát ajánljuk a t. vevőoo közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a „Pannónia“ mellett. Szalmás- és vidéke legnagyobb cipőraktára» MEGÉRKEZTEK I a tavaszi és nyári idényre rendelt valódi chewreaux és boxbőrből készült legújabb divatu úri, női és gyermek lábbeliek A valódi AMERIKAI KING QUELITI cipők kizárólagos raktára. Jelen számunk: 16 oldal tepjedelmil.
