Szamos, 1913. április (45. évfolyam, 74-99. szám)
1913-04-18 / 89. szám
1918. április 18.) 89. szám. SZAMOS 8. oldal. Báró Perényi Lontival beszélgetett egy újságíró, akinek érdekes dolgokat mondott el életének a regényéből. — Hogy mi vitt erre az útra ? Nem a vérem. Higyje meg. Más. És nem az a más, akit maga gondol úgy névtelenül is, hanem a mostoha anyám. Megszöktem, csavarogtam, azután jöttek a fekete napok. Látja, minő sorsfordulás — most jönnek a világos éjszakák. Hogy hol jártam? Azt hiszem, Dübra volt lefelé az utolsó állomás Belgrádon, Mostáron, Cattarón keresztül. Hogy visszatérek e még valaha a társadalomba, föl? Hát lehet? Soha. Higyje meg, semmi dac nem visz a nevem ellen. Mi közöm hozzátok? És nekik mi közük hozzám? Látja, ezért nem megyek innen Nagyváradról, amíg nem muszáj. Nem tüntetek senki ellen, hagyjanak bókén az én éjszakáimmal, maradjon az övék a nappal. Au revoir. gzinliáz. Színházi műsor. Pénteken tizedszer „A cigányprímás“ operette újdonság, Ross Jenő búcsú és jutalomjátéka (B bérlet.) Szombat délután a karszemélyzet ju- talomjátókául mérsékelt helyárakkal „Arany- virág“ regényes operette' Este Környey Béla, a m. kir. Opera énekművészének első felléptéül „A hereegkisasszony“, Lehár F. regényes oparetteje felemelt helyárakkal (Bérletszünet.) Vasárnap délután „Lumpácius Vaga- bundus, vagy a három jó madár“ énekes bohózat. Este Környey Béla bucsufelléptéül ,A komeviilei harangok* regényes oporette felemelt helyárakkal (Bárletszünet.) Ross Jeuó jutalom és bucsujátéka. Ross Jenő, a szatmári szintársuiat fiatal tagja, akivel szemben a színházi közönség számtalanszor kimutatta szeretetét, ma este tartja jutalom és bucsujátókát. Ez alkalommal a C'gányprimás kerül szinre, amelyben Gaston szerepét fogja kreálni. Ross, aki 3 évvel ezelőtt Szatmáron kezdette meg pályáját, a vidék egyik legnagyobb társulatához, a szegedi színtársulathoz szerződött. A fiatal színész, aki még C3ak most van sikere elején, nagyobb pálma után vágyódik. Tehetségének érvényesítésére Szegeden nagy tér nyílik. A szintársuiat többi tagjaihoz hasonlóan ő is megérdemli a közönség pártfogását, amellyel remélhetőleg nem is fognak fukarkodni. A színházi iroda közleményei. A milliók. Dráma 3 felvonásban. Egy dúsgazdag bankár millióit akarja elszállit- tatni, ezért értesíti egy hajó kapitányát, tegyen meg minden intézkedést, hogy a pénz elszállítható legyen. A bankár koraornáját a hajó kormányosa szeroíi, a bankártól meg is kéri a komorna kezét, aki bele is egye zik. A komorna vőlegényét el is kíséri. A bankár Isvolező kisasszonya a pénzt meg akarja szerezni,' ezért egy barátját kéri meg terve kivitelére, aki a hajón beáll fűtőnek. A milliók hajóra szállítása után az álfütő egy láda pénzt a tengerbe dob, mikor egy másik ládát is el akar lopni, észreveszik, menekülése közben lámpását a puskaporrá dobja, a hajón irtózatos robbanás keletkezik. Ezt a zűrzavart felhasználva, a tengerbe ugrott, hogy a pénzt megmentse, de odaveszett. A pénz utáa búvárt menesztettek, aki felhozta a pénzt és az álfalő hulláját is. A technika egyik remeke ez a kép. Amerikai férfi cipők Yujánál 11 korona. ’’SZAMOS” □ POLITIKAI NAPILAP □ Felelős szerkesztő: DÉNES SÁNDOR. TELEFON SZAMOK: Szerkesztőség és kiadóhivatal Felelős szerkesztő lakása . . . 373. 358. Nyilttér sora ...............................30 fillér. Hi rdetési dij Szatmáron készpénzben fizetendő ELŐFIZETÉSI DIJAK HELYBEN: Egy évre . . K 12 Félévre................ © Ne gyedévre . „ 3 Egy hónapra „ 1 VIDÉKEN : Egy évre . K 16 Fél évre . . „ 8 Negyedévre „ 4 Egy hónapra „ 1.5® Egyes szám ára helyben........................4 fillér Eg yes szám ára vidéken........................© fillér Sz erkesztőség és kiadóhivatal: RÁKÓCZI-ÜTCA 26. SZÁM (Fogarassy Sándor-féle ház) IDŐJÁRÁS: A meteorológiai intézet prognózis osztálya jelentések hiányában nem működik. A VÁROSI SZÍNHÁZBAN B. bérlet. — B. bérlet. A cigányprímás. Operette 3 felvonásban. írták: Grünbaum és Wilheim. Fordította: Harsányi Zsolt. Zenéjét szerzetté : Kálmán Imro. Rendező : Szalóki D. Karnagy: Hajsinek Rezső. SZEMÉLYEK: Rácz Pali, cigányprímás Barics Laci, a fia Sümegi Sári, a leánya H. Bállá Juliska, a húga Dénes Irinay, grófnő Pozsonyi Gaston, a fia Ross VII. Heribert, Estragon király Endrei Cadeau, Gaston gyámja Szalóki Mustári, ceremoniás mester Szendrő Hersilia, táncosnő Somogyi Fekete Péter, öreg cigány Ács Szőlőé Sánclorél^ jutalomjátékáról írván, kikivánkozik az irótollam munkája a színház sablonos rovatából, ahol a szezonvég jutal- mazottjaira úgyis ráraktuk már az összes szuperlativuszokat és ahol a szuperlativuszok íokozásai amúgy sem hatnak már eléggé. Voltaképpen nem is színházi cikket akarok írni, ha az apropos ját a Szőke házaspár jutalom játéka és Szatmáriéi való búcsúja adja is meg hozzá, jobban szeretnék mint „privátok“ ról írni Szőke Sán dórról és Sz. Garay Ilusról. Amit körülbelül úgy tessék érteni, hogy Szőke Sándor személyében most Garay Ilust nézem és akit a színpadon Garay Húsként tapsolunk, annak az Sz.-e a fontos most előttem. Hogy közbevetőleg elhelyezzem az alkalmi viccemet is: érdekes,hogy mennyi eszes, illetve nagyeszű, helyesebben nagy Sz.ü tagja van most a szatmári társulatnak. Sz. (Szendrőné) Czakó Mici, Sz. Garay Ilus, Sz. (Szalókinó) Pozsonyi Lenke mind eszes, illetve Sz.-es asszonyok és csak Bállá Mariska az, akinek H.-ja van. Mondom: nem a színházi referens savanyu szemüvegén át nézem a Szőke-párt ebből az alkalomból, mert erről az oldaláról mindkettőjüket méltányolta már a színházi kritika és talán annál is jobban a színházi közönség. En nagyon szeretem látni ezt a pár embert, mikor együtt játszanak. Pláne, ha szerelmeseket vagy éppen házastársakat játszanak együtt. A világot és—ne a szatmári színpadnak legyen mondva : — gyakran félvilágot jelentő deszkákra, az illúziókeltés . körül kontárkodó díszletekre ilyenkor rászáll egy kis polgári hangulat, egy kis mesterkéletlen illúzió, egy kis meleg vetizmus, egy kis rozmaring illat, igazi gyermeksirás, valódi csók, egy kis hamisítatlan polgári élet. A világért se szeretném Szökéék méltatásánál háttérbe szorítani a művészetükről való legteljesebb elösme- rést, különösen azt az imponáló ambíciót, amit annyiszor szinte csodáltam bennük, de a szinészember és színész- család társadalmi elhelyezkedésében nem tartom kevésbé jelentéktelennek ezc, mint amazt. Kényes a téma is, de talán az újságíró az egyedüli ember, akinek szabad ezt megbolygatni, mivel a fü- szeresboltok környékén megülepedett kisvárosi társadalom úgyis testvér- cigányoknak néz bennünket. A színészek és újságírók világát pedig Privátországtól egy most már száradótélben levő öreg folyó, a Bo- hémia nevű választja el, amiről azt tartják imitt is, amott is, hogy csak annak a vize adhat ihletet, annak a határain túl pedig kötelező a buglyas tej, a rojtos gallér, a ruszli-früstök, a hideg koszt, a kifizetetlen hónapos dívány, az adjholnapigsohasemfizetem- meg kölcsön, a hajnali lefekvés, a reggelig potyázás, amely tulajdonságoktól Privátországba való belépés előtt kéretik a lábakat megtörölni. Ezért van aztán, hogy a privátok szőrcsizmájában járó mohosfejüek nem hiszik el, hogy Bohémia vizén ma már rendes polgári hid vezet keresztül, amelynek segítségével száraz lábbal lehet átkelni a könnyelműség zavaros vizén. Az elfogultak közellátó társadalma még mindig nehezen engedi a saját korlátjain belül jutni a színészt, újságírót és ilyen házaspároknak kell jönni, mint Szőke Sándor és Garay Ilus, hogy a polgári otthonba való belépés előtt a lábtörlőre ne figyelmeztessenek bennünket. Az oktondi társadalmi korlátok ilyetén áttörésének becsületes munkájáért nézem én a művészetükkel egyenrangura a színész-párokat, akik a kulisszák mögött leteszik a szerepeiket, lemossák az arcuk festékét, ledobják a parókájukat és polgári szürkékké válnak. Sőt inkább a pol gári életükből visznek be komolyságot, szolidságot, ízlést, ambíciót, hivatás-becsülést a színpadra s onnan a nézőtérre, amely onnan elösmeréssel viszonozza ezt a törekvést. És nem okoskodom rosszul, ha ezzel fejtem meg az okát annak is, hogy a szezonvég üres házai között tegnapelőtt verőfényes, rózsás leány arcoktól tavaszodé, zsuíolt házat hozott ennek az egy-pár embernek az ünneplése. Ami természetesen nem jelenti azt, hogy nem volt benne része a művészetnek, mert enólkül a legboldogabb családapa is hasztalan lépne fel a színpadon.
