Szamos, 1913. február (45. évfolyam, 26-49. szám)
1913-02-26 / 47. szám
4. oldal. SZAMOS (1913. február 86) 47. agám. Egy szabdlegóny körül forgott tegnap a világ Szatmáron. Egy szabólegény kürül, akinek gyilkolni kellett, hogy a kisgyermekének egy kis téli hacukát tudjon küldeni. Elnéztem a tegnapi tárgyaláson, hogy mennyi sok nagysága és kisasszony jelent meg tiszteletére a főtárgyalási terem karzatán, hogy hány meg hány munkásember, •kereskedő töltötte dologtalanul a napját, hogy lathassa, hallgassa, hogy a hóhér kötele mint kacérkodik a szegény, nyavalyás ember keshedt nyakával. Elnéztem és elgondoltam, hogy Istenem, milyen szép lenne, ha ezek az emberek, ezek az asszonyok ilyen törne gesen lennének ott a szegény ember mel lett, akkor, mikor élni akar, mint amilyen kitartással állanak reggeltől estig szoron- gan k fülledt teremben, államk egyik szomszédjuk lábáról a másikéra akkor, mikor arról van szó, hogy a szegény ember meg akar halni. Már amennyire gyilkos Nagy József akart meghalni. Tülekedtek, verekedtek az emberek, az asszonyok a jegyekén, hogy bejuthas sanak és nem riadtak volna vissza áldó zatoktól sem, hogy a szabólegóny jól kezdődő hetét végig kibiceljók. Elgondoltam, hogy hány gyermek sir odahaza, hány ebéd kozmásodik oda, hány harisnya marad stoppolatlanul, a mig a nagyságák rablógyilkost kibicelnek a karzaton . . . Etelka néni, hol van? Etelka nénivel csak negativ az ismeretségem, csak hallomás után ösme rém Ő lágyságát és majd a jelea soraimból keletkezendő lovagias ügyből vagy nyilttérből fogom csak megtudni, hogy kihez van szerencsém, mikor önagysógá- hoz nincs szerencsém. ügy történt, hogy délután három órakor mindenki elfoglalta már helyét a főtárgyalási teremben. Nemcsak a saját helyét, hanem a másét is. Az újságírók részére fenntartott padban példáu1, a melyre ki is volt írva, hogy „csak újságíróknak“, egy szürszabó ült a nyakamban, egy cipőfelsőrészkészitő az ölemben. Az ügyvédek padján csupa alperes, szóval mindenki elfoglalta a helyét. Elhelyezkedtek az esküdtek, a bírák, az ügyész, a védő és bekísérték a vádlottat, — ennek a helyét nem foglalta el senki — a hangulatban ott párolgott Fóris Antal kiontott vére, n levegőben ott lógott Báli Mihály kötele, az elnök már szólni készült, hogy megnyitja a tárgyalást, mikor a feszült várakozásban, a nyomo t csöndben a karzaton felsüvit egy női hang: — Etelka néni, hol van? Általános pisszegés, mindenki felnéz a karzatra az Etelka néni irányában, a csend azután lassanként helyreáll, az elnök ismét szóra nyitja ajkát, hogy megkezdje a tárgyalást, de abban a percben ismét felsüvit bánatosan, panaszosan ugyanaz a nőnemű hang: — E elka néni, hol van? Most már derültre változik a hangulat, mindenki kacag és az elnök, a türelmes és udvarias most már belátja, hogy nincs jelen mindenki a tárgyalás megkezdéséhez, aggódó szemmel néz a karzatra ős várja, mig Etelka néni megérkezik és a tárgyalás megnyitható. A karzaton női ruha suhog, fészkelődé* zaja hallszik és abból, hogy Papolczy táblabiró ismét megnyitja a tárgyalást, megnyug vással vesszük tudomásul, hogy — hála Istennek — Etelka néni megérkezett, a bíróság munkájának immár semmi sem állja az útját. Visszaélés a nevemmel. Nem minden büszkeség nélkül említem fel, hogy a nevem, ha például a megélésre nem is alkalmas, de visszaélni egészen jól lehet vele. | Borbé!y Sándornak, a szatmári szin társulat kiváló tagjának a feleségét illeti rószemi ől a hála, hogy erre a m ggyőző - désre juttatott Őnagysaga ugyanis min den áron jelen akart lenni a tárgyaláson. De jegye nem volt, a s/olga nem en gedte. — De nekem okvetlenül be kell mennem, mondotta Borb lyné. — Jegy nélkül nem lebet nagysága kérem, feieti szigorúan a szó ga. — Már pedig en bemegyek, mert én a Szamos szerkesztőjének a felesége vagyok, vágja oda teljes biztonsággal Borbólyné. — Tessék par ancsolni, nyitotta ki az ajtót a legnagyobb készséggel a teremőr az ötletes Borbélyáé előtt és még széket is vitt neki be a karzatra. Főtárgyalás három bérletben. A tárgyalás v*ge felé megjelent a teremben Heves Bóia, a szuig-zg>tó is. Irigykedve néz vég g a z-ufolt házon. — Ez azután a ház, sóhajtott fel. A mai előadást meg lehetne ismetelni még B. és C. bérletben is Jegyet mindenáron. Mig bennt a főtárgy lás folyik, kinnt az érdeklődök tolo g nak, tülektd nek és döngetik a bezárt «ju t. A rend körül szétnéz Dorcsák Antal, törvényszéki irodaigazgató is, akit rögvest megrohannak jegyekért. Hasztalan csititja az irodaigazgató az izgalmat, hogy jegy már egy hét óta díhcs, anélkül pedig nem engedhet be senkit, kemek, kcrny «rögnek és egy o-üg gedni nem akaró fiatal munkátalan igy folytatja iovabb az ostromot: — Hat akkor lega abb az akasztásra tessék adni egy jegyet, ha a mostam már elfogyott. Legalább az akasz tásból legyen egy kis örömem. A védő és a vádlott. M >r elhangzott a vádbeszéd a védő, Tanódy Bandi is befejezte a váddal és a Szamos vasárnapi cikkével való vitat kozást, az esküdtek visszavonultak tanácskozni. A hallgatóság ezen szünet közben előre tódul a teremben egész« n az el nöki e nelvényiz. tolakodik, strébe kedik mindenki, mintha itt nem is gyilkos N^gy József, hanem ö ülne az akasztófa tövében és megindulnak a jövendölések az ítéletet illetőleg, a kritikák a tárgyalás lefolyásáról. — Furcsa, mondja valaki, hogy 8mig a vádlott teljes apathiku3 nyuga lommal ült a helyén, a védő alig bírt az izgatottságával. — Nem is furcsa — jegyzi meg dr. Nagy Vi ce, — hiszen a vádlottnak csak a múltjáról van szó, a védőnek azonban a jövőjéről. Lesz-e halálos Ítélet ? Ezt találgatják, jobban mondva óhajtják legtöbben. Szinte vérszomjassá, vaddá vá ik a publikum, szinte felzug a közóhaj, hogy kötelet a gyilkosnak. — Ugyan mit akar ettől a nyavalyás, vérbajos, tuberkulótiku3 szegény, csenevész szabólegónytő ?—mondja valaki egy ilyen vérszomjasnak. Mit akar tőle, hiszen amilyen gyenge a természete, nem érné túl a halálos ítéletet. A hivatalvesztés. Mikor az elnök halálos csendben kihirdeti az Ítéletet, hogy a törvényszék Nagy Józsefet életfogytiglani f gyházra és tiz évi hivatalvesztésre ítéli, az utóbbi kijelentés nyomán derültség kél a laikus közönség soraiban. Ugyan mire jó az, hogy egy élet- fogytiglanra itóltnól még külön 10 évi hivatalvesztést mond ki a bíróság? Holott semmi kacagni való nincs rajta. Mert az életfogytiglanra Ítélt 10—15 év múlva kiszabadulhat, ha jól viseli magat és akkortól, a kiszabadulástól kezdve lép hatályba a mellékbüntetés, amely azt jelenti, hogy a büntetés kitöltése után tiz évig Nagy Jó/sef semmiféle közhivatalt nem viselhet, nem lehet se községi birő, se kisbiró, sem a Curia elnöke. Az Ítélet. Mikor az esküdtek verdiktjét kihirdetik es a törvónys ók visszavonul tanácskozni, a gyilkost kivezetik a teremből. Uíánna megyek és elnöki engede- lemmel váltok pár szót vele. — Na, Nagy József, hát meg van mentve az élete. — Hogy hogy, — kérdezi olyan kitörő örömmel, aminőt csak az akasztófa alól elmenekült ember tud produkálni. — Hát most már nem lehet halálos ité'et Nem bir szólani, keserves zokogás tört ki belőle. — Na látja, mondom, ha sikerül, kap 10 15 évet, annak negyedrészét pe dig elengedik, ha jól viseli magát. — Én pedig jól fogom viselni magam, hogy jóvá tegyem ezt a nagy sze rencsétiensőget, amibe beleestem. M rton Lá?á fogházfelügyelő kiszól a tárgyalási teremből; «hozzák be a vád lottat.* A törvónysz-k kihirdeti az Ítéletet, amelynek nyomán felzug a hatalmas éljenzés. Csak ezy ember elégedetlenke-
