Szamos, 1913. február (45. évfolyam, 26-49. szám)
1913-02-25 / 46. szám
1913. február 25.) 46. szám. SZAMOS 3. oldal. — Azután a Niedermann boltban vettem másfél deci rumot és cukrot. Teát főztem és megkó toltam a hurkát, amit háziasszonyom, Máténé adott, azután pedig a „Kis Ujságu-ot olvastam. Közben a kis fiú, Fóris Antal kopogtatott az ablakon, mire beengedtem, mert az ablakot nem tudtam kinyitni. Kimentem a gyerek elébe és mert a kutya feléje futott, hát hogy baj ne legyen, hamar bevittem a szobába. Bennt a fiút megkioáltsm kolbásszal. A gyerek leült enni, én vele szemben a Kis Újságból a regényt olvastam. Azután teát adtam a gyereknek, mire ez kivette zsebéből a pénzes borítékokat s az enyémet ideadta. 18 K 27 f. volt benne. Azután Fóris Antal mutatta a többi borítékokat, a lámpa fe ó tartva, hogy szókban bankó is van. — Istenem, gondoltam, ,én csak eny- nyit keresek, más meg olyan sokat ... és megpillantottam a baltát. — A gyerek még mindig a borítékokat mutogatta és én elhatároztam, hogy elveszem tőle a pénzt, Elnök: Elhatározta, hogy a fiút megöü ? — Nagyságos bíró ur, nem határoztam el. Az elnök elébe tartja a rendőrségen, csendörségen és a vizsgálóbíró előtt tett vallomásait, amelyekben beösmeti, hogy elhatározta a gyilkosságot. Azután Nagy folytatja : — Felvettem a baltát és mikor a fiú éppen tőlem elfordulva a borítékot nézve, azt lámpa felé tartotta, fejbevágtam. — Nsgy erővel ? — Nem tudom. A gyerek ráranézett kiejtette kezéből a teáscsészét és a pénzes borítékot. Azuián ismét ráütöttem a fejére Most aztán megijedtem, hogy jaj, mit tettem, hátha jön az újságos, mert már azt is elfelejtettem, hogy a lapot már elhozták. Kiszaladtam, bezártam az uloiajtót visszajöttem, bereteszeltem a szobaajtót is mikor a gyerek két kezére támaszkodva emel gette a fejét. Én félelmemben és ijedtemben ismét fejbevágtam. Az elnök konstatálja, hogy a hullán 13 seb volt. — A gyerek még nyöszörgőit, mire az ajtó mellől elővettem a zsákot, a fejére tettem, jobb kezemmel a sebét fogtam be, ballal a száját (mutatja kezével.) — Fojtogatta ? — Nem, nagyságos biró ur, ezt nem ösir.erem be. — Ráfeküdt a gyerek testére ? —j[Nem, hanem ráestem és mire fel tudtam kelni a hibás lábom miatt, a gyermek már nem lélekzett, kirúgta a lábát, meghalt. Istenem mit csináljak vele, gondolkoztam és a hulla térdeit behajtva betettem a sze nyes ládába, azután elkezdtem sírni. — Majd feltóptem a borítékot, hogy lássam a pénzt, amiért ilyen szerencsétlenné lettem, hogy elvette az eszemet, hogy a nevemet egész életemre megpecsételtem. A pénz 148 K 20 f. volt. — Ekkor levetettem a véres inget, egy másik szennyest vettem fel és félelmemben dolgoztam reggelig. Reggel elmentem a műhelybe, útközben ké( korcsmában rumot ittam és a műhelyben elmondtam, hogy Fóris Antal nálam járt, de a borítékomban, amelyet fel tépve adott át, esak 2 korona volt, amiért megvertem és megmotoztam s a zsebében megtaláltam a pénzemet Azután a fiú elment. Ezt a mesét elmondtam Iuglik Józsefnek is, de ezt sem gondoltam ki előre, csak a szesz hatása alatt mondtam. Azután hazamentem és felsuroliam a szobát, a vőrfolt helyére ráhúztam a vasaló asztalt, pénzt vettem magamhoz és megebédeltem a sörcsarnokban, megittam 2 pohár bort, délután Kun Imre barátommal az Iparos Otthonban ittunk 2 liter bort, azután egy vendéglőben ittam 3 pohár sört, hazamentem, lefeküdtem és a szesz hatása alatt aludtam reggel fél 6 íg. Akkor a csendőrök költőitek fel. — A csendőrök előtt előbb tagadtam, do mikor a vórl'oltot megtalálták, bevallottam mindent. — Elnök: Megbánta teltét? — Nagyságos biró ur annyiban, hogy soha büntetve nem voltam, mióta megnősültem, sokat küzködtem, de a helyemet mindig megállottám, nem hogy ilyen tettet követtem volna @1. — Hát akkor miéit követte el ezt a gyilkosságot? — Ha én ezt megtudnám mondani, akkor nem állatnék itt a nagyságos biró ur előtt a Begnagyob b szégyen közepette. A tanuk. Ezután Fóris Antalnak, a meggyil • költ gyerek apjának kihallgatása követ - kezett. — Rövidlátó szegény munkásember vagyok, ez a megölt 16 éves gyerek volt mindenem. Mikor a csendőrökkel bementünk Nagy József nagyon reszketett. A feleségem meg is kérdezte tőle : miért reszket, Nagy ur? — Részemről nem reszketek, ez mondta, pedig szinte rázkódott. — Kiván kárióritóst? — Jaj Istenem, feleli keservesen zokogva Fóris, nem tudja nekem senki megfizetni a drága gyermekemet; háromezer koronát tessék megítélni érte. Fóris ezután sírva a gyilkost átkozva ül le a tanuk padjára. Fóris Antalné, a meggyilkolt gyerek anyja ugyanígy vall. Ingük -József elmondja, kogy a vádlott jó munkás volt, józanóletü. 30-40—50 koronát keresett hetenként. Az utóbbi időben kövesebbet dolgozott, tehát kevesebbet is keresett. Inglik vallomása közben először tört ki a gyilkosból a sírás. Telegdy István 12 éves szabóinas a következőket vallotta : December 14 én este találkoztam Nagygyal, kérdezte: mennyi pénzt viszel ? Megmondtam neki, hogy itt vannak a borítékban. Ekkor megkért, hogy december 19-én először hozzá vigyem a pénzt, akkor kapok tőle 20 fillért. Ezután Borbély nevű szabósegód azt vallja, hogy a vádlóit azt mondotta neki, hogy a pénzt vigye először ő hozzá és fizesse meg az 1 K tartozását is. Máthé Lajos és felesége lényegtelen vallomást tett. Máthéné, a háziasszonya vallja, hogy 22 én reggel, mikor a csendőrök jöttek, ő verte fel a vádlottat, aki még akkor aludt. Ekkor mondta el neki is azt a mesét, hogy a gyermeket megpofozta. Jelentéktelen tanúvallomások után Mónus Lajos tüzfa'ügyelőt hallgatták ki, aki elmondotta, hogy a hullát gondosan bepakolva, a kabátot fejére huzva, ő találta meg a ládában. Leitner István, szabóinas vallja, hogy vádlott Borbély nevű sogédnek meghagyta, hogy ügyeljen arra, hogy a fiú, amelyik a pénzt szombaton viszi, hozzá menjen először. Az orvosszakértők kihallgatása után az Elnök a tárgyalás; délben fellüggesztette. Papolczy L jós csendőrőrmester vallja, hogy a nyomozást Inglik panaszára indította meg, azon az alapon, hogy a fiú megszökött. Vasárnap délután Inglik úgy nyilatkozott, hogy azt his/i miszerint a gyereket megölték, vegyék elő Nagy Jó-séfét. Ekkor elmentünk Nagyhoz, aki előadta az ismert mesét. A szobában jól s-zét néztem a vasaló asztal alatt vérnyumokat fedeztem fel. Ekkor láttam, hogy Nagy elsápadt s rákiáltot'am: — Mi ez ? Hisz ez vér I Ekkor felvettem a vádlóit feleségének és gyermekének az asztalon levő fényképét és megkérdeztem, kik ezek ? Ki kapta kezemből a vádlott a képet és azt mondta: — Ezekért tettem! Egész testében remegett. Mondottam beszéljen. Erre ő azt mondta : — Menjünk a csendőrségre, ott vallani fogok. Ezután a védelem tanúit hallgatták ki, kik nagyon jelentéktelen vallomást tettek. Az orvosszakórtők a vádlottat beszá- mithatónak tartják. Miután a bizonyítás anyaga igy teljesen ki volt merítve, az elnök a tárgyalás folytatását délután 3 órára halasztotta. A dé utáni tárgyalás. Délután 3 órakor a tárgyalásra betóduló közönség irtózatos zajongása, tolon gása, külön sen a karzat hölgyközönségó- nek zavaró csevegése közben nyitja meg a tárgyalást dr. Papolczy Gyula elnök. A kérdések. Visky Sándor biró felolvassa a bíróság által az esküdtekhez intézendő kérdéseket. A kérdések felolvasását is többizben félbe kellett szakítani a karzat zajongása miatc
