Szamos, 1913. február (45. évfolyam, 26-49. szám)
1913-02-16 / 39. szám
Negyvenötödik évfolyam. Szatmér, 1913 ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■ 39. szám. Névnap.................. E. 2. Rém. Szamos vízállása ...............1 64 ID ŐJÁRÁS: Hideg és még nyugtalan idő várható, délen némi havazással. — Sürgönyprognózis: Hideg, délen elvétve csapadék. Déli hőmérséklet 2-0 C. A VÁROSI SZÍNHÁZBAN C. bérlet. — C. bérlet, A_ piros bugyelláris. Eredeti népszínmű 3 felvonásban. Irta Csepreghy Ferencz. Zenéjét szerzé Erkel Elek. Rendező Sza óki Dezső. Karnagy Haj sínek Rezső. SZEMÉLYEK: Török Mihály, a bíró Bársony Zsófi, a feesége H. Balia M. Kender Julis, özv. asszony P. Tordai tienci, a Develt leánya Pintér Csillag Pál, huszáréra». Barics A kapitány Lenkey Peták János, vén 1 t,<niár Borbély Boros Dani, fiatal J p r Zsoldos Pennás Muki, jegyző Szalóki Hájas Muki, ispán Szendrő Kósza Gyurka, parasztlegény Nagy Leveles Míbí, postás fiú Boss Főszerkesztő: Dr. Shik Elemér. Felelős szerk.: Dénes Sándor. Szerkesztő: Vidor Gyula. TELEFON-SZÁMOK ■ Szerkesztőség és kiadóhivatal . . 373. Főszerkesztő lakása..................... 333. Felelős szerkesztő lakása............ 358. rÉ si DÍJ AJK : Helyben Vidéken 12 K 16 K 6 „ 8 „ 3 4 „ t „ lK50f Egy évre Fél évre Negyedévre Egy hónapra Egyes szám ara helyben 4 fill. „ .. „ vidéken 0 Hirdetési dijak Szatmiron készpén ben fizetendők. Nyilttér sora .... . 30 fillér. Saerkesstőség és kiadóhivatal: R&kóczi-uteza 20. szám (FogarMay-hta.) Mö&ya&dazác^i viszonyaink. Irta : Teitelbaum Herman. Régente a jó táblabirák, ma a íiskálisok dominálnak Magyarországon. Nagy része az ügyvédi irodáknak nem a peres keresetre van alapítva, hanem a gazdasági élet mindenféle gründolására. Régen vagyonos emberek gründoltak óvatossággal egy-egy bankot és alkalmaztak hozzá ügyvédet, az újabb időben pedig nyakra-íőre gründolják az ügyvédek a szükség ieletti bankokat és verbuválnak hozzá gimpli gazdagokat. Elárasztották az országot ilyen módon a reális hitelt meghaladó pénzkínálattal és előidézték vele a birtok-érték indokolatlan felhajtását, a szükség!eletti építkezéseket, ennek nyomán a parcellázási lázzal a szövetkezeti hitelek sorvasztó nyomorát — és betetőzésül látjuk a vidéki gazdasági élet ferde kinövéseit, amidőn minden szakavaiottság nélkül gründolt vállalatok vagyonokat tesznek tönkre. Ne ámítsuk magunkat azzal, hogy a mai áldatlan gazdasági viszonyokat a beállott pénzszűke teremtette, ez csak megállította útjában az őrületes rohanást, amely előbb-utóbb magától is megjózanodva a falhoz került volna. Most igazán farsang utáni böjtnek vehetjük a gazdasági életünk pár évi dáridójára bekövetkezett pangást, amidőn a talmi értéknövekedés eloszlott, mint a buborék. Igaz, sok veszett a romok alatt és sok helyütt áldozatot követel a kibontakozás, de nem kicsiny- lendő ám az a tanulság, amely ebből évtizedekre fog a múltból behatolni gazdasági életünk reális megalapozásába. A mi vidékünk még mindig életerős ahhoz, hogy egy pár jó évi terméssel, vagy kellő koplalással kiheverje a túlterhelést, mert ellentállási erejét éppen az mutatja legjobban, hogy a menthetetlen eseteket kivéve ezt az igazán kritikus elműt évet nagyobb rázkódtatás nélkül zárta le. / Álljon itt ennek igazolására egy néhány adat pénz és hitelügyi forgalmunkról, a két elmúlt évben. Városunk pénzintézeteinek kimutatott állományai voltak: 1911. év végén 1912. év végén alap- és tartaléktőke 18.500.000 19.100,000 29.800.000 27.900,000 22.200.000 21.500,000 71.000,000 68.000,000 Hogy 1912-ben az 1911. évhez képest csak három millió koronával, vagyis alig négy percenttel apadt a kölcsön kihelyezési állomány, az fényesen igazolja pénzintézeteink kíméletes bánásmódját adósaival szemben. Ami pedig a kétmillió koronás apadást illeti takarékbetétjeinél, az nem a vagyoni apadást jelenti, hanem azt, hogy sok betevő a háborús idők félelméből kivették egyes betéteiket és a szalmazsákba dugták. Ezek a pénzek csak ideig-óráig lesznek elvonva a forgalomtól. Sok elhibázott alkotás fog a színtérről egészen eltűnni vagy erősebb intézményekbe beolvadni, hisz ez az egyedüli módja gazdasági életünk jobbra fordulásának, és én bízom a kijózanodásban. takarékbetétje viszleszámitolása kölcsön kihelyezése Észrevételeim gróf ündrássg ßijula képviselő ni* cikkére. Domahida, 1913. febr. 16. A „Magyar Hírlap“ febr. 8-iki számában gróf Andrássy Gyula orsz. képviselő vezércikket irt a politikai erkölcsről. Bizony Isten nagyon is itt az ideje, hogy e témát boncol- » gassuk, és tovább vezessük a szálakat politikai világunkban, mint azt a gróf ur egyetlen specialis kérdésben fölvetette. Azonban ezen egyoldalú kérdésben is, amely kizárólag a miniszterelnök és Désy képviselőre vonatkozik, én a gróf ur fogalmait aláírom, — mert szavai szerint nekünk kell ügyelni erkölcseink tisztaságára, miután vitális nagy nemzeti érdekek kívánják meg, hogy hírünk érintetlen legyen. Dogmatikus igazság! Azonban íejtegetései során, törekvésének másik alternatívájával a cikkíró adós maradt; — ugyanis: amig óvva inti, sőt némi balsejtelemmel már előzetesen is elitéli a vádlottat egy röpke vád alapján, nem forditja meg az érem másik oldalát és ugyancsak érintetlen hirünk és erkölcseink tisztaságának érdekében a vádlótól még nem is követeli, hogy bizonyítsa vádjait — és a politikai erkölcs érdekében nem mond anathémát arra, ! ha valaki bárkit is, főleg az ország alkotmányos miniszterét visszaélésekkel, panamazással rágalmazza ? Legyen meggyőződve a gróf ur ! hogy mikor Désy képviselő vádjait a nyilvánosság előtt megkockáztatta, mi bár megdöbbenéssel fogadtuk, de étet előlegesen nem ítéltük el, természetesen a kormányelnök fölött nem törtünk pálcát, hanem mérsékelt nyugtalansággal vártuk a bizonyítékokat és születése előtt nem kereszteltük meg a gyermeket, amint az a gróf ur sorai között cikkének folyamán kiolvasható. A gróf urnák is tudomása volt arról, mikor e tárgyban fölvette tollát, hogy bírói fórum előtt van az ügy és Jelen ssámunk ÍO oldal terjedelmű..
