Szamos, 1913. január (45. évfolyam, 1-25. szám)
1913-01-23 / 18. szám
(HA 3. január 23 ) 18. szára. SZAMOS 3. oldal. Színház. Színházi műsor. Csütörtökön nyolcadszor „Éva*, Lehár epsretteje (Cz. bérlet.) A „C“ bérlők premíérjei. — A bérlők válasza — Szatmár, jan. 22. Czakó Vilmos, színházi titkár ur hires vicces ember. Országszerte ösmorik a nevét szinészkörökben síró', hogy nagy tréfacsináló. Éppen ezért feltételezzük róla, hogy tisztában van a vicc-csináló mesterség alapfogalmaival is és ösmeri például azt az elemi iskolai találós ké;dést, amelynek az a megfejtése, hogy éhgyomorra csak egy tojást lehat megenni, mert a másodikat már nem éhgyomorra eszi az ember. Ilyenfajta valami a premier is kedves titkár ur, a színdarabnak valamelyik színpadon való első előadás?. Mikor alantnemirottak, a C bérlők panaszt emeltünk e helysn az ellen, hogy ebben a szezonban mindössze négy premiert kaptunk, azt is a legsiiényabb fajtából, oz volt a bajunk. Ég akkor a titkár ur azzal szúrja ki a szemünket, hogy az idén tizenöt újdonság lett bemutatva C bérletben. Jól van, belett mutatva, nem is mondtuk mi, hogy nem. De premierben mi mégis a legrosszabbakst kaptuk, a java a többi bérlőknek jutott. Holottsn a mi pénzünk is éppen olyan pénz, mint a többi bérlőké és nem is kívánjuk mi, hogy a többi bérlőnek ne jusson premier, hadd éhezzenek azok is szegények, de osszák el arány- lagosan köztünk. Már pedig hiába veti a szemökre a titkár ur a C bérlőknek, hogy hány újdonságot nem titkoltak al előlük, amit a többi bérletek kaptak premierben, éhgyomorra csak egy tojást lehet megenni, egy darabot, színdarabot csak egyszer lehet premierben beadni. A második előadás meg a harmadik, akárhogy mutogatják is befelé azt a darabot, már nem premier. Nekünk pedig premier kel!. Éppen annyi, mint a többi bérlőknek. Mert a premier mégis csak külömb, vonzóbb, izga- tóbb, ünnepélyesebb vaiami, mint a második, harmadik, tizennyolcadik előadás. A premier olyan, mint például az ártatlan leány, aki csak első előadásban ártatlan. Második előadásban lehet még mindig újdonság, de már nem premier. Amit Czakó titkár ur nekünk válaszol, abból csak az a dicséretes előzékenység tűnik ki, hogy a színház nem titkolta el előlünk azokat a darabokat, nekünk is volt szives bemutatni, amit a többi bérlőknek adott premierben. Ez azonban nem érdem, ez talán csak kötelessége az igazgatónak. Azt meg egyszerűen ujjongó, hálás köszönettel veszik n C bérlők, akik most már imáikba foglaljak érte Haves Bélát, Czakó Vilmost, hogy nem Bukovot, a székelyek hóhérját és nem a Peleskei nótáriust adja nekik műélvezetbe, hanem Pétert, a csodamajmot. Igaz, azaz lehet, hogy Debrecen, Kassa, Miskolc, Nagyvárad, Győr, tessék beszállani, a vonat a harmadik vágányon, hogy ezek Bukovot adják, mig nálunk csupa újdonság az, ami megbukovott a szatmári színpadon, de hát ne tessék ezzel bántani bennünket, hiszen mi nem a győri, debreceni stb. színházaknál béreltünk, hanem a szatmárinál. Hiszen mi sem hány- forgatjuk, hogy a nagykárolyi kis társulat mindig megelőz bennünket a fővárosi újdonságokkal és — engedelemmel legyen mondva — Nagyszőlősön már régen játszotta az ottani színtársulat a nagyvendóglő összes termeiben A farkast. Szóval nem ösmorjük el érdemül, hogy nem ócska darabokkal traktálaak bennünket, mert ez nem érdem, hanem kötelessége az igazgatónak nemcsak a közönséggel, hanem sajátmagával szemben is. Hiszen jövőre is kellenek a bérlők. De premiér, az mégis kellene nekünk. moxgófénykép-szinháx na Kazinczy.utcza iparín otthon B 1913. január 23-án is 2Mu MŰSOR: Gaumont híradó (aktuális) Moszkva (látkép) Inga óra (rendkívül humoros) Bálvány (dráma) Hajsza a vő után (humoros) A három hajtárs. Katonatörténet 2 felvonásban. Játszák a kopenhágai kir. színház tagjai. TTplvávált • Páho]y1K >L hely dl dil . 80 f., II. hely 60 f., III. hely 40 f. Gyermekek felét fizetik. Eiöadások héthöznapokon este fél 6 órától, vasár- és ünnepnapokon d. u. 3 órától éjjel 11 éráig folytatólag. Rejtvéoy pályázat. A helyes megfejtők között 3 darab páholyjegyet sorsol ki az „URÁNIA“ mozgó igazgatósága. 2. sz.-r-ab-s-em-r-lap-a-da-ár-da Világ—lág -f-gyár—r -f - z z •aaacttL 3. sz. Baj, baj, baj társ Megfejtések a Városi színház igazgatóságához intézendők. koronáért kaphatók a leg- újabb formájú valódi nyúlszőr kemény kalapok minden számban az olcsóságáról előnyösen ösmert „Viktoria“ áruházban ::: a színházzal szemben. Sose fyall az ember jói... Valahonnan a Hasznos Mulat- tatóból vagy gyermekkorom más olvasmányából maradt meg emlékeim között a boldogságról szóló naiv mendemonda. Valamikor régen — igy regéli a monda — mikor az Úristen rászánta magát arra a végzetes lépésre, hogy létrehozza ezt a rongyos világot, elővett egy hatalmas, nagy darab drágakövet a házi kincstárából. A drágakőnek boldogság volt a neve és benne csillogott abban minden, ami jó. Becsület, gazdagság, tudomány, hírnév, egészség, szerelem, megelégedettség formás jegeceiből állott ez a drága kincs. Mikor azonban rendelkezni akart, hogv a világ melyik sarkába kerüljön a nagy gyémánt, a föld kapzsi lakói hamarosan megrohanták érte az Úristent, mint az éhes tyúkok a málés kosarat. A nagy kap • kodásban az istenke kiejtette kezéből a boldogság gyémántját és az ezermillió darabra törve esett le a földiekére, amelyen szerteszét gurult. Azóta — pedig annak van már egy pár kis esztendeje — a föld lakói az egész világon egyebet se tesznek, mint tülekednek, izzadnak, dolgoznak, marakodnak, hogy minél több apró szilánkját tudják összegyűjteni a szer- tezüllött, pocsékkáment drága kincsnek. Egy csomóra még senkinek sem sikerült összehoznia az egészet, de vannak szerencsés emberek, akiknek sikerült egész tisztességes mennyiséget összekaparászni belőle. Eszembe jut a naiv, becsületes, találó kis mese és a boldogság keresésének, kergetésének nagy munkájában szétnézek magam körül. Megyek az utcán . . . Jobbról egy palota Lefüggönyözött, szomorú az ablaka. A függönyön át látom : halálba készülő nagybeteg kínba torzuló arcát áztatja szomorú könnyeivel az árvának készülő gyermek, az özvegynek induló élettárs. A beteg mellén ott ül a Halál, csontkezével szorítja a haldokló mellét, tüdejét . . . Meglóbálom a kezemet, felvetem a fejem, érzem ereimben a meleg vér életteli keringését, érzem, hogy egészséges vagyok. Amott koporsót visznek. Rajta hiú, aranybotüs felírás, hogy aki benne nyugszik, élt 20 vagy 22 évet. Élt? Csak élni akart, de nem volt rá ideje. , Elek. Emitt pompás hintón visznek egy nyomorékot, lábatlan elesett beteget, vagyonban dúsát, boldogtalan szegényt egészségben. A saját lábamon járok. A fákon öngyilkosok hullája, önmagukat felakasztott szerencsétleneké, nyújtogatja a nyelvét. Egyiket szerelmi bánat vitte a halálba, másikba anyagi romlás fojtotta a lelket. Élek és nincs kedvem meghalni. Félek, irtózom a haláltól, borzadva, nem kívánva gondolok rája. Dobszó hallatszik, utolsó párnáját árverelik a szegény családnak. Amott csendőrszuronyok közt visznek egy megtévelyedett boldogságkergetőt. Szívom a szabad levegőt, fújom a jó szivarom füstjét, járok kelek, ahova nekem tetszik, élvezem a szabadságomat.
