Szamos, 1913. január (45. évfolyam, 1-25. szám)

1913-01-18 / 14. szám

\ 2 oldal. Härtl Lujza boldog menyasszony. Jövő hóban lesz a menyegzője. Szatmár, jan. 17. Mióta elcsattant Munkácson az a vi­lágszerte hires ütés, melyet Härtl Lujza mért finom kezecskéjével a Boroevic had­testparancsnok arcára, azóta Härtl Lujza minden lépését meleg érdeklődéssel kíséri az ország újság olvasó közönsége. Kabaré­ban akarták felléptetni, autogrammokat kér­tek tőle, mint általában azoktól szoktak, akikkel az érintkezés, az {ismeretség min­denféle nexusa értéket képvisel. Elvégre igaza volt és van a közönség­nek, mert a napi élet szürke sablonjából szenzációsan kiemelkedett a Härtl Lujza esete., És ha már igy kiemelkedett a kis­asszony a hétköznapi szürkeségből és benne van az általános figyelem központjában, bi­zonyára érdekelni fogja az olvasóközönsé­get az is, hogy Härtl Lujza menyasszonya lett Rákosi Béla budapesti pénzügyi tiszt­viselőnek. A boldog fiatal pár esküvője a jövő hónapban lesz. A korteskedés ára. — Saját tudósítónktól. — Szatmár, január 17. A szatmári királyi törvényszék vizs- gálóbirája intézkedésére az avasfelsőfalusi csendörség letartóztatta Csicsó Mihály te kintélyes avasfelsőfalusi gazdálkodót és öt társát azért, mert azok január 11-én úgy megverték Lohán Mihályt, az Avas legte kintélyesebb és legvagyonosabb gazdálko­dóját, hogy az a sérüléseibe hat nap múlva meghalt. Ennek az esotuek a következő előz­ményei vannak ; E hó elején Avasfelsőfaluban községi biróválasztás volt, amelyen két jelölt állott egymással szemben Csicsó Mihály és Czin- cás Mihály. A biróválasztás körűi nagy koríeske- dés folyt. A nagyobb párt Csicsó Mihályt akarta bírónak, mig a kisebb párt Czincás mellett korteskedett. Már-már biztosra volte a Csicsó párt a győzelmet, amikor Czincás pártjára állott az Avas leggazdagabb és legtekintélyesebb gazdálkodója, Lohán Mihály. Ettől kezdve azután a Csicsó párt el volt veszve, mert a párthi7ek legnagyobb része Lohánnal együtt átpártolt a Czincás táborba. így történt meg az, hogy a vá­lasztásnál Csicsó Mihály elbukott, s Czincás Mihályt választották meg nagy szótöbbség­gel Avasfelsőfalu birájává. Csicsó és párthívei ekkor bosszút es­küdtek Lohán ellen, valósággal üldözték. Utón-útfélen, ahol érték, keresték az alkal­mat a verekedésre. A gazdálkodó azonban mindig kitért ellenségei bosszúja elől. E hó 11-én a falubeli legények a falu nagykoicsmájában mulatságot rendeztek, ameiyen részt vettek a még mindig bosz- szuőrt lihegő Csicsó Mihály és öt párthive, valamint Lohán Mihály is. A Csicsó pártiak már a mulatság kezdetén megakarták verni Lohánt. A korcs­mában lévők azonban ezt megakadályozták. Úgy éjfél tájban, amikor a pálinka gőze a legények fejébe szálló11, Csicsó és öt hive azzal a kiáltással: — Most megöljük a Czincás párt fő­kortesét ! Lohánra rohantak, s úgy elverték, hogy az véresen, eszméletlenül maradt a csatatéren. S Z A II • SS A súlyosan sérült embert behozták a szatmári közkórházba, ahol azután ápolás alá vették. Dacára azonban minden orvosi beavatkozásnak, Lohán Mihály csütörtökön — hatnapi vergődés után — meghalt. Dr. Göbl Alajos, dr. Vajay Imre tör­vényszéki orvosok Morvay Károly vizsgáló­bíró jelenlétében felboncolták a huliát. A boncolás megállapította, hogy a verekedés közben átszurták Lohán tüdejét s ez a gyúrás feltétlen halálos volt. Azonkívül a 2 alszáron voltak sérülések, 5 bordája ösz- szetörve és a bal karon csontig szúrt seb volt. Csicsó Mihályt és társait a vizsgáló biró előzetes letartóztatásba helyez:e. Leszúrta a vetélytársát. — Saját tudósítónktól. — Szatmár, jan. 17. Künn, a város lsgtulaó részén, a Kert utca 4. számú házban, csütörtökön véres merénylet játszódott le. Egy elvetemült, Bzerelmi féltékonységtől megvadult borbély- segéd ollóval hasbaszurta Popó Mayer nap­számost, akiről azt hitte, hogy elszerette a szerelőjét. ^ Az eset hőse Darabánt György 20 éves állásnélküli borbélysegéd. A borbély- segédnek, aki különben állásnélkül van, a Kert-utca 4. szám alatt lakik a szeretője. Mostanában Darabánt állandóan a leánynál tartózkodott. Ugyanabban a házban lakott Popó Mayer napszámos is. Ugyiátszik, a leány­nak tetszett Popó is, mert egy csépelt sem idegenkedett tőle. Emiatt azután állandó civakodás volt közöttük. Csütörtökön Darabánt elment, a leány­hoz. Ugyanakkor, amikor ő belépett a ka­pun, jött ki a szobából Popó Mayer. A dühös szerelmes ezt látva, vógtele nül felháborodva nekirontott Popónak, s szidalmazni kezdte. Ebből azu'án veszeke­dés támadt közöttük, amelynek hevében Darabánt a nála ievő hajnyiró ollóval Po­pot hasba, majd hátba szúrta. A szúrás nyomán hatalmas vőrsugár lövelt ki, Popó ájultan terült el a földön. Darabánt ezután, mint aki jól végezte dolgát, bement szeretőjéhez. Popót órák múlva találták csak meg, akkor már alig volt benne élet. Beszállí­tották a közkórbázba, ahol azután gondos ápolás alá vették. Sérülései nagyon súlyo­sak, amennyiben az olló átszurta a hasfa­lat, a másik — a háton levő — stúrás pe­dig majdnem a tüdőig hatolt. Darabántof, mivel szökésétől nem kell tartani, mert atyja, aki tekintélyes Vágó­híd-utcai polgár, szavatosságot vállalt érte, kihallgatás után szabadon bocsájtották. j ÜHoskovits anatómiai cipőgyár cipőüzletóben (Deák-tér 7.) a nagy drágaság dacára az eddigi szolid árakon kaphatók az összes cipők, vadász vízhatlan csizmák. Talpba vésett szabott ar. II ÖLŐ YFODUÁ SZ-TEBEM11 BALOGH női manicür és villamos szép­ségápolási-terme a „PANNÓNIA“ szállo­dában. — Állandó hajkiállitás. Színház. (1918. január lg.) 14. szám. Szinházi műsor. Szombaton másodszor „A farkas“, (A. bérlet.) Vasárnap délután „A kis doboa“, Operette. Este harmadszor „A farkas* víg­játék (B. bérlet.) Hétfőn negyedszer „A farkas“ vig- jcátók (Cz. bérlet.) Kritikán alul. Talán éppen a színé­szek nagy elégtételére alkotta meg az iro dalmi szójárás ezt a terminus technikust, hogy : kritikán alul. Talán éppen arra szolgál ez a kifejezés, hogy mikor az em­ber a színészek játékáról ezt Írja, hogy kritikán aluli volt, elégtóte ül szolgáljon nekik, hogy milyen lent lehet az a kritika, ha az ő játékuk közelében áll. Hát legyen meg ez a csekély elégtétele a színtársulat azon tagjainak, akik részt vettek a Luxem­burg grófjának csütörtök esti előadásában. Sjk rossz előadást láttunk már a szatmári színházban, de az, amit csütörtök este pro­dukált a derék szinószgárda, az csakugyan alatta van minden kritikának. A legala­csonyabb nívójú kritikának is. Szinte bámu latos, hogy mit merészkednek már nálunk beadni művészet örve alatt a publikumnak. Csak kíméletesek akarunk lenni, érdemte­lenül kíméletesek, mikor a tingli-tangli sze­replőit nőm soroljuk fel egyenként, minden hibájukkal egyetemben. Dicséretes kivétel­ként fel kell azonban említenünk Dénes Ellát, aki hosszú hallgatás után teljes pom­pájában ragyogtatta sokszor megcsodált énekmüvószetót. Viszont Sümegi Ödönnek mentségére kell felhoznunk, hogy csak kényszerűségből énekelte el a nem neki való bariton szerepet és nem az 5 hibája, ha nem tudott helyt á!lani benns. A farkas. — Molaár Keren« vígjátékinak bemutatója. — Szatmár, január 17. No nagyzoljunk mi itt, a kis vidéki szerkesztőség szűkre szabott Íróasztalánál, nem vagyunk mi szinházi kritikusok. Nem kritikát Írunk mi a színházról, akárhogy nsgyképüsködünk is vele, csak szerény riporíszerü szinházi referádát, amelynek abban rejlik minden csalafintasága, minden tudománya, hogy megpróbálja ellesni a közönség véleményét és azt egyéni átülte­tésbe átkottásva visszaadni. Ha sikerül, jó a „kritika“. Ha azon ban nem sikerül, akkor jaj nekünk. Rögtön kész az ellenkritika, hogy azért nem dicsér­jük a dicsérendőt, mert a primadonna nem áraszt el bennünket kegyeivel, a cse- pülendőket azért nem csepüljük, mert nyak­kendő értékben nagyösszegü szubvenciót kapunk a színészektől. Az meg éppen furcsán néz ki, mikor az ország szellemóriásainak a darabjai ke­rülnek elénk, amolyek az egész országban vagy pláne külső országban is diadalokat arattak. Na most próbáljon a vidéki szinházi referens nekimenni egy ilyen darabnak. Próbáljam én most azt írni, hogy Molnár Ferencnek, a legdivatosabb magyar írónak a darabjában sok a valószínűtlenség, hogy nem tökéletesek a jellemei, hogy az ujszerüséghajhászat a darab rovására megy benne. Egész biztos, hogy lenagyképüznek, lemosolyognak érte. A krumplicukor áskáló­dik a Gerbeaud ellen. Holott a közönség már úgy van az irodalmi Kuglerekkel is, mint a cukorral, hogy csak a márkát nézi.

Next

/
Oldalképek
Tartalom