Szamos, 1912. december (44. évfolyam, 274-297. szám)

1912-12-28 / 295. szám

(1813. át—mber 28.) 295. saőffi. SZAMOK 8 * *1 t Édes kis párom ! Párj* vesztett angyalom. Nincs nekem már kit várjak eaténkint haza­felé kedves kis Antikám. Verje mest az Isten azt a gryiJkos kezet, aki tőlünk elrabolt tégedet. Tönkre tette nekünk minden boldogsá­gunkat. Kedves kis Aatikám, amilyen boldogan olvastunk négyen, olyan ke­servesen riralunk tégedet. Csak az fáj szivünknek, kedves kis Antikám, hogy látjuk rajtad azt a kínos sebeket. Ked­ves kis Antikám, mért is gondoltál olyant, hogy visszamentéi a gyilkos kezébe Kedves kis Antikám! Ugy-e nem gondoltad drágám, mi történik ve­led. A jó Isten nyugtasson meg téged. Kedves kis Antikám még találkozunk veled. Csókol Piroska, Rózika, Ferike, testvéreid. A gyilkos újabb vallomása. Nsgy József szubö segédet csütörtö kön kísértek át az ügyészségre. Előzőleg azonban a csendőrségen kihallgatták és ott újból elmondotta a gyilkosság részleteit. A csenoörség előtt tett azon vallomá­sát, hogy évekkel ezelőtt Budapesten egy 62 éves házmestert rabolt ki és ölt meg, hulláját pedig a Dunába dobta, » rendőrség előtt letagadta. Az a hir sem felel meg a valóságnak, hogy a gyilkos szabósegédet erős csendőri fedezettel Budapestre száliitoták volna. Nagy egyelőre a szatmári ügyészség foghá­zában van. Még a nyomozást nem fejezték be ellene teljesen. A gyilkos szabósegéd vallomását kü­lönben módosította. A mint a „Szamos“ ugyanis megírta, Nagy ezt vallotta, hogy a kis szabóinast baltával ölte meg. Az élesre fent szerszámmal kétszer sújtott a fiú fe­jére és a mikor látta, hogy eszméletlenül esik a földre, összedarab >lta ős egy ládába tetie. Nagy újabb vallomása még érdeke­sebb részletekkel szolga t a vadillatias gyilkosságról. Fóris Antal szombat este ment Nagy József lakására, — igy vallotta újabban a kegyetlen rablógyilkos. A künn dolgozó munkások munkabére külön borítékban volt. Nagy, a mikor átvette a fiútól a pénzét, megpillantotta a ’ezá t borítékokat. A fiút teával kínálta meg, majd a fő dről felkapott egy baltát és hátulról többizben fejbevágta. Azután kiszaladt a ház kapujához és be­zárta azt. A mikor visszatért, ismét fel­kapta a baltát a földről és többször rává gott vele a kis Fúrisra. Ugylatszik azonban, nem ejtett rajta veszedelmes sebeket, mert a gyermek meg mindig élt. Eire egy zsá­kot vett elő, a nyaka köré csavarta és be­tömte egyik végét a fiú szájába, hogy jaj- kioltásait elnémítsa. Körülbelül háromne­gyed óráig kínozta a. gyermeket, azután egy erős hurkot ve ett a nyakába és meg fojtotta. A budapesti rendőrség nőm kapott eddig hivatalos értesítést, vagy átiratot a szatmári rendőrségtől, éppen ezért nem nyomozhat abban az irányban, hogy Nagy tényleg követett-e et valami bűncselek­ményt vagy gyilkosságot a fővárosban. Azt Est munkatársa felkereste a rab­lógyilkos zabó->egód feleségét a ki a Ke mény Zsigmo d utca 11. sz. alatt lakik. A megtört asszony ezeket mondotta : — Három évvel ezelőtt vett el fele­ségül Nagy József, a ki most 23 éve*. A tánciskolában ismerkedtem meg vele, nagy­szerű iát; cos volt. Eryszer azonban tánc közben a ballába kificamodott, azóta biceg A táncról e-»kor lemondott, engem azonban megkért és elvett feleségül. Szegény uram feltűnően ideges, beteg ember, a tüdővész is kikezdte. Az orvosok azt mondták, hogy hagyja abba a foglalkozását, amit azonban nem tett, mert élni kellett neki Az orvo­sok tanácsára vidékre ment dolgozni. Szat- máron Ingük József mesterhez került, a eógorunk ajánlotta oda. Májusban ment le Szatmárra. Én a kisleányommal és a bú­torokkal csak augusztusban költözködtem Szatmárra. Most a háború miatt minden munka pangott éa ezért három héttel eze­lőtt Budapestre jöttem lakni a szüléimhez. Csütörtökön kaptsm utoljára levelet az uramtól, a melyben ezeket írja: — A leányunknak késsitctíem egy kabátot és keddig elküldöm, a te slafro- koddal együtt. — Én oly örömmel vártam sz estét, hogy már készen lesz a kisleányom kabátja, de öröm helyett bánat érkezett hozzám. Alig hiszem el ezt, a rettenetes dolgot, olyan vagyok mint egy megtébolyoaott. — Istenem, milyen pillanata is lehe tett, hogy nem gondolt a mi kis gyerme künkre 1 Ilyen nagy szégyent hozott ránk. — Nem igaz az, hogy Budapesten egy házmestert meggyilkolt és a Dunába dobott volna. Ha ezt vallotta az uram, ak­kor fólrebeszéit. Nekem erről sohasem szólt. Ha meggyilkolta volna a. házmestert, akkor nekem feltűnt volna ez, az sem igaz. A gyilkosról és a meggyilkolt szerencsétlen Fóris Antalról a „Szamos“ Scherlihg Antal jóhirnevü fényképész- szel fényképfelvételeket készíttetett. A fényképek, valamint a „Szamos“ mai számában közölt levélt eredetije, amelyet Fóris Róza irt meggyilkolt testvéréhez, Ragályi Kálmán Deák téri üzletében tekinthetők meg. mielőtt karácsonyi szükségletüket kalap és úri divat cikkekben beszerez­nék, tekintsék meg a wiktoría-áruház olcsóságait a színházzal szemben ( Saját íráeH* aiflátalM aki karácsonyi játéktárgyat, vagy alkalmi ajándéktárgyat akar. venni, hogy a I „KOROMA“ BAZÁR Í kirakatait megtekintse DEÁK-TER 5. SZÁM. G1NDL-UDVAR. I Nagy karácsonyi kiállítás. Szenzációs újdonságok. — Feltűnő olcsó áruk. AZ ÖREGEM is mindig azt mondta, hogy szcplók elűzésére, valamint finom, puhabőr és fehér leint eléré­sére és megóvására nincs jobb szappan, mint a vilbghirii „Steckenpferd" liliomtejszappan. Védjegye .Steckenpferd“, készíti Bergmann et Co. cég Tetschen a|E. — kapható minden gyógyszertár-, drogéria-, illatszertér s minden e szakmába vágó üzletben. Darabja 80 fillér. Hasonlóképen «sodáletosa« bevétik a Bergmanaa- féle „Manvre" liliomtejkrém fahór és finom női kezek megóvására, ezrnek tubwsa 70 f.-ért mindenütt kapható. 1 Színház. Színházi műsor. Szombaton Fodor Oszkár 2 ik fellépté­vel „A rabló'ovag*, szinmü (C. bérlet.) Vatirnsp délután - félhelyárakkal — .Felhő Kiér;*, népszínmű, —este— újdon­ság, itt először — „A nemzete® asszony“, 1000 koron« páiyadijat nyert felusi törté­net. (A. bériét). Az ostrom. Szinmü, 3 fdvonásoa. Irta Henry Bernstein. Fordította Biró Lajos. Rendező Szőke Sándor. Bemutatták a szatmári városi színházban de­cember 27-én. Epés kritikusok nem tudják elfojtani a keserűségüket amiatt, hogy Bernstein neve a sziulapon az a varázsige, amelynek nyo­mában a hívők fanatikus rajongásával indul a tömeg. Megtagadnak tőié minden költé­szetet, színházi ekszerhamisitónak mondják, *ki szenvedélyek nélkül tud izgalmat kel­teni. lélektani igazság nélkül tud élethünek látszani és aki tisztán üzleti számvetésből még ideálizmust tud csillogtatni. Ezeket az elszigetelten álló vádakat fényesen cáfolja Bernstein legújabb müve, amelyben két drámát forrasztott össze a szerző. Az egyik a fiatal leány szerelme a* öregedő ur iránt, a másik egy vérbeli párisi panamista por, az öreg politikus és m in- trikus lapkiadó cselszövő mérkőzése. És ez a darab a maga izgalmas, rejtett villámok­kal telitett levegőjével nemcsak az ide­günkre hat, nemcsak a figyelmünket köti le, hanem a hitünket, a szivünket, az érzel­meinket is. Aki igy tud írni, az nemcsak mesterember, hanem igazi költő. A darab a poli lkai intrikák világában játszik, ahol sz emberek, nagyok és kicsi­nyek, becsületesek és gazemberek állandóan aknák felett táncolnak. Hogyne érdekelné ez a téma a mi politikus közönségünket ? ! Marital a darab közpomja. ő a cselekvő és a mozgató e.ö. Nagys ilü politikus, «ki szédületes sikerek utján hasiad előre. A legmagasabb pozíciók előtt áll, amikor meg kell botlani» a mű t egy kaviesdarab- jában. Ifjuko i bűn. Szegény es fiatal volt, mikor négyezer frankot lopott el főnöke asztaláról. Megkezdődik ellene az ostrom. Egy zuglapb*n leleplezik. Ha Lem tudod, honnan ér a döfés, — mondja Merital — nézz szét bará;aid közt. És ebben igaza van. Mert a hálót párthn’e, Frepean szövi, aki a ka mérési nalásba nem ismer fáradt­ságot és a vezére hulláján át akar előre­törni. Ennyi a dr mai mag. Es ebből Bern­stein bravúros kezében egy izgalmas, érdek- fészitö drámai mü kerül ki, amely jeienetről- jélenetre fokozza az érdeklődést. Merital a rázúduló vád ellen állja a sarat és a nagy ostromból győztesen kerül ki. Ifjúkori bű nét nem árulja el senki másnak, csak egy bájos leánynak, Rengenek, aki a szerelem legszentebb érzéseivel karolja át az öreg­ség felé hajló ember:. És aki akkor is bü marad nemes vonzalmával, amikor tiszta ragaszkodásáért cserébe feltétlen őszintesé­get kap. A közönséget magával ragadta a két fenomenális mérkőzésének bravúros jele­nete, amelynek óriási hatása volt, a har­madik felvonásban pedig meghatotta az a jelenei, amelyben a főhős szerelmese előtt megokolja ifjúkori bűnéi. Ezekkel a jelene­tekkel Bernstein meggyőzi, leigázza a nézőt* A városi színház meglehetős előadás­ban mutatta be az érdekes és értékes da rabot. Az est sikere Fodor Oszkáré, régi \

Next

/
Oldalképek
Tartalom