Szamos, 1912. december (44. évfolyam, 274-297. szám)
1912-12-25 / 294. szám
01912. daarober 25) 294. azám. SZAMOS 5. oldal. A szerkesztőség papírkosarából. Csillag svahtárs irodalmat ir. SzBtmár, december 24. Valamikor, ha majd nyugalomba megyek, könyvet fogok Írni a vidéki újság' Írásról. A kénynek nem az lesz az érdekes része, amelyik arról fog szólni, hogy hogyan készül el a vidéki újság, mik éa hogyan kerülnek balé a lapba, as érdekes része a könyvnek az lesz, amit a szerkesztőség papírkosara fog kölcsönadni a könyv anyagénak. Ae a töméntelen anvag, amit nekünk nem a lapban kell leközölni, de el kell olvasnunk, mind egy egy humoreszk, amit kár lenne elszalasztani« az irodalomnak. Kitéptem egy lapot ebből a nem készülő könyvből, Egy novella van rajta a papírkosárból. Valami Csillag József nevű ur vagy miféle — nem az igazi nevét irtuk — küldte be közlés végett hozzánk. Rettenetes kis irodalmi mü. Olyan rossz, hogy már szinte roes. Olyan caunya, hogy az már szinte szép. Van bennünk a gyönyörködte tős célján kívül némi káröröm is. Ha ne künk *1 kellett olvasni , olvassa el más is. Az irodalmi bűncselekmény nem lenne teljes, ha nem közölnők le vele együtt a kisérő levelet is, amelyben nemcsak a novella vagy mifene közlését kéri a bará tunk, de — ilyen ssemteiaa ! — még honoráriumot is. Honoráriumot. Majd a sajtó- biróság. Fogházat. Itt a levél. Eredeti ortográfiával. Kár, hogy a kaiigrafiáját nem reprodukálhatjuk. Tisztelt szerkesztőség ! Alázattal kérem Önöket, a legközellebi számban sziveskegyjenek értesíteni a szerk. üzenetok közt, hogy haj!andóak-e fizetni egy- egy tárcáért és mennyit ? S. J. jelige alatt. Kérem, legyenek úri szívvel irántam, mert szaktársuk voltam eddig Önöknek, csak a szemeim fájós lett és evégett nem töltheted be egy rendes álás alást, Aláírás. Volt képe a szaktársnak a nevét aláírni, csak azért, hogy úri szívvel legyünk iránta, mert a szemei fájós lett s evégett — igen, nyavajás szaktars : nem emiatt, hanem evégett — nem tud egy rendes álást egy lö vei betölteni. És záradékul itt van a novella. A Szamos tárájának irta: Csillag Jó*sef. A szerencsés tévedés, Mályusi délelőtt. Werőfónyes dél után. A vonat, melynek íojosóján Gö möri ur és a kis Bözske kisaszony vidámon csefegnek, elindul. Gömöri ur: Giakhogy már elindultunk A kis Bözske• Talán rnékse jó cselekéitől avval, hogy utánam jöttél, mert mi lesz, ba a felekéged a telefonhoz fog aka’ ni hivni ? He ? Gömöri ur ; Beadatná a vállópart. Különban nem tételezem fel róla azt a nagy bölcsszivüséget, hogy távolétem - ben is társalogni szeretni akarjon velem. A kis Bözske: Igaz, hiszen köztudomású, hogy Egiptomba vagy. Gömöri ur: Ne fély, kedvesem Elég óvatosak voltunk, hogy meglássanak bennünk, do csak a madarak. E pillanatban a kalóz elkiáltja magát: kérem a jegyeket kijukksztás miatt. Gömöri ur hátrafordul és a fojosó végén megpislantja a feleségét, mire a pamlagra rogyik eszméletlenül és igy szól: — Csodálatos, hiszen jó szemügyre vettem az utasokat. Welünk nem szállt fel. Pedig ő. Oly szúrós üzemek _t ezer közöl is felesmerek. Közben a wégállomásra éraek. Ki kel szálni, üvölt a kalóz. A férfi megfordul és a kit feleségének véleményszett, ne a neje, hanem egy idegen nő, ki igy szól: — Ach uram, hehehe, mily örömem van önben. Gömöri ur: Mi végett, ha szabad érdekelnem ? Az idegen nő: Nos uram, még kérdezi ? Gömöri ur mintha visszaakarna emlékezni a rég elmúlt időkre. A homlokát összeráncolva, elborult a kellemetlen, kéntelenül a gondolatyaiba. Egyszerre felólénkedik: — Kihez van szerencsém?!? Az idegen nő: Nem emlégszik a kis Mártára ? Gömöri ur: Az arca még mindiga régi, a gyermekes szépségével rendelkezik, evégett nem mertem hinni szemeimnek a tizenkét óv után. Ez a nővérem. Wége! ügy érzem, hogy kár lett volna az irodalmat megfosztani ettől a remekműtől, ennek ax élvezetes stílusától. És támogatni kell a szaktáreakat, akik „szemfájás végett“ imák ilyen cikkeket. Ilyet Írjon Herceg Ferenc vagy Bródy Sándor, ha tud. Ilyet, mint Csillag ur, aki nekünk szaktársunk volt. Biztos hogy az volt. Ez az ur újság iró volt. Talán benne is volt a Szatmári Hírlapírók Szindikátusában. Biztosan benne volt. A stílusa kvalifikálta rá, hogy benne legyen. Wőge! A leghasznosabb karácsonyi ajándéktárgyak. Ifjúsági iratok, képes- és meséskönyvek, imakönyvek, albumok és emlékkönyvek, viz- és olajfesték felszerelések, íróeszköz garnitúrák, levélpapír különlegességek, ízléses kivitelben. — Alkalmi árakban. W£I&Z IZSÁK könyvkereskedésében a városi bérpalotában. Gyorsan és jól kéazit arcképes igazolványba való fényképeket SCHERLING ANTAL fényképész Deáktér, Pannónia udvar földszint. Az élet mélységeiből. A grófkisasszony fia a pincelakásban. — Saját tudósítónktól. — Szatmár, dec. 24. Miaden évben karácsony táján egy összetöpörödött, rongyos vénember szokott bejönni a Szamos nyomdájába ás elkunyo- riljt azokat a münyoinásu lapokat, amiket a fővárosi münyoadák szakiak leküldeni hozzánk mintának a kéményseprők boldog njévet köszöntő lapjaihoz. Mást nem kór és nem is fogad el, csak ezeket szedi össze. Mert bár nem folytatja a mesterséget, mert nincs hozaá módja, ö mégis tanult kéményseprő mester, mondja nanybüszkén. Érdeke*, fantasztikus históriája van ennek az öreg embernek. Érdemes arra, hogy egy újságcikket Írjon belőle az ember. — Varga Lajos a nevem — igy mondja el az élete sorját — 66 esztendős vagyok és Kaufmann Dávid ur házában vagyok házmester. • Fizetésem nincs, csak egy pincelakást kapok a bázmesterségemört. A feleségem mosni jár, ő keresi meg, ami kell a házhoz. —■ Nagy fának vagyok és a letörött ága, instállom, nem születtem én olyan rongyosnak, amilyennek leéltem az életemet, mert grófkisasszony volt az anyám. Nem kellett sokáig kérni az öreget, a két kurta szivar is megtette a hatá-át — a jobbfajtát szerényen visszautasított* — és az öreg tovább mesélt. — Az apámat Varga Jánosnak hívták és ököritói azületés volt. Már azt én nem tudom, hogyan került Ököritőról Aranyos- tordára, de elég abból annyi, hogy odake rült és beállott parádés-kocsisnak a gróf Osztroviczky családhoz. — Szép szál ember volt volt a édesapám, folytatja büszkén az öreg, nem csoda, ha a gyönyörűséges grófkisasszony, akit gróf Osztroviczky Ottiliának hívtak, belészeretett. — Persze, a nagy grófi család, büszke család hallani sem akart a parádés kocsis ról, szegény kocsis legényről, de a grófkisasszony meg menten meg akart halai, ha nem lesz belőlük egy par. — Vasul még nem volt, hát lóháton szöktek meg. Meg sem állottak Szat nárig. Mikor azután a büszke nagy család latta, hogy már nem tudnak segíteni a dolgon, kénytelen kelletlen beleegyeztek a dologba, így aztán a fiatalok akadaly nélkül megesküdhettek. Maga a pü-pök eskette össze őket és mivel a büszke grófi esalad arról hallani sem akart, hogy adjon is valamit a fiataloknak, hát a püspök ajándékozta meg a grófkisasszonyt a Pázsit utc<in egy kis szalmás házzal. Hogy melyik volt az a szalmásház, amelyben én születtem, de arra emlékszem, hogy a szomszédságunkban egy Acsádi nevű pintér lak At. Az apám talyigás tett és ebből a meste ségből élt addig, amig hire nem jött, hogy a grófS i*i> CL TO. Z k50 Siessen addig, míg nem késő egészségét visszaszerezni! %gy jelentéktelennek látszó meghűlés az összes légzőszervek legkülönfélébb megbetegedését Vonhatja w ga után. Igyekezzünk idejekorán elejét venni a bajnak, mert a könnyelmű elhanyagolás sokszor végzetessé válhátik. A meghűlésből eredő köhögés, rekedtség, meghűlés, aehéslélegzés és a légzőszervek hűrutos megbetegedéseinél kitűnően hevált az orvosi előkelőségek T|BDE|ni|k| Mindenütt kapható. Egy üveg ára 2 korona 50 fillér által javasolt I UPDEKISvS egy nagy üveg ára 5 korona. Postán legkevesebb 8 üveg rendelhető meg utánvétellel az egyedüli főraktárból! Diana-|yó£yszerfár, Budapest, Károly-köruí 5, szám
