Szamos, 1912. december (44. évfolyam, 274-297. szám)

1912-12-01 / 274. szám

Negyvennegyedik évfolyam. Szatmér, 1912. december 1., vasárnap 274. 5zám. Gazdag tapasztalatok. Hegedős Lóránt tévedésben van, ha gondolja, hogy a magyar parlamenti el­lenzék politikai játéka izgatja a nemzet közhangulatát. Nem izgatja A magyar parlamenti ellenzék közszereplése felett egész egyszerűen napirendre tért a köz­vélemény. Az országban minden ember a kül­politikai eseményekkel van elfoglalva és ügyet sem vet senki már azokra a sajtó­közleményekre, melyek hosszú hasábo­kon számolnak be arról, hogy mi történt Kassán vagy mi történt ,a képviselőház kapujában a rendőrökkel meg az ellen­zéki vezér urakkal. Az ország közvéleménye most nem arról beszél és nem azt állapitgatja meg, hogy alkotmánysértés történt-e vagy sem ? Nem azzal foglalkozik, hogy mi a par­lamenti kisebbség joga, vagy mi a több­ségé.; hanem gyakorlati tapasztalatból ál­lapítja meg, hogy hálistennek most van egy hadseregünk, egy olyan hadseregünk, melyben a kegyelem tartja össze az erőt, mert ha most olyan hadseregünk volna, melyben a nemzeti lelkesedés összetartó hatalmára akarnánk számítani, akkor a mi seregeink idegen ajkú katonáira igen veszedelmes volna. A hadsereg közössé­gében olyan hatalmas erőt lát és tapasz­tal ma a magyar közvélemény, melyhez foghatót semmiféle nemzeti hadsereg pro­dukálni nem tudna a mi viszonyaink között. Drágán, gazdagon van szervezve és felszerelve a mi hadseregünk, nagy ál­dozatokat hoztunk érte; de a mai vál­ságos viszonyok között, megnyugtatá­sunkra is szolgál. Az ország közbizton­ságáért a közös hadsereg fentartásával annyit cselekedtünk, amennyit emberi előrelátás és bölcsesség cselekedni képes lehetett. A véderő hatalmasabb és na­gyobb garanciát nyújtó már nem lehet, elmondhatjuk, hogy mindent megtettünk, semmit el nem mulasztottunk, amit em­berileg megtenni lehetséges. Igenis ezek a gondola' .1 foglalkoz­tatják a közvéleményt és nem azok, me­lyeket a parlamenti ellenzéki politikusai­nak felvetni méltóztatik. Kétségtelenül ezek a gondolatok ve­zették Giesswein Lándor néppárti kép­viselőt is a páriám* ntbe, kinek pél­dáját más ellenzéki kt .viselők is követni fogják, — mert teljes' a lehetetlen, hogy egyes országgyűlési képviselő urak ön­ként fölmentik magukat — a legválsá­gosabb időkben a képviselői kötelességek teljesítése alul azon ürügy alatt, hogy ők szolidaritást vállalnak azokkal a kép­viselőkkel, akiket a mentelmi bizottság javaslata alapján a Ház plénuma kitil­tott a tanácskozó-teremből, azért, mert síppal, dobbal és trombitával akadályoz­ták meg a parlament munkaképességét. A parlamenti ellenzék taktikája ma már ad abszurdum fejlődik. Néhány hét múlva nem lesz már kitiltott képviselő és ha nem lesz, — a rendőrségi kordon is megszűnik Pavlik ur senkit sem állíthat meg többé a par­lament kapujában, szabad lesz a belépés minden képviselőnek, — nem lesznek többé képviselők, akikkel szolidaritást lehetne vállalni. Nos és mi történi^, majd ha ez az idő is elérkezik ? Mi Történ­hetnék, a képvisélő urak elmennek az országgyűlésre. Nem hisszük, hogy újból visszatérnek ahhoz a fegyverhez, a mely- lyel ilyen csúf kudarcot vallottak. Nem hisszük, hogy ismét provokálni fogják a karhatalom kirendelését. Ha ezt csele­kednék, nem léphetnének többé válasz­tóik elé. A politikai képességeknek olyan szegénységi bizonyítványa volna ez, me­lyet arcpirulás nélkül elviselni képtelen­ség volna. Ennyire lealacsonyodni ép eszű embereknek már nem lehet, más taktika felé kell fordulniok. Hogy mi lesz a taktikájuk, azt ebben a pillanatban ők maguk sem tudják. Vilá­gos mégis, hogy a külpolitikai esemé­nyek fejleményeitől függ, hogy mire fog­ják magukat elhatározni Ezekből a fej­leményekből fogják meríteni az izgató anyagot, mely alkalmas legyen arra, hogy közszereplésük iránt ismét rokon- szenvet ébresszenek azokban a körökben, melyek a nyugtalankodás vérmérsékleté­ben szeretnek élni. Ám már most is meg­érezhető az, hogy ilyen anyagot is nehéz lesz találniok, — mert az ország köz­véleménye néhány hónap alatt olyan ta­pasztalatokat szerzett, melyek az öntuda­tosságot meglepő módon gazdagították és megerősítették. Az ország lakossága előtt már nem lehet hazudozni. A közügyek mélyére látott a közvélemény. Olcsó di­csőségekért pályázni ezentúl nem lesz már oly könnyű, mint volt. A szép orá- ciók szédítő hatásának lejárt a szezonja. Most már a sarki hordár is tudja, hogy mi van a szép szavak háta mögött. Produktiv munkát követel a köz­vélemény. Nem is sürgősen már, ha­nem azonnal, mert a közgazdasági élet minden fúriája felébredt és szakadatla­nul zaklatja a polgárság lelkét. Csak kétféle politikai irány lehet­séges most már. Vagy az, amelyik az államot akarja fenfartani, az államrend és az államélet szükségleteit akarja ki­elégíteni, vagy az, amelyik anarkiát akar vagy legalább is szociális forradalmat, tehát direkt az államélet megrontására törtet. Harmadik politikai irány nincs. Azok a politikus urak, akik úgy lesi- puskáskodnak, hogy: az államélet fen- tartását követelik, de minden életfen- tartó fegyvert megtagadnak az állam­Jelen siámunk 12 oldal terjedelmű.

Next

/
Oldalképek
Tartalom