Szamos, 1912. november (44. évfolyam, 249-273. szám)

1912-11-24 / 268. szám

1. OMÜftta, I t 4» 0 í (1912. a«yh« 14) S08. «Am. hogy képtelenség volna be Tárni a súrló­dásoknak azt a végső eredményét, mely az ellenzéknek teljes megőrlődését be­fejezné. Ebbon a mrkulus viciózuaban mégis van egy nyugvópont. Ott van ez a pont, ahol a karhatalom mellett működő or­szággyűlés befejezi az államélet fentar- tásához feltétlenül szükséges törvény­alkotásokat. Ha a jövő évi költségvetést is le­tárgyalta a képviselőház, akkorra körül­belül megszűnik az a tilalom, mely egyes képviselőknek a törvényhozó te­rembe való belépését megakadályozta. A parlamentnek ebben az időpontban már nem lesz szüksége arra, hogy a karhatalmat kirendelje. Ez az időpont, amikor senki zem mondhatja többé, hogy akadályozva volna képviselői kötelességének teljesíté­sében. Mindenki megjelenhetik a parla­mentben, elmondhatja sérelmeit és meg­jelölheti a szerinte szükséges reparáció módját. A költségvetés lotárgyalása után megszűnik a sípolás és dobolás célja. A* ellenzék nem lesz kénytelen valamit megakadályozni. Emberileg előre látható, hogy egy igen heves ős talán nagyon egyhangú vita után, ebben az időpont­ban helyreállítható volna a parlamenti tanácskozás rendje. Az országban és az országon kivül azonban olyan történelmi események vannak folyamatban, hogy ma senki meg nem mondhatná, hogy az az i ő- pont, melyről itt beszélgetünk, milyen viszonyok között log bennünket találni ? Lehe*, hogy addig nagy fegyver­az asztalra, a kenyeret addig forgatták bonne, mig föl nem szívódott. Ilyen kezdetleges asztalberendezóshez természetes, hogy sok furcsaság járult, a mely különösen az asztali szokásoknál jutott kifejezésre. A görögök előbb leoldották sa- ruiakat, egy szolga átvette azokat, akárcsak ma a felöltőt vagy a kalapot. Egy másik szolga vizet hozott, amibe mogmosták a kö­zöket és lábukat. Ebéd után ismétlődött ez a mosakodás s kezdődött az ivás. Alkalmas •szközök hiányában pergzs az ízlés elfajul*. Aki az asztalnál bepiszkította kezét, másutt lem iszonyodott attól, hogy magát bepiss- kitsc. Műveltségi »ESinpontból sokkal érde­kesebb a kés története. A kés eleinte em­ber és állatgyilkoló szerszám volt, ma már hatalma* segédeszköze a tudománynak, kü­lönösen sa orvostudománynak. Ismeretes, hogy a legrégibb korban hasított nádszákk, halcsontok éj csigahéjak helyettesítették a kést. tények fogják bizonyítani a mi belső viszályaink kicsinyes jelentőségét; lehet, hogy egy nagy közgazdasági katasztrófa fogja addig megrázni a parlamenti anar kisták menedékének rozoga oszlopait Lehet, hogy egy külső po itikai nagy d'adal habáraival övezetien fogadja a a kormány ebben az időpontban a sí­pokkal megjelenő ellenzéket. Lehet, hogy a súlyos gazdasági válság boron­gó« felhőit fogjuk már akkor eloszlatva látni. Mindez megtörténhetik, hiszen né­hány hét alatt megérjük a nemzetközi kibontakozás eredményeit, de bármi tör­ténjék is, a magyar parlament ellenzéki egyesülése soha le nem rázhatja magá­ról azt az ódiumot, hogy ennek az or­szágnak legnehezebb, legválságosabb óráiban megbénítani igyekezett az élet­erejét anélkül, hogy az ellentállásra ko­moly okai lettek volna. Színházi schálak. Távcsövek Telefon 296 Ragályinál FaM- és ksfeárnklian a legjobb beszerzési forrás Líaolenm padlól&kk IDCUKOS, í kg. 130 i. Kákőod-alca, a kjr. <($rt>én?*xékk*l szatnbe. 383. (.) A ssertcse&ek és Szibéria lakói vol­tak >r. elsők, akik fölismerve a vsa hass- nálhalóságát, ebből sz anyagból készítették ssemezámaikat. A kéj használata óta »times alak változáson ment keresztül. A középkor­ban leginkább kedvelték a tőralakut, amit még s nők is állandóan az övükben hord­tak. Ebben »s időben a kés olyan általános volt, hogf vendégek elé caak kanalat és villát tettek, a kést mindenki magával hordta. Mennyiféle kés van ma: kertészkés, körömv&gó, borotváló, szivarvágó stb., mind valamennyi a művelődés haladásának a jele. Ezért tehát a villa, kanál és kés, to­vábbá ez asztalkendő, vilíazaárnoly s mind­ezek az apróságok kétségtelen tanujelei az erkölcsi előmenete nek. S ez is azt bizo­nyítja, hogy nincs okunk visszakivánni a boldog, az irigyelt aranykort, még az asztalnál sem . . . A lelkész-választás. — Saját tudósítónktól. — Szatmár, november 23. A Ki»* Bertalan esperes megválasz­tása érdekében megalakult száras bizottság­nak a következő tagjai vannak : Dr. Vajay Karoly, Veróczy Antal, dr. Keresztszegüy Lajos, Holmeozy József, Kölcsey Jáno*, id. Jákő Sándor, Losonczy Józ»af, Baranyi Gyula, Uray Gáspár, Aszta­los Sándor, dr. F >rkas Antal, Bakcsy Ger­gely, Regéczy Sándor, dr. Hants J nő, Muiray Lajos, Kót y Pál, Demjén Sándo*, dr. Böszörményi Emil, dr. Kölcsey Ferenc, dr. Nigy Barn«, Ttnhóczy Józ ef, Bölöuyi László, Dómján Laj s, Herman István, Ka­tona Imre, Szentiváayi Káro'y, Asztalos Jó­zsef, Károlyi Sándar, Szűcs Lajos, dr. Muhy Zsigraond, dr. Lónárd István, d*. Ver^czy Ernő, dr. Barabás Ferenc, dr. Síüea Sán­dor, Vajuay Lajos, Szüca József. Barta Fe­renc, Szegedy István, Berecz János, Bokk btván, Kiss Imre Gzógónyi Jázsef, Kiss Pál, dr. Hidady Lajos, Szathm rí József, Gzégényi Károly, Debreczeny Zsigtnond, Mezó Sándor, dr. Keresztszoghy Sándor, dr. Csomay Aladár, Egry Antal, Pongr ez György, Oláh András, Kasznár József, Szabó Balázs, dr. Szsbó Feronc, Bartók László, Keresítesy Endre. Borsi József, dr. Dsumo- kos Andor, Erdélyi István, dr. Fabó Zoltán, ifj. Jákó Sándor, Fodor György, Gyöngyösi Gábor, Pellionisz Béla, Hatvány Kál­mán, Oláh Mi Aly, Halász I-tván, Illyts György, Illyés Lajog, Imre Ferenc, Joó Mihály, Kálik István. Kolozsvári István, Koós György, Ifj Koós Sándor, Kosa Bertalan. Kovács Bálint, Kun Élt nör, Kun Lössló, Láayi Bó a, Lázár József, Lengyel Zsigmond, Matkó József, Matolcsy Sátnusl, Nám i Ferenc, Papolczy Sándor, Ráez Gyula, Szaloatity Kiimtn, Sze'cs Béla, Szovátby Antal, Tasy Líjos, Uray Jenő, dr. Vajay Imre, Warner Oszkár, B»ko* Ist­ván, Mester József, Lévay József, dr. Sulyok Sándor, Tankócy Béla. Azt hisszük, ei a névsor elegendő ga­rancia arra, hogy a leikész-váiasstás ar. egyedül helyes, — egyházra éa városra egyaránt megfelelő utr* terelődött. Nőm rontja eanak & feltevésnek a hatású az az ellenvetés sem, hogy miért szavazott az egvháztanács mia?. esperes jelöltre uem Kiss Bertalanra, hanem Kovács Lajosra ? Azóit, mert az esparesi székhelyet miadeakép Szatmárnémeúnek szeretné megtart ni; — azért, mert Kovács Lajos ur esperes jelölt volt s egy más itteni pappal szemben udvariassági aktust gyakorolt az egyház- tanács, mikor szavazatát ráadta; s azért végül, mert az egyháztanács nem láthatta előre, az egyházmegye döntését, pláne most, amikor keltőképpen aam is volt az egyház­megye hangulatáról informálva. Csak jóleső örömmel keli megállapíta­nom különben, hogy az espere.i székhely megtartásának előnyeit ópp az as értelmes polgárság látta be leghamarabb, — amely­nek a félreismerésével akarták egyesek a polgárságot szembe állítani az urakkal. En­nek a r-gén nagyon is beválik trükknek azonban ugylátszik befellegzett. Ma már a polgárság is gondolkozik, Levesek, m mártások, főzelékek stb. Csak a MAGGI névv8i 6s a keresztcsülaj védjeggyel valódi I kitűnő erőteljes izt kapnak, ha azok elkészítéséhez ^MAGGrhusl&ves'k°^ából előállítói hüslevvsí használunk. darabja 5 f. f

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom