Szamos, 1912. november (44. évfolyam, 249-273. szám)

1912-11-13 / 258. szám

Negyvennsgyedik évfolyam. Szatmár, 1912. november 13., szerda. 258. szám. Szatmár, nov. 12. A függetlenségi párt szomorumM^r nyatlását semmi sem jellemzi találóbban, mint a delegációval szemben való visel­kedése. Valamikor a függetlenségi párt azért nem vett részt a delegációban, mert nem akarta ezt az átkos közös­ügyes intézményt elismerni. Azóta az intézményt elismerte, be­lement a delegációba, sőt kormányzása idején vezette azt s igen buzgón fára­dozott azon, hogy a „közös­ügyes“ kivánalmaknak eleget tegyen. S hogy minél nagyobb összegeket le­gyen módjában a költségvetésbe beállí­tani, még a kvótát is fölemelte. S az volt a legnagyobb csapás, hogy a munkapárt győzelemre jutása folytán elvesztette a delegációban való fontos szerepét. Most pedig ugyanaz a független­ségi párt, amely egykor azért nem ment a delegációba, mivel közösügyes célokra nem akart semmit megszavazni, azért nem vesz részt ez intézményben, mert ily sztrájkkal reméli elérni, hogy — ismét ő szavazhassa meg az „átkos kö­zösügyes költségeket.“ Szerbia tengert akar. A balkán-államok győzelme uj hely­zeteket teremtett, melyekben nekünk ré­szint gazdasági, részint politikai érdeke­ink vannak. Gazdasági érdekünk az, hogy bal­káni kivitelünk akadály nélkül fejlődhes­sék, hogy az ottani piacok elsősorban a mi termékeink számára biztosíttassanak és hogy kivitelünk szabad utat nyerjen Szalonikiig. Politikai érdekünk az, hogy az Adria keleti partján sem Szerbia, sem más ál­lam területet ne foglalhason Görögország és Bulgária ezeket a érdekeket szívesen* respektálják. Szerbia ezekről a kérdésekről még nem nyilat­kozott; de a szerb ‘ közhangulat erősen követeli a tengerpartot, egy keskeny utat akar az Adriához. Ez a követelés Ausztria és Magyar- ország részéről elfogadhatatlan és ha más engedményekkel, vagy kedvezményekkel kielégíthető nem lenne, könnyen konflik­tusra is vezethetne. Egyelőre senki stun gondol komoly nézeteltérésekre, mert a szövetkezett szláv államok mindegyike érzi azt, hogy Ausztria és Magyarország nem támadta őket hát­ba most, mikor a nagy fegyvertényekkel | voltak elfoglalva és ezzel egyenesen lehe­tővé tette nekik azt a fegyverdicsőséget, melyet ők maguk sem mertek lehetsé- ségesnek tekinteni. Ezért Bulgária és Görögország is az első pillanatban mindjárt és habozás nélkül hajlandóknak nyilatkoztak arra, Ausztria és Magyarországnak a balkán félszigeten jelentkező gazdasági és poli­tikai legitim érdekeit készséggel támo­gatják. Csak Szerbia késik ezzel a nyi­latkozattal, mert most a győzelem után kipattant, hogy ő az Adria keleti partján szeretne területet hódítani, holott tudnia kell, hogy Ausztria és Magyarország egyetlen politikai érdekének nyílt meg­sértése nélkül oda el nem juthat. E pillanatban már bizonyos az, hogy — még ha a szerb diplomaták maguk meg nem értenék is, hogy a tengerpartra eljutniuk nem lehet, a szerb közhangulat ezen követelését, sem Bulgária, sem Görögország nem támogatná. Minthogy pedig itt már nem autonóm jogok vé­delméről volna szó, hanem Ausztria és Magyarország legitim jogainak sérelméről, — alig lehet arra gondolni, hogy Orosz­ország egy ilyen sérelem elkövetésére Szerbiát akár titkon, akár nyíltan felhá­borítani merné. A nagyhatalmak konferenciája — a lluci. A „SZAMOS" tároéja lluci az ablaknál van. Két kacsójára tá­masztja fejét és ibolyakék szemével ábrándo­sán rám néz. Mintha megbódulnék ettől a né­zéstől, úgy belemélyesztem szemem a szemébe, a lelkem előtt pedig mintha egy uj világ nyilna meg. Eddig a fekete szem tetszett, most az ibolyakéket szeretem. A fekete szem söté­ten tüzel, az ibolyakék mélyen éget; az lebi­lincsel, de csak egy percre ; ez rabul ejt mind­örökre. A fekete szemnek titka ingerel; az ibolyakéknek világa, tekintete, ábrándbamerűlő sugara a szivbe ér. Az ibolyakők szem, ha könnyezik, - hasonlit a nyíló ib dyához, mely­nek szirmain reggeli harmat csillog két égő napsugár közt, ha lenge szellő lebegteti, ha csókot ád, eszembe juttat egy olyan ibolyát, melynek kelyhéről méh szedi mézét. Ennek az ibolyakék szemnek még mintha az illatát is őrezné az ember; a belőle kiáradó illat, a kiáradó k Hem elkábit, elszédit. És Bucinak 'ilyen bokák k szeme van. lluci az ablaknál van és mosolyog. Talán rám mosolyog. A mint leveszi rólam szemét, amint megakasztja két lélek magnetikus von­zását, szeméből szemembe áramló vonzó erőt: úgy érzem, hogy szivem mintegy megszaba. dúlna ettől a vonzó erőtől, egyszerre csak na­gyot dobban s azután,.. verése is majd hogy meg nem áll. Tekintetem arcára siklik: csó­kolni való édes arc 1 Tán az Isten is arra te­remtette, hegy piruljon; mert lluci arca min - dig olyan, mint mikor egy hófehér arc elpirul. Nyíló, feslő rózsához kellene hasonlítani, de a hasonlat nem találna, mert sokkal szebb annál Hullámzó szőke haja homlokához simulj mintha ő is csókolni szeretné, azután lágyan hajol fülére, mintha ő is szerelmi vallomását akarná elsuttogni. Olyan ez a haj, mint a rengő hullám, vagy mint a rezgő sugárkéve Hófehér leányarc, mely mindig pirul, ibolyaszem, mely szinte illatot áraszt; melyik festő fantáziája alkotott ennél szebb arcot... lluci megint rám néz és azután eltűnik. Egy ideig ott feledem magam szemben az ab­lakkal, de lassan felébredek az ibolya szem­től rám bocsájtott álomból s megyek tovább. Sokszor visszanézek, nem látom-e Ilucit? Nincs ott s szivemben tán egy ébredő szerelem lassankint elszunnyad, elalszik csendesen. Az utca végére érek s megint csak visszanézek, nem tudok elmenni s még agyszer visszamegyek. De lluci nincs most az ablaknál. Tőlem néhány lépésre megy egy leány, megyszin kabát van rajta. Feltűnik nekem ringó termete, ritmikus jaiasa. Ilyen mené­sük lehetett a görög Istennőknek 1 Ha ilyen termete lenne Bucinak, gondoltam magam­ban s ebben a pecben visszanéz a leány; ugyanaz a mindig piruló hófehér arc, ugyanaz az illatos ibolyaszem: lluci ment előttem. Tekintetünk találkozott és lluci megint mosolygott rám . . . vagy tán rajtam . . . Mentem utána, mintha megigózett volna s kértem az Istent; bár ejtene el valamit, hogy felvehessem és átadhassam nagy választékú cipőraktárát ajánljuk a t. vevő­— közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Kör' uc.i a „jrannonia“ melleit. Szatmár és vidéke legnagyobb cipőraktára. MEGÉRKEZTEK! az őszi és téli idényre rendelt valódi chewreaux és boxbőrből készült legújabb divatu úri, női és gyermek lábbeliek. SIC A valódi AMERIKAI KING QUELITI kizárólagos raktára. ^ Jelen számunk 8 oldal terjedelmű.

Next

/
Oldalképek
Tartalom