Szamos, 1912. november (44. évfolyam, 249-273. szám)
1912-11-28 / 271. szám
1912 november 28) 271. szám SZAMOS 3. oldal Ovics S. Eizig. — Saját tudósítónktól. — Szatmár, november 27. A fenti néven egy apró kis zsidó emberkét kereszteltek (pardon, anyakönyveltek), akinek meg vm adva az a kiváltság, hogy* a vesékbe lát. Ovica S. E zig egy mindentudó rabbi, aki az alábbi plakáttal adja tudtára mindenkinek, akit illet és aki elég balek, hogy beugrik, — az ő nagy tudományát: Chochmcts hajad ivei chochmas haparczef A világhírű talmudolvasó csak néhány napig látható, a világ legkissebb embere, aki kézből és aickifejezésből, kabalioztikus könyvekből képes bárkinek a gondolatait megfejteni, azonkívül minden embernek nevét, életkorát megmondani, továbbá véleményt mondani szerelmi és családi viszonyokban, úgyszintén bel- és külföldi utazásokra nézve, valamint kereskedelmi es gazdasági ügyekben. A személy magában is rendkívüli látvány. A termete csodálatramé'tó és az egész családja kistermetű. Lakásom: Tompa-utca 11. —• Működöm reggel 8-tól égő« nap. Tisztelettel : Ovics 8. Eizig, a világ legkisebb embere. Rosenberg II. vendéglője. Elmentem Eizig úthoz, bár a múltúmra mm voltam kiváncsi, cég volt azt egyszer átó ni, a jövőt pedig igazán nőm óhajtom lurlni. As csak hadd maradjon meglepetés. A Tompa u’cában, a Roseaberg-féle kóser vendéglő interriörjében m glátszott, hogy a korcsmában nem mindumspos vendég t rtózkodik. Az cíős ob i telvo volt előkelő kQ'.öaséggek Urak, ügyvédek, hölgyek. divatos nagy kalapban, gyermekek, leányok egyaránt türelmetlenül várakoztak, hogy mikor juthatnak a híres csodajós elé. Az előszobában egy széken ült a titkár ur, Ovics S. Eizig urnák a titkárja, aki sorszámot nyomott az ember kezébe. Mert a jelentkező", illetzo a rabbi elé való jutás csak sorrendben történhetik és csak egyenkint. Egy kis protekcióval előbb jutottam be hozzá. A csodarabbi alig méternyi magasságú emberke, szakállal, élépk ki3 szemekkel, fején pedig tóga van. Miszter Eizig nem közönséges jós. Hivaíottság és tehetség dolgában bá’ran fölvebeti a versenyt Delphi néhai papnőivel. Amikor beléptem hozzá, rögtön ezt mondotta : — Uram, ön rövidlátó, sohasem szokott mezítláb szaladgálni az utcákon, a télik abátját most csináltatta és a jelen pillanatban azon gondolkozik, hogy honnan tudom én mindezt ? Igazán meglepett Miszter Eizig gyönyörű tudománya is egy percig elhittem, hogy ez az apró emberke egy valóságos óriás a talmudolvasásban. És amint szúrós J szemekkel tudós ráncokba hu/.va homlo- 1 kát, rárnnézett, lassankint kezdtem kijózanodni. Gondolkoztam. Hát persze, könnyű volt Éizignek igy föltalálnia magát. A evikker az orromon volt, ebből jo gosan következtethette, hogy rövidlátó va gyök. C:pö is volt a lábamon, no meg az öltözködésem is elárulta, hogy tényleg nem szoktam mezítláb szaladgálni, ami egyébként ebbeu az időben nem is ajánlatos. A télikabátomon pedig meglátszik, hogy uj. Tanúm rá a szabóm, aki . . . de ez nem tartozik ide. Hogy pedig tudta, hogy mire gondolok, ez sem volt nehéz kitalálni. Olyan gyorsan zúdította felém az igazságot, hogy ha én valakit megrohannék ilyenformán, annak Í3 az lenne az első gondolata, ho'ty honnan tudom én mindezt. A továbbiak folyamán Miszter Eizig fai íózkodott minden p zitiv kijelentéstől. Úgy, amint as egy igazi jóshoz illik. Nem fejezte ki magát világosam cs*k úgy, hogy az esetleges eseményekkel és a tényekkel jóslata re ellenkezzék. Elég az hozzá, hogy Miszter Eizig igen okos ember, aki érti a mesterségét, mert egyik jóslata sem világosabb és értelmesebb, mint a delphii orákulutnbdi jóslatok voltak. Egyet azonban nagyon csodáltam rnjta. Az é!elrno?ságől. Egy vrgyont gyűjtött már össe az emberek baboaasága révén. És százat egy ellen, hogy a nép ho'naptól kezdve még jobbrn fog tódulni a Tompa utcai kis korcsmab t, h -gy Ovics S. Eizigíől meghallja a múltat, a jelent és a jövőt. Ovics ur, S. Eizig ur, magának van igaza ! Szatmári kacsák a fővárosi sajtóban. — S.ját tudósítónktól. — Szatmár, rov. 27. A bud.pssti újságokban »z utóbbi időkben Szatiuárról feladóit olyan híradások jelennek meg, amelyeknek a Iegciékéiyebb alapjuk s'noioti és mindössze arra jók, hogy egyes emberekről rágalmazó ós deho neaztáió híreket terjesszenek. A fővárosi lapoknuk szatmári tudósítói csupa újságíró emberekből kerülnek ki, akik tisztában vannak a sajtó h&tal na j fegyverével és nem élnek azzal vissza. Lelkiismeretes hírlapíró csak az igazságnak megfelelő, közérdekű dolgokat ir tneg és tudósit le lapjának, mert igazi újságírót hosszú, avagy inas érdek sohasem vezet. Ha egyszer egyszer téved is, úgy az nem a saját hibájából történ*, hanem vaA sziuü eg azért, mert az illetékes körök fölülő', oson info ront tűk és ilyenkor az uj-ág iró a fantázia eszközével dolgozik és csak feltevésekre alapíthatja riportját. Az ilyen tudósításoknak is a ionban feltétlenül van valamelyes alapjuk. A fővárosi sajtót azonban jujabban — fogalmunk sincs róla, hogy kik, da meg fogjuk tudni — olyan hirekkel lepik tele, amelyek a iegbajrneresztőbb hazugságokat tartalmazzák. Tessék csak az alábbi hirt elolvasni, amely a „Pesti Hírlap“ tegnapi számában jelent meg: — (Egy család titokzatos eltűnése.) Még szombaton történt Szat- márott, hogy B,ró Ernő a feleségóvói, négy gyermekével és cselédjével együtt eltűnt Kinizsy-utca 2. számú lakásáré1. A megindított vizsgálat adatai azt sejt- telik, hogy gyilkosság történ*, mert a detektívek az egyik szekrényben véres zsebkendőt találtak. A lakás rendben van és ez inkább az öngyilkosságra enged következtetni. A titokzatos ügyben I erélyesen folyik a nyomozás. Ebből a hírből egyetlen szó, egyetlen betű nem igiz. Biró Ernő a Magyar-Franci a biztositó intézet szatmári főügynökségónek tisztviselője, aki most is Szatmáron van a hivatalában és családjával együtt a legteljesebb egészségnek örvend. Da megkérdeztük a rendőrséget, a detekúvéket, a csendőröket, „akik a titokzatos ügyben erélyesen nyomoztak“ — de persze ők maguk sem tudnak az egész dologról semmit. Amit nem vihet el a végrehajtó. — Saját tudósítónktól. -Szatmár, nov. 27. A hivatalos lap legutóbbi száma érdekes miniszteri ufasiiásí közöl az 1909 évi XI. és az 1912. Lili. törvénycikk módosító rendelkezéseivel kapcsolatban. Az utasításból megtudhatjuk a köveik szőkét: A végrehajtás elől ki vannak véve és ennélfogva még a végrehajtást szenvedőnek beleegyezésére' sem foglalhatók 18 az istentiszteletre ős a házi ájtatofságra köz- vedínnl szánt tárgyak, a vall ;si ereklyék és a családi arcképek, a rendjelek, érdempénzek és egyéb diszjele-', peeséi nyomók, bélyegzők, irományok, üzleti könyvek. Nem foglalhatók le a tudományos, v‘ gy művészi hivatáskörbe j működő személyeknek hivatásuk gyak iriisábin szűk- sé es könyvei, iratai, mintái, műszerei, a gyógyszer ár berendezés a koz- rs magánkórházak felszerelése, iskolakönyvek, taneszközök, ipari munka folytatásához szükséges eszközök, anyagok, élelmi, tüzelő és világitószotek, sunyi készpénz, amennyivel a lakbér egy negyed évre fizethető. Nem foglalható la egy tehén, négy juh, négy sertés, továbá az ezeknek szükséges félévi takarmány, tizenkét ho'd műveléshez rzükséges vetőmag, igavonó jísiág. Ugyancsak nem foglalható le az állami, köz és magánhivatalnokok fi?,elégének csak legíöllebb egyharmada, az is c ak úgy, hogy 2000 K épségben maradjon. Nem foglalható le a nyugdíj, kegydij 1200 koronán alul s a katonai házassági biztosíték kamatának is csak egyhartnada vehető foglalás alá. Nyugdijatoknak csak napi öt koronán felüli napidíjrésze foglalható le. Nem foglalható le a postára feladott készpénz és érték, az ipái üzletijog. Az óvadékul adott pénz, vagy érték I; foglalható ugyan, de csak akkor vehető kielégítés alá, ha óvadéki minősége megszűnik. Szatmári rinortok. ti — Saját tudósítónktól — Szatmár, nov. 27. Hová lett a csizma ? Vasárnap délután bekopogtatott a rendőrségi ügyeletes tiszthez Paplógó István alsótanyai földműves és elpanaszolta, hogy nagyon megkárosították. Huszonegy koronáért vett egy pár jó bagaria csizmát azután betért egy vaskoreskedésbo, ahol patkót, ve.t a csizmára. Mig itt a patkóra alkudozott, azalatt valaki ellop'a a pult mellé állított uj csizmákat. A rendőrség kei esi P< plógó István csizmáinak el'opóját. A hetivásárra most is sok zsebmetsző, tolvaj érkezett, mint rendesen. A sok közül hármat még idejében fölismertek a rendőrök s mielőtt megkezdhették volna operációikat, — eltávolították őket. Dimosics Ilona Mátészalkáról, Kolompár Erzsébet és Rákos Julia Nagybányáról jöttek, hogy a zavarosban halásszanak. Mindhármójukat még az állomáson fölismerték a detektívek s a rendőrségre kísérték őket, hol bevallották, hogy lopásért, ásebmetszésért csakugyan már számtalanszor voltak büntetve. Illetőségi helyükre toloncoltáb őket.
