Szamos, 1912. november (44. évfolyam, 249-273. szám)

1912-11-24 / 268. szám

^sgyvsnnegyedik évfolyam. Szatmár, 1912. november 24., vasárnap 268 $zém, HtBNHRaMniiiRi»mii«iafia*anHHHNiiiimiiciiiiHMnMnaaHiHmMiaiHMi POLITIKAI NAPILAP. Szatmár, nov. 23. Hát most már tudjuk, hogy a koa­líció miért nem akar a parlament tár­gyalásaiban részt venni, gróf Apponyi Albert egész komolyan, ünnepélyesen kijelentette, hogy mi ez az ok. „Es menjünk úgy — szólt a nemes vezér méltóságteljes páthosszal — hogy ahhoz a kis kapuhoz menjünk, ott jelenjünk meg, amelyet nyitva hagynak a kép­viselők számára és ottan igazoljuk ma­gunkat és vitába álljunk, hogy kire kesztett vagyok e, vagy nem vagyok kirekesztett ? Mi nem mehetünk oda úgy, hogy egyéni dignitásunkat felál­dozzuk.'-1 A nagy ok tehát, amiért a koalíció hősei a parlamenttől távol ma­radnak: a kis kapu, a képviselői digni- tást sértő kis kapu. Ok törvényhozói kötelességüket csak a nagy kapun, a régi kapun keresztül teljesíthetik fór fias és törvényhozói önérzetük sérelme nélkül. Ők tiszteletben megőszült öreg politikusok, hát nem bámulhatnak uj kapura s méltán kívánnak maguknak oly régi nagy kaput, amely méltósá' guknak s koruknak megfelel. Nincs is e hazában oly egyszerű ember — akár pásztor vagy béres is — aki rögtön be ne látná, mily szokatlan és helytelen dolog az, hogy a hazatérő koalíciósok dignitással teljes menetét csak a kis kapun eresztik a Házba. Hát mi teljesen méltányoljuk gróf Apponyi Albert érvelését s mindössze csak annyi az észrevételünk, hogy ne csak a kis kapu, hanem a kis ablak ellen is legyen kifogása a kimagasló vezéríórfiaknak. Mert ha ellenkezik a nemes társaság méltóságával, hogy kis kapun át men­jen a Házba, úgy ellenkezhetnék az is, hogy kis ablakon át fogadja el a kép­viselői fizetést. Egy nyugvópont. Ha a karhatalom igéuybevéteie megrontja is a törvényhozás tekintélyét, a arkataimat mégis igénybe kell venni nnudaddig, mig a parlamenti tanácsko­zás rendje helyre nem áll, mert a par­lament munkaképességét garantálja a karhatalom és mert n nn igaz, hogy a karhatalom indokolt alkalmazása a tör­vény erejébe vetett hitet megrendítené. A törvény erejének fogalmában a karhatalom oszlopos helyet foglal el, a törvény mindig és minden időkben a karhatalomra támaszkodik. Békés időben is csak azért van foganaté, a törvény­nek, mert mindenki tudja, hogy mö­götte áll a hatalom. Kétségtelenül igaz mégis, hogy az a harmónia, mely a törvény és a hata­lom együttműködésében érzékel hető, éppen azért erős, mert maga a törvény­hozó testület áll -telette, melyben az eddigi felfogások szerint olyan disszo­nánsa, amilyen most a magyar parla­mentben keletkezik, soha elképzelhető nem volt. Ennélfogva ez az abnormális hely­zet abnormális megoldást követelt és egyelőre ott állunk most, ahol örülnüak kell annak, hogy a parlementi anarchia megszűnt s habár csak karhatalommal isjda a parlamenti működés mégis le- Fnefle^e8sé vált Ennél az eredménynél azonban megmaradni nem lehet, nem szabad. Meg kell keresni és meg kell találni azokat a törvényes eszközöket is, me­lyek a parlament működ lsét teljesen normálissá tudják tenni. Eisősoiban természetesen csakis a békés megegyezést lehet ilyen eszköz­nek tekinteni, de hol vau olyan eszköz a békés megegyezéson kívül, mely az obstrukcióhoz ragaszkodó ellenzék aka­rata ellenére is helyreállítani tudná a parlamenti tanácskozás rendjét ? Nincsen ilyen direkt politikai esz­köz, csak indirekt, a kormány és. a nemzeti munkapárt műkő lésében kell kifejeződni egy olyan meggyőző és min­den pártpolitikai irányt lefegyverező erő­nek, mely az obstrukcióhoz ragaszkodó ellenzéket a szó teljes értelmében je­lentéktelenné teszi. A teljes eredmény igy csak hosszú idő múlva jelentkezhetnék, mert'az el­lenzéki pártok szervezetében nemcsak az ohstrukció fentartására való törekvés működik, hanem ezernyi más más ér­dek is, melyek között mindig vagy leg­alább is sok ideig lesz olyan érdek is, ami a közvéleménynek egyik vagy má­sik töredékét egymáshoz kapcsolja úgy, Az evőeszköz története. A villa meg a kanál ugyancsak egy­szerű eszközöknek tűnhetnek föl előttünk, hihetetlen dolog, meddig tartott, mig az em­berek ezt a két szerszámot használni kezd­ték. A régi irók szerint nem volt előkelő ember, aki kést, villát vett a kezébe s aki ez eszközöket használta, a puhaság fia volt, őzt a bűnt pedig a régi görögök és rómaiak megbocsáthatatlannak tartották. Hiteles kútfők bizonyítják, hogy a cin- edény használata egész a XVI. század ele­iéig fölösleges fényüzésszámba ment. A finom ízlésű rómaiakról és görögökről tudjuk, hogy a pecsenyesütóshez nyársat használtak, de egyéb asztali készlet nyomaival csak a XI. század vége felé találkozunk, amely időig király és pór egyaránt újaikkal szedték ki az ételt az arany- vagy cseróptálból. Máig is ismeretes az adoma igazságos Mátyásról, hogy a juhász a körmére ütött, mert királyunk mindig a jobb falatokat szedte ki ujjaival. Egy olasz, aki e nagy királyunk vendége volt, említi, hogy Mátyás oly ügye­sen evett ujjaival, hogy azokat nem zsírozta be soha. Skóciában meg volt tiltva a barátoknak a villával való evés, mert azt bűnös fényű­zésnek tekintették. Különben a mi juhászaink mai nap sem ismerne más evőeszközt a bicskánál, amelylyel a legizletesebb falatokat szedik ki a bográcsból. Általánosan csak a XVI. század vége felé találkozunk a villával, amely eleinte két­ágú, csak később készítenek 3 és 4 ágút is. Az evőeszközök primitiv voltának megfelelt az asztalkendő is. A zsíros ujjakat kenyér hajjal tisztogatták meg, a csontot és más maradókot egyszerűen az asztal alá dobták, ahonnan azt a szolgák kisöpörték. A régi görögök alacsony asztal mellett fekvő hely­zetben étkeztek s étkezés közben hálókön- tösforma ruhát viseltek. Ha a tisztult érzés szempontjából bi- rálgatjuk az ó-kor fényét és a középkor lo­vagiasságát, bizony mindakét idő sokat vé­szit regényességéből. Képzeljük csak, milyen benyomást keltene egy modern urhölgy előtt, ha lovagja az ujjaival szedegetné ki a hus- darabokat vagy a gyümölcsöt ? Bizony kiáb­rándulna a deli Lavc:lot-ból. Az egyiptomiak, vagy assziriaik rézből vagy drága ércből készült kanálalaku edényt használtak: a rómaiak ivóeszközt, amiből látjuk, hogy a kanál jóval régibb eredetű a villánál. Miután leves a régieknél ismeretlen táplálók volt, ha valami máitásfólót hoztak nagy választékú cipőraktárát ajánljak a t. vevő­o«o közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a „Pannónia“ melleit Szatmár ás vidéke legnagyobb cipőraktára, MEGÉRKEZTEK! az őszi és téli idényre rendelt valódi chewreaux éa boxbőrből készült legújabb divatu úri, női és gyermek lábbeliek. A valódi AMERIKAI KII Jr QUELITI cipők kizárólagos raktára. «felen ssámunk 12 oickü tepjedelmfl.

Next

/
Oldalképek
Tartalom