Szamos, 1912. október (44. évfolyam, 222-248. szám)
1912-10-19 / 238. szám
2. oldás. SZAMOS (1912. október 19.) 238. scám. ményeket, melyeket neki a kormány és a többség kínál. Lemondana a fütyülőről és a réztányérról. Nem provokálná a házszabály legszigorúbb rendelkezéseinek alkalmazását. Hanem részt venne, sőt részt keresne magának a nemzeti munkában, a parlament tevékenységében. Ha ez a kazaíias belátás fölébredne benne, minden megértésre és előzékenységre számíthatna. A koalíció azonban nem megértést, előzékenységet, nem békét és nemzeti munkát, hanem „győzelmet“, „fejeket“, „hatalmat* akar. És ha az ország veszedelemben van, annál jobb, annál könnyebb. — megzsarolni! A magyar nemzet komoly helyzetben van. De ez a helyzet nem olyan súlyos, hogy éppen csak a koalíció menthetné ki belőle. Legyenek nyugodtak az urak. A közügyek felelős intézői jól tudják, hogy mi a teendőjük — a koalíció nélkül is A nemzet sorsa jó kezekben van. Moskovits anatómiai cipőgyár cipőüzletében (Deák-tér 7.\ a nagy drágaság dacára az eddigi szolid árakon kaphatók az összes cipők, vadász vízhatlan csizmák. Talpba vésett szabott ár. S ámm :: HWSiotií :: Ulpdl;.«r3. A gzaínjári eggljázmegge esperes választásához. A szelíd lelkű s apostoli hivatottságu Biki Károly esperes elhunyta után, mint egyik legfontosabb egyházi közérdek fog lalkoztatja az egyházát s vallását szerető református híveket, hogy a 64 gyülekezetből álló nagy egyházmegye gyülekezeteinek többsége az egyházmegye papjai közül kit tálát az esperesi díszes állásra legméltóbbnak ? S a mikor az esperesi hivatal megürült, ugyanakkor megürült a szatmári egyház egyik leikószi állása is, melyre 12 évvel ezelőtt megboldogult esperesünket, mint győrteleki papot, egyhangú bizalmával meghívta az egyház. Ez által teljesült azon régi vágya mind a szatmári egyháznak, mind a szatmári egyházmegyéhez tartozó gyülekezetetek: hogy t. i. esperese mint szatmári pap Szatmáron lakjék, hol közgyűléseink is tartatni szoktak, s hová gyülekezeteink minden érdeke gravitál. Annyival inkább igy kellene ennek lennie rendes körülmények között mindég, mert hiszen a szatmári egyházmegyéhez tartozó gyülekezetek papjai között egy sincs olyan, hogy ha tehetsége s hivatoit- sága volna ez állás méltó beiölthetésóre: megtisztelve ne érezné magát a szatmári intelligens s jó jövedelmű egyház meghívása áltál. A szatmári egyház igaz érdeke papja megválasztásánál nem lehet ellentétben a szatmári egyházmegye jól felfogott igaz érdekével, midőn ez is esperesét akarja megválasztani; mert ha helyesen mérlegel, mind az egyik, mind a másik, csak azon tulajdonokat kell jutalmaznia, amelyek egy papnak főőkes3égei tartoznak lenni, bizalmával azt kell kitüntetni, ki hiva- tottsága s papi jelleme által e bizalomra legjobban érdemes. Azt hiszem, hogy úgy a szatmári egyház, mint a szatmári egyházmegye igaz érdeke közmegnyugvás szerint kivolra elégíthető, ha Kovács Lajos szatmárnémeti i lelkész s tanácsbiró választatnék meg a szatmári egyházmegye esperesévé, kit a németi társegyház jóformán egyhangú lelkesedéssel csak nem rég választott meg papjául, s kit előbbi gyülekezete, az árvíz által sulytott Panyola, fájó szívvel bocsátott el köréből, mint kedves, megsiratott papját. Ez az ő legjobb ajánló levele . . . Az ő puritán tiszta élete, szelid, kedves modorú s apostoli jellemű papi hivatottsága egyik kiemelkedő díszévé teszi őt a szatmári egyházmegye papságának. Csak legközelebb választotta meg az egyházmegye papsága egyetemes lelkészi értekezlete elnökévé egyhangú lelkesedésével. Azért a gyülekezetek presbytéiiumai- nak, miut minden tekintetben kifogástalan jellemű s hivatott papot, melegen ajánlom, annyival is inkább mert, mint hallom a szatmári Ó3 németi egyházak egyhan gu lelkesedéssel mellette foglalnak állást az esperesi hivatal betöltésénél, — honnan pedig egyházmegyénk tanáesbirói karának csaknem egy harmadrésze telik ki s intézi egyházmegyénk ügyeit a leendő esperessel. Amint hallom, Szatmár őt már papjának is meg akartu nyerni, de a németiek szeretető nem bocsátja. Az a bizalom, a szeretet, mely őt környezi úgy a gyülekező-, tek, mint paptársai körében is, minden hatalmi befolyás nélkül: úgy hisszük, neki adja a pálmát, mint közöttünk legérdemesebbnek. Ezeket elmondani lelkiismeretem megnyugtatása s a közügy érdekében kötelességemnek tartottam. Felfogásom szerint csak igy lehetne a jelen viszonyok szerint egyházmegyénk valláserkölcsi érdekei legfontosabb őrének megválasztását a közegyház igaz érdekeinek szemmel tartása mellett — minden személyi s egyéni érdekeken felül emelkedve — közmegnyugvás szerint megoldani. Sonkád, 1912. október 18. Kocsis József. C * TG* AT A mérnöki irodája Bercsényi-u 33, s a nevetés gödröcskéi mind ráncokká változnak — vigasztalta Begureulné. De a vevő az arcifjitó kenőcs árától mégis visszahökkent s már-már távozott a boltból, midőn Begureulné kijátszotta ütőkártyáját. — íme egy példa . . . Álljon csak fel, Lucienne asszony. Nos, asszonyom, alkalmazottam, aki e kenőcsöt használja, negyven éves. — Negyven éves . . . Lehetetlen 1 — Beszéljen, Lucienne, ne szógyelje magát . . . — Igen, asszonyom, múlt hó katodi- kán voltam negyven éves. — Mondja el azt is, hogy mielőtt a kenőcsöt használta, mily visszataszítóan öreg és csúnya volt . . . azóta pedig mindenki a férje leányának s a fia testvérének tartja. Az elragadtatott vevő egész vagyon árát vásárolt a felkínált szépitőszerekből. De Lucienne néhány hót múlva kezdte kissé terhesnek találni szerepét, különösen urak jelenlétében. — Ezen is segíthetünk, — okoskodott Begureuluó s forgalomba hozott egy újfajta keb6lerősitő pilulát. Akik ezt keresték, azok előtt Lucienne gyerekesen vékony hangon beszélt, Begureulnót mamának nevezte, tizenöt éves volt s mielőtt pilulákat szedte, olyan lapos volt a kebele, mint egy vasalódeszka. E kettős szerep most már nagyon kedvére volt. Ekkoriban történt, hogy a kis üzletbe feltűnő gyakran betévedt egy komoly eleganciával öltözött, öreges és igen rövidlátó ur. Begureulné eleinte azt hitte, Lucienne kedvéért jő, de csakhamar szóditő büszkeséggel tapasztalta, hogy az ábrándos szemforgatások és sokat jelentő sóhajok őt illetik. Ha tehát imádója közel- gett, sietett Luciennet eltávolítani oldala mellől s maga fogadta az illatos, félhomályos boltocskában. Szivét esztelen remények dobogtatták és sokat jelentőén ismételgette : — Ah, uram! Egy ilyen szegény özvegy asszonynak nehéz a sorsa I . . . a kis leányom már tizenöt éves . . . huszonhat éves voltam, mikor született . . . bizony már öreg vagyok. S kacóran mosolygott. A látogató válaszul csak a kezeit simogatta. Történt egy Ízben, hogy éppen, midőn Lucienne belépett, Begureulnót vala miért sürgősen elhívták s Lucienne magára maradt nagynénje imádójával. Ekkor ez villámgyorsan odaszólt: — Édes gyermekem, miután magunk vagyunk, adjon nekem gyorsan egy tégellyel csodakenőcseikkel . . . Szeretnék megfiatalodni ... De Ő meg ne tudja... És vájjon lesz-e hatása? Begureulné a szomszéd szobából hallotta e szavakat s boldog elérzékenyülésé- ben majdnem sírva fakadt . . . Lucienne pedig ezalatt becsomagolta a kenőcsöt s hangosan, értelmesen, mintha jól betanult leckét mondana, feleié: — Hogy lesz-e hatáss, uram? . . . Nézzen reám, negyven éves múltam s mielőtt a kenőcsöt használtam, utálatosan csúnya és öreg voltam. Lucienne még ma sem tudja, miért futott el ész nélkül a vevő, pénzt, kenőcsöt, mindent hátrahagyva ... De midőn nagynénje a festék alatt is halálsápadtan betántorgott, ő fordu t hozzá izgatottan: — Azt hiszem, néni, hogy ez az üzletág már kezd kissé a fejembe szállni. HÁJTAJER PÁL: szatmár. = VEGYILEG TISZTIT ------ Alapíthatott 1886-ban 6y ár főüzlet: Szatmár, Kossuth Cajos-u. 10. felvételi üzlet Kazinczj?-utca 17-, (Jttila-utca 2. Nagphároly : Széchen^i-u. 4.
