Szamos, 1912. október (44. évfolyam, 222-248. szám)
1912-10-30 / 247. szám
2. «14»!. hogy «s teljesen elkerülhetetlen volt 4a hogy axok as ÍÍÍ$i&f$yoÍ skrapaiaeok, melyek as eled, pillanatban ünkónytele- nöl is felmerülléftak, biaony elfogadhatók, mert hiiíiS az olyan kormány, mely tudatában volt annak, hogy milyen külpolitikai vÍ8soayok előtt állunk 4a mégis megengedte volna ax obstruk- ció garázdálkodását és nem tudta Tolna e véderőjavaslatot törvénybe iktatni, iga- aán megérdemelte volna a felnégyelést. Ha less pártkösi koafereneia, ott ezek a kérdések kétségtelenül napirendre fognak kerülni és ha van politikai belátás ax ellenzéki vesérekben, lehetetlen, hogy éien súlyos érvek elöl elsárkóssa- nák. Lehetetlen, hogy meg ne értsék, hogy hasonló helyseiben ök is esak ugyanezt cselekedhettek volna, amit a Lukács-kormány cselekedett. , -' . .. . 1. . . .. Csak ez a belátás, csak ez a megértés kell, a politikai bonyodalmak minden fogas kérdése megoldható .lssz, ha ez a ipegártés diadalmaskodhatik a párt hangulatán. a kaicsu yacht, mint egy kecses, fehér szárnyú madár . . . aztán tovatűnt az alkony bíborában 1 A halál felé! ... Ez éjjel természetesen szemem se hunytam be. Hajnali egy órakor, mikor számításom szerint a gépnek robbanta kellett . . . rettenetes vér-s lá'omány kisértett' . . . Hajó- rtjncsok, véres (estek"úszkáltak a hullámok hátán s én didergő diadallal dadogtam : — Igen, ezt én tettem ... én, Car- tula Thóodóra1 Elhallgatott. Tűnődésbe merült. —t No, örögem . . . Ezt csakugyan nem hittük volna felőled ... No és a vége ? Mintha álmából riadt volna fel: — A vége? . . . Nos, két napmu’va a következő sürgönyt kaptam: — Az átkelés kitűnő volt. Csak a tengeri betegség kinzott. Noémi. Megdöbbentem ! Hát boszum rosszul sikerült? Nem jól szerkesztettem a pokolgépet? . . . Csak egy hét múlva leltem meg a magyarázatát Noémi leveléből, ki a következőket irta: — Micsoda furcsa ötlet sugalta öregem, hogy egy ébresztő órát rejts a málhámba ? — Igen, ur-im, egy ébresztő órát . . . egy közönséges ébresztő órát rejtettem be a pokolgép helyett . . . Ennyi-e juttatott szórakozottságom. A közigazgatás és a gazdasági élet. — Saját tudóxiíónktóf. —Szatmár, okt. 29. Mát kerekekbe fogódzik ma a köz- igxzgatái gópazaU mint csak néhány évnek előtte. Nsm ii olyan régen a közigazgatási tisztviselő munkaköre szőkébb körre volt határolva, akit at álUm, vagy az autonómia egy egy pozícióra állított, végezte a maga dolgát a törvény, a reudaletek koré tóban, itt-ott kisiklásokkal, amelyeket legtöbbször a politika hamis váltóállítása idéző t elő. Résítvett a közigazgatás legfeljebb bank és bankgzerü takarékpénztárak alapításában, azok igazgatásiban, de szinte borzalmat keltett a szövetkeaeti mozgalom ébredése és oz legfaliebb a szives elnézés kedvezményében részesült. A munícipiumok- ban pedig az egész közgazdaságot a Tisza Kálmán alkotta közigazgatási bizottságban képViselta az államépitészeti hivatal főnöke, ami szintén jellemző adat arra, hogy ennek a föld folyton fokozottabb hozadékára utalt országaik a közigazgatását és a gazdasági életét minő elvek szerint iqtózték. Ezt az állapotot alaposan felforgatta az i*dők, irányzatok ét szükségletek gyökeres megváltozása. Manapság a közigazgatásnak, ba csak némileg meg akar felelni kötelességeinek, foglalkozni kell a gazdasági élettel. Ma már nem lehet a köztisztviselő magasabb rangú királyi bírósági végrehajtó, a ki behajtja a közterhektől as állami élet törvénye* járulékai , ma a köztisztviselőnek kötelességévé vált, hogy a íudasara, lulki- ismeretóre bizo’t polgárságot épp úgy vezesse, irányítsa a gazdasági élet útvesztőiben, a mint kötelessége a rábízott állami és aulonomikus n így érdekeket megvódel- mozti minden irányban. Az uj kötelességekhez a magyar tisztviselői kar nem szerzett elegendő fegyverze tét abban a felsőbb tanításban, amelyet ki telességszeriien elvégzett, az eddigi hivatali gyakorlat sem Isni'jV meg erre, itt az élet, a gyakorlat tanítására van szükség, csak ettől lehet eredményt várni. Vannak máris jelek, amelyek arra mutatnak, hogy ez nem tartozik az utópiák köróba. Nemcsak jámbor óhajként je'entke- zik immár az a kiváaság, hogy a közigazgatás és az igazságszolgáltatás nagy munkájával nagy erkölcsi felelőséggoi megbízott tisztviselők ezen újabb és iskolában, egyetemén meg nsm tanult felad .t ik ellátására legalább az ösztönzést megkapják. Az igazságügyi óe közigazgatási tisztviselők részére rendezett továbbképző tanfolyam második éve már ennek a közszüksógletnek a jegyében indult meg és folyt le. Ezen a tanfolyamon, amelynek tanú ni és többet tudni vágyó közönsége magában foglalta & két felségjog mandatárusainak és az autonómia végrehajtó közegeinek a legkiválóbb egyéniségeit, már ha látszották a gazdasági motívumok. Hallatszottak és megértettek. A közigazgatás és az igazságszolgáltatás embereinek a modern gazdasági ne- voléso ma már életszükségiete az államnak is, mert e;'zei a neveléssel lehet fokozni a társadalom teljesítőképességét, ennek a legszélesebb körre való átvitele fokozza az adóképosséget, az államnak az anyagi erejét, a melyre a spekulálás ebben az országban kenyere mindenkinek. Szamos _________ r* ú T TE’\yÁ mérnöki irodáj \ml£ Béresénji-u 33 A városok közélelmezése. Ssstmér, okt. 29. Hogy a városok milyen intézmények utján gondoskodjanak a lakosság élelmezéséről, azt ezúttal nem fejtegetem, csupán annak a megállapítására szorítkozom, hogy ma már sem a varosok vszetői, sem ny*ga a közönség nem várhatja tétlenül az élelmezési viszonyok javulását, mert így a helyzat csak rosszabbodnék és azok a bajok, amelyek miatt , a városok lakói méltán zúgolódnak, a türhetetlenaogig fokozód náaak. Célom ezúttal azon irányolvek megállapítása s azon módozatok megjelölése, amelyek segítségével a mezőgazdasági termelők saövetkazóia a városi fogyasztók érdekeit ia szolgálhatná. A termelőknek -r nagyon természetes — szövetkezniük kell, mert másképp teljes leheietleesóg elérni azt, hogy a városi lakosság közvetlenül a termelőktől szerezze be a szükségleteit. Ha a mostani szervezetlen értékesitá*! viszonyok között sokkal nagyobb is volna az élelmiszer-termelés, a városi piacokon még seáá mutatkoznék semmiféle áresés, mert a spekuláció jól érti a módját annak, mi. képpen kell a termelőt és a fogyasztót kijátszani s minden hasznot magának megtartani. Ha azonban a városoknak is lesznek közélelmező vállalataik, akkor a spekuláció szerepe az élelmiszerpiacon teljesen megszűnik, m3rt a termelők és a fogyasztók szervezetei egymással érinkez helnek. A drágaság elleni védekezésben a falu megelőzte a várost. Körülbelül 1500 községben szervezkedtek már a fogyasztók, még pecUjj sikerrel. Igeu gyakran megtörténik, hogy a városi kirándulók ma már a falusi szövetkezetekben tesznek nagyobb bevásárlásokat. A városoknak tehát a falvak mutatták meg, miképp kell a drágaság ellen védekezni. Ha pedig a heterogén városi fogyasztókkal bevásárló szervezeteket létesíteni nem lehet, maguk a városok keressék a termelő szövetkezetekkel való közvetlen kapcsolatot. A városok közreműködése, felügyelete mellett közélelmezési vállalatok szervezhetők s ezek gondoskodhatnak a piacok ellátásáról. Ezek azonban ne a részvényesek, hanem a fogyasztók érdekeit szolgálják. Az ólelmiszerkereskedők m.sguk is könnyebben öeszegyüjthotnék a szükséges terményeket, mert nem kell szenzál- kit tartaniok az áru feikutmása céljából, miután a szövetkezeti órtéko-itö központoktól mindig tájékozódást szerezhetnek a termelési helyekről és a vevőket váró élelmiszer- készletekről. Sőt a kisebb kereskedők is szövetkezhetnek, hogy a szükségletüket a falusi termelőszövetkezetektől rendelhessék mez. Hogy megteszik-o ezt a városi kereskedők ? Nem tudom, De ha nem teszik, akkor továbbra is rabszolgái maradnak a nagyobb vállalkozóknak. A szövetkezeti értékesítő központok legsürgősebb feladata a már működő szövetkezetekben a termelő csoportokat szervezni, hogy egy-egy községben nagyobb mennyiségű élelmiszer termeltessék. De a termelést vaktában, minden elórelátá-s nélkül fejleszteni nem lehet, mert akkor egyes cikkekben tulprodukció keletkezhetik. Bármennyire örömmel fogadnák is őzt sokan, mert káros volna a gazdákra, mégis vigyázni kell, hogy a termelés a keresletnek s az igényeknek megfelelő legyen. Hí a városok szervezve lesznek a lakosság ellátására, ha mielőbb megteremtik az (léH. oktéW 30.) 847. gyám hajtajer PÄit íí«mar89_= Syár főüzlet: Szatmár, Kossuth ßajos-u. 10. Felvételi üzlet Kazinczp-utca 17-. űltíila-utca 2. Nagpl^á-olp : Széch«npi-u. 4■
