Szamos, 1912. október (44. évfolyam, 222-248. szám)
1912-10-25 / 243. szám
POLITIKAI NAPILAP. A szatmári ref. egyházmegyei esperesválasztáshoz. Pettyén, okt, 24. Minden egyházias érzésű ember igaz belső örömmel látja, hogy egyházmegyénk leikészei milyen élénken vesznek részt az esperesválasztás mozgalmaiban. Mindenesetre eiösmerem, hogy egy- től-egyig egyházunk javán fáradoznak hírlapi cikkeikkel is, mert bárkit akarjanak, bárkit keressenek a néhai Biki Károly örökébe, igaz jóhiszeműséggel jó ügyben agitálnak. Ám nem teszen jó szolgálatot a köznek, anyaszentegyházunk jól felfogott érdekének az, aki a békétlenség, a visszavonás magját hinti el a gyülekezetek között, mint teszi ezt tiszteletes Lénárd Eduárd ur e lap hasábjain megjelent, oknélküli támadásával, mikor a szatmári református egyháztanácsot akarja gúny tárgyává tenn1 azért az eljárásáért, hogy bár delegátusa az egyházmegyei közgyűlésen az elnökség által javasolt esperes választásra kitűzött télnapi határidőt keveselte, mégis az egyházmegyéi közgyűlést követő napon már leadta szavazatát az esperesre. A tényállás megértése szempontjából szükségesnek tartom a megjelent hírlapi cikk folytán előad i, hogy az egyházmegyei közgyűlés október 17-ik napján az elnökség részéről Madarassy Dezső gondnok ur szép, meleg, benső- sógteljes szavakkal parentálta el a szatmári egyházmegye igazán érdemekben dús, vezetésre hivatott, puritán jellemű, nagytudásu, az igazi kálvinista pap minden belső és külső kellékével ékeskedő esperesét, boldogemlékü Biki Károly urat s egyben indítványozta, hogy a megüresedett esperi állást október 25-ig beadandó szavazatok utján töltsék be. Én, mint a szatmári egyház delegátusa jelentkeztem ezután szólásra s körülbelül a következőkben emeltem szót a rövid határidő ellen : Még alig száradtak fel a könnyek, melyeket Biki Károly halála fakasztott szemeinkben s már is intézkednünk kell állása betöltés-; felett. De e rövid határidővel megsértenénk a kegyeletet s annak adnánk kifejezést, ho/y az egyház megye ügyei talán nincsenek rendben s rögtön egy erős késre van szükség. Azért, mig egyrészt az emlékbenzéd hatását rombolná le a rövid határidő., addig másrészt a gyülekezeteknek is alig adnánk négy-öt napi időt, hogy e fontos állás betöltése felett gondolkodhassanak s az egyházmegye annyi érdemes lelkésze közül kiválasszák a vezetésre legalkalmasabbat. ügy tűnne fel e rövid határidő, mintha az egyházmegye nem akarná megvárni a közvélemény kialakulását. Ebből a választás után sok keserűség maradna fent, sokan a h italom nyomását látnák s igy nem érnénk el azon nagy célt, hogy a választás után a megnyugvás azonnal bekövetkezzék. De nincs is szükség e rövid határidőre, mert a helyettesítésről gondoskodás történt, mikor Kiss Bertalan főjegyző meg- bizatott az ügyek vezetésével. Én azért deczember hó 1 jét ajánlottam határidőül. Mások is felszólaltak a rövid határidő ellen s végeredményül a közgyűlés október 31-ikét tűzte ki. Miután eképp a szavazatokat október 31-ig be kell adni s miután a szatmári református egyháznak a lelkészi állás betöltése kérdésében úgyis egyháztanácsi ülést kellett tartani, hogy a 49 tagból álló, nagy elfoglaltságu egyház- tanács minduntalan ne mozgósittassék, e külömben is nagy munkaidőben, kitűzte az elnökség az esperesre való szavazatot is erre a napra. Szeéna. Irta: Vidor Gyula. — Csönd! Egy s^5t sem többet, majd én folytatom. Fölugrott a széles, puha pamlag ról és első idegességében élesre manikűrözött körmeit mélyen belevéste csodásán fi oin arcába. Egy pilUcatra fölszisszent a fájdalomtól, majd megtörtén, kétségbe esetten dobta vissza magát a kerevetre^és szabadjára engedte a kények árját. A legszebb, a legbüszkébb asszony, a mindig fölényes és hóditó nő sir!, zokogott és megaiázln dott a hadnagy előtt, aki nyíltan a szemébe v 'gta, hogy unja, gyűlő i, m- gveti. Aki leplezetlen durvasággal, bru talis kimeietlenséggel eldobta magától, mint egy kiszívott cigaretiet. És a fiatal ragyogó szépségű asszony, a minden tár saságok ünnepelt, körülrajongott, becézett kedvenc«, okos, szellemes, független és mode n nő, a — helyett, hogy a hadnagy saját kardjával döfte volna keresztül a snaj- d.g és cinikus katonalisztet a barbár sértésekért, a helyett, hogy uz asztalon lévő tiszti revolverrel lőtte volna le a merész és gyáva fiat, gyöngén, erőtlenül, asszonyosan viselkedett és csak könyezui és sirni tudoti. B íjos és buta veit a helyzet és nagyszerűen gyermekes. II. Egon hadnagy, az esc idron iegfessebb tisztje cs pongó jókedvvel, friss vidámsággal fogott, az öltözködéshez. Valamikor réggé felé vetődött haza, maga sem tudta mikor, mindössze annyira emlékezett, hogy a kapualjában találkozott a tejes emb frei, aki valami pajz m, ütemes és divatos kúp lét fütyült. Megírta jelentését, amelyben ludtára adj * ezredparanosnoksájánik, hogy beteg és a levelet legényével beküldötte a laktanyába. • Dé után fél öt óra volt, amikor kiug rótt az ágyból. Három napi züllését aiudta ki egy szuszra. Kinyitó ta az ablakot, ame lyen keresztül lágyán, jóságosán, tréfáivá ömlött, be az augusztusi nap. Felre hoben t<-tte a függönyöket, odaállí az ablakhoz és édes érzéssel fogta föl a nap vibráló mele gét. A két fuxterrier örvendezve ugrálta .örül gazdáját. Sietett az öltözködéssel, mert hat órára egy asszonyhoz volt hivatalos. Egy asszonyhoz, akines már régen udvaro t, akire vágyott, akit megkívánt. Nem szere lemm i szere te, csak formas al.kjit, illa tos testét akarta. Narn ho-szu időre, mert a kitartás nem voit a természete. E< tegnap es e a kabóéban megkap'a a mindenre biztitó jelet Buc-míásko az asszony melegen, hossan, sokatmondóin szorította meg a kezet és halkan súgta : holnap hatkor. Azután belekapaszkodott férje karjaba, édesen, szerelmesen simult hozz^ és suhogva, grandiózus bájjal indultak Kifelé, a terembő . II ilnap hatkor! — még most is ez a két szó csengett a fülébe. És Egon hadnagy teljes díszbe vagta magát. Feszes attilája nagyszerűen, ormásan fonta körül erős, szeles mellét. Monokliját arrogánsán a szeméhez illesztette és azt a piros, félig hervadt szekfü', amelyet szinten tegnap kapott, ugyanattól az asszonytól, a vállzsinórjába fűzte. A csákó forgójától a sarkantyújáig minden ragyogott, villogott, nevetett rajta. Mégegyszer megnézte magát a tükörben, kezével végig simogatta attiláját és < pp n a keztyüjet gomboba, amikor «z j- tón kopogta* tak. És a követke ző másodpercben belepett egy másik asszony, Egon hadnagy regi szeretője. III. Édesen, a jónedv minden derűjével nyitott be és úgy tetszett, mintha egyszerre megtelne vele a szoba. Mint, amikor boro gós, fekete felhők mögül hirtelen teljes ragyogásában törtet elő a jóságos, öreg nap. Az asszony az ajtótól egyenesen a katonatiszt, nyakaba ugrott és összecsókolta arcának mindeu parányi részel. Egon hadnagy gyöngédén altolta magától a nőt és i ngerült hangon mondotta: Gallérok gőzmosása = LA i íplD ír—Kézimunkák, glaGé keztyük tükörfényayel hófehérre .1! 1 l - hnfnmk, szőnyegek tisztítása. Syár föüzlet: Szatmár, Kossuth ß.*u. 10. felvételi üzlet: Kazinczy. 17., (Ettila-u. 2. Nag^árol?: SzécHen^i-u. 34- Hlapittatott 188G Jeien «ámunli 6 oldal terjedelmű.
