Szamos, 1912. október (44. évfolyam, 222-248. szám)
1912-10-19 / 238. szám
Az ellenzék hazafiassága. Az uj-törökök pártja kicsöppent a hatalomból és éles harcba került utódjaival. De mihelyt a török haza veszedelme megkövetelte a belső békét és a vállvetett munkát, az uj-törökök azonnal beszüntették a csatározást. Mert a haza érdeke minden párt és egyéni érdek fölött áll — Törökországban! . . . Nálunk persze másképen alakul a helyzet. Az ellenzék vezérei, köztük Korúik Ferenc és Apponyi Albeit gróf egészen más nézettn vannak a liázah'ságot illetőleg. A legutóbbi ellenzéki népgyü ése- ken mind a ketten beszéltek a küipolitikai bonyodalmakról. És Kossuth Ferenc ezeket mondta róla: „Nekünk győznünk kel! Ezt nemcsak az igazság kívánja, de azért is győznünk kell, mert lehetetlen a béke helyreál litása, ha mi nem győztünk, béke nélkül pedig semmi hatalom nem lehet nagyhatalom. Éppen azért, inert igy van, mert tudom, hogy magának a végrehajtó hatalomnak van a legnagyobb szüksége, hogy végre helyreálljon Magyarországon a béke és a magyar polgárok között a jó egyetértés, éppen azért bizom a mi sikerünkben és nem habozom kimondani, hogy Sikerünk-A rózsalevélhez. A „SZAMOS• Irta : tarcé)a __ Henri Duvernois. Begur eulné különböző balul kiütött kisérlet után egy kis arcfesték-, púder- és illatszer-üzletet nyitott: A róz«alevélhez ... Bájos kis fehér, aranycirádás boltocska volt, mintha a tizennyolcadik s/.á ad rokokó szépei számára készült volna. Maga a tulajdonosuő eleven reklámja volt cikkeinek. Szája vérvörösre, arca rózsaszínűre festve, a szeme alja kékre. Egy hatvanhat éves Ceres. Hamis, szőke fürtökből épített toronymagas frizurával, fülében hamis gyöngyökkel, ujjain színes üvegektől csillogó gyűrűkkel. Az üzletet csak dél előtt tizenegy órakor nyitotta ki, addig az időt szépsége ápolásával töltött*. Vevőit úgy fogadta, mintha vendégeit fogadná . . . s rábeszélő képessége oly cső dás volt, hogy aki boltjába tévedt, észrs sem vette és tárcája már is megkönnyebbült karmiie frankkal. Egy ssiusya, kis eléréséhez hozzá tog járulni a külföldi bonyodalmak sokasága, mert az még inkább fogja kényszeríteni a kormány- férfiak«!, hogy keressék meg a tisztességes, becsületes utat, hogy Magyar- országon végre a békét megteremt hess k.k És beszél? ugyanerről a témáról Apponyi Albert gróí is. És igy ecsetelte a vészeseim' t: „Ebbe a mi küzdelmünk egyszerre beleszól délkeleti határszéleinken az ágyú (byan területen, m-ly hazánknak érdekeit igen közelről érinti, feltar- (ózhatatilnnak látszik a háborúnak kitörése. Kétségtelenül nagyon wssuís és nagyon szomorú helyzet az, hogy ilyen világesemények ezt a nemzetet zilált, duit, megha.-onlott állapotban találják.“ És mindamellett, hogy a helyzetet ilyen sötéten festette alá mégis az volt a végkövetkeztetése, hogy igenis a bel- béke kellene, hz lenne a haza érdeke, de — ők azért „balekek“ nem lesznek egy „vaklárma“ miatt. íme, ez a magyar ellenzék hazafias önzetlensége! Megállapítják, hogy nagy a veszedelem. „Belső béke nélkül nincs nagyhatalom“ — mmdja Kossuth. „Hazánk érdekei közelről érintik“ — mondja Apponyi. De azért, ha arról van szó, hogy hozzanak valami áldozatot a haza súlyos helyzetének akkor sietve „vaklármá“-nak depiszkos leány segédkezett a gorombább munkákban, de ennek nem volt szabad mutatkoznia a vevők előtt, csak a hátulsó fülkében tartózkodott. Elől a boltban minden elegáns volt és finom. Az illatszerrel permetezett levegőjű, kellemes félhomályban Begureulné szerette elfeledni hatvanhat esztendejét, bár affektálva sóhajtgatta, hogy a szerelem őt már csak másoknál é;dekli. Egy napon fiatal leány lépett be üzletébe. Előzékenyen sietett elébe: — Parancsol, kisasszony ? — Jó napot, néni! Nem ismer meg? — Ah! Lucienne ! — Igen, néni, Fétu Lucienne. — No, azért leülhetsz. Lucienne röviden előadta történetét. Anyja özvegyen maradt s igy neki is fog- lalko*á* után kellett néznie. A jó Emma nénire gondolt tehát. Úgy. n már többfélével próbálkozott, de semmi se sikerült. Beállt francia n*Telőnőnek egy brazíliai ••»Iádhoz, de elküldték, mert a gyerekek figy»ime«tették őt ortográfiái hibáira . . Próbaki«w»Mony lett « asután elaő szobakiarái ják azt, amit még az imént mint veszedelmet ismertek fel és akkor ők „nem balekek.“ Ók tudják, hiszen meg is mondják, hogy a belső ziláltság megnehezíti az ország helyzetet. De ebből nem azt a következtetést vonják le, amit az üj- törökök levontak. Oh, ők nem olyan barbárok, hogy a haza veszedelme miatt lemondjanak apró érdekeikről. Nem! sőt éppen ellenkezőleg! Ők azt mondják, hogy éppen azért, mert a ziláltság fokozza a veszedelmet, éppen azért, a haza veszedelme alapján ők az urak! Minthogy a haza veszedelemben van, tehát Ők megzsarolhatják a hazát! És épp n a külügyi bonyodalmak miatt kierőszakolhatnak ők egy olyan léKét, amely az ő győzelmük! Ezek az emberek az ország súlyos helyzetét kizárólag csak arra használják, hogy számitgatják, vájjon ez a külpolitikai bonyodalom, ez a komoly közveszedelem — mennyi hasznot hajthat a ko.alició politikai üzletének? Mennyivel közelebb hozhatja őket a hatalomhoz, a miniszteri székhez, az osztozkodáshoz, az újabb kvótaemelő alkalmakhoz? . . . Ha lenne a koalícióban még egy szikra hazafias érzés, most békét teremtene. Elfogadná azokat a tárgyi eredleány lett egy tzinósznőnél, aki csak egy szobaleányt tartott . . . — S csak húsz éves vagyok I — tette hozzá büszkén. Begureulné mólabus irigységgel és csodálattal tekintett reá. Húsz éves! Ez hajat, igazi arany szőke hajat, fogat, egész- só.et, rózsás arcbőrt és ruganyos kebleket jelent ...Se nemtelen fiatalságát látva, hirtelen egy ötlete támadt. — Vedd le a kalapodat. Itt maradhatsz ; elé^ könnyű foglalkozásod lesz, csak mindenre, amit mondok, igent kel* mondanod. Vao egy kis alakoskodó képességed? Nos, a vevőkkel igen kedves légy, igyekezz őket v márlásra bírni s előttük Begureul- nének nevezz. — Igen Béni . . . —• Vedd le hát a ka!apod s állj ide mellém. Ha valamit kérdezek, szépen, ildomosán felelj . . . Vigyázz, már is jön valaki . . . Kitűnő vevő jött, az arca fakó, csupa ráne. — Az ember oh sokat nevet, lm fiatal Kü {*•*•*•« TI JL • .p T>4| ••******- — Gyári fóüzl®t t4a, klen utá* JLLíIJ LoJt/JL JL dl c»»e*ík L*jo* - Kf«a I©. szám. fiMttafi fetetoá; KtsMty-atM V. te. JMto-ulca 2, te. Ntf yfcart ly: 5zéttany!-»tw 34. sz. Atepitttttti 1866. S ébAml
