Szamos, 1912. október (44. évfolyam, 222-248. szám)

1912-10-17 / 236. szám

(Í912. október 17.) 236. szám. SZAMOS 3, oldal. Az uzsora ellen Szatmár városára is kiterjesztik az uzsorának hivatalbői való üldözéséi — A királyi ügyészség felhívása. — Saját tudósítónktól. — Szatmár, október 16. Az uzsora ellen vívott mindennemű harc, ugylátszik örökre szélmalom harc ma­rad. Meddő küzdelem, amely sohasem fog győzelemmel végződni a másik részről, ar ról, amely minden rendelkezésére álló tör­vényes eszközzel akar rést vágni az uzso­rások ma már beláthatatian tömegén. Hiába valók a legradikálisabb eszközök, ugylátszik, ez az állapot Szatmármegyében sohasem fog megszűnni. Nap-nap után egymást érik a pana­szok, úgy, hogy az ügyészség képtelen az uzsora esetekről beérkezett feljelentéseket feldolgozni. Nem túlzás — valósággal külön büntető bíróságot kellene létesíteni, amely kizárólag az uzsorások ügyeivel foglalkozna. Megdöbbentő és kótségbeejtőek azok az állapotok, amelyek az uzsora terén egész Szatmármegyében divatoznak. Földhöz ra­gadt, gyűrött, piszkos kaftános emberek, akik néhány évvel ezelőtt vándoroltak be valahonnan Galíciából és akiknek egyetlen fillérjük nem volt, ma dúsgazdag emberek és a megye közgazdasági és kereskedelmi életében vezérsz« repet játszanak. Három fa­lura terjed ki a birtokuk és tizszer annyi község kisgazdáit tartják a markukban. Szé­gyenletesek ezek az állapotok és borzalma­san siralmasok. De nincs, aki tegyen elle­nük, mert mi, itt, a legsötétebb Ázsiában el vagyunk temetve és a kutya sem törődik velünk. Talán most már késő is minden, ha akarnának is segíteni rajtunk. Elveszett emberek, tönkretett, kiuzsorázott, agyon­gyötört nép vagyunk mi itt, akik nyögjük az igát az uzsorások köicsöneinek rettenetes súlya alatt. Mindennapos dolog és igazán nem is föltűnő, hogy az ügyészséghez ér­kezett feljelentésekben ilyen kitélek vannak, hogy: — „kaptam hatvanhét koronát Ó3 öt­száznyolcvan koronás váltót írattak alá velem“. Ez már túlhaladott álláspont, nem új­ság és szóra sem érdemes. Ezek csak a kisebb bűnök, csak a fiatal, kezdő uzsorá­sok dolgoznak így. A nagystylüek, — és sajnos ma már ezek vannak túlsúlyban — egészen másképpen intézik gyönyörű játé­kukat. Ötven koronát is csak úgy adnak kölcsön, ha az a szerencsétlen kisgazda né­hány bold földjét átíratja az ő névé. e. Persze — szerintük — csak úgy. a forrna kedvéért. És természetes, hogy a nyomorult sohasem kapja vissza a földjét, csak úgy, ha a teljes árát fizeti vissza. Holdsnkint annyit, amennyit a föld ér. És mimán so hasem tudja megszerezni azt az összeget, amelylyel visszaválthatná földjét, az örökre elveszett az ő és utódai számára. így olvasva a dolgot, m ndenki hitet lenül rázz a fejét és azt mondja, hogy ez ki van zárva, ezek a mesék egy fantasz­tikus agynak a szüleményei Pedig nincs könnyebb, mint meggyő­ződni az ellenkezőjéről. Méltöztassók egy­szer végigsétálni ebbe az uzsoramegyébe, beszédbe egyeledni a kisebb birtokosokkal — bármelyikkel, mert valamennyi az uzso­rások barátságát nyögi — és meg fogják látni, hogy az első betűtől az utolsóig min­den szó igaz. Hiába léptették életbe a legszigorúbb intézkedéseket, hiába büntetnek kegyetlen szigorral, az uzsora nem szűnik meg és nem fog megszűnni sohasem, itt gyönyörű Szatmár vármegyében kitűnő terük van az uzsorásoknak és csak itt élheti t vigan éle­tűket. A másik dolog, amely kiemel bennün­ket a többi megyék közül, a kiván­dorlás. Az összefüggést nem nehéz kitalálni. Egy kis logikai gondolkodás kell csupán és mindjárt megtaláljuk a kapcsolatot az uzsora és a kivándorlás között. Az utolsó szalmaszála a szaímár- megyei embernek a kivándorlás. Amikor az uzsorások elszedtek már minden ingó é3 ingatlan vagyonát, felcihe- lődik családjával együtt és búcsút mond ennek a förtelmesen bűnös megyének és átvitorlázik Amerikába, ahol egy jobb ha­zát, könnyebb boldogulást és előnyösebb megélhetést gondol találni, mert hiszen ott nincsenek vérszopó piócák, ott nem ismerik ez uzsorásokat. A legkedvesebb és a harmadik dolog pedig a leánykereskedés és a kerítés. Ez a kettő egy kalap alá tartozik. Innen, Szatmármegyéből exportálják ei ke­letre a legtöbb hangárát. Folytonosan tar tóztaíják le a ieghirhedtebb lólekkufárokat, de hiába, egészen kiirtani nem lehet őket, mert a régiek nyomában mindig újak kö­vetkeznek. Most is több mint két év óta húzódó leánykereskedelmi pör foglalkoztatja a bíró­ságot.. Tizenegy Törökországba szállított leányról van szó, akiket az állam ki akart szabadítani förtelmes helyzetükből, de, da­cára annak, hogy a kísérlet már kilenc­ezer koronájába van, mindez ideig ez nem sikerült. Erről az esetről majd más alkalom­mal egy külön cikk keretében fogunk meg­emlékezni. Az uzsora — eddig úgy tudtuk — csak a megyében volt borzalmas mértékben elterjedve. De ugylátszik, hogy az ügyész­ségnek jobbak az értesülései, mert ma egy felhívást adott ki, amelyet a törvényható­ságnak is beküld és amelyben kéri a mi­nisztert, hogy az uzsorának hivatalból való üldözését — amely eddig csak Szatmár és Ugocsamegyék egy részére szólt — ter­jessze ki Szatmár városára is. Azt valószí­nűleg nem azért kéri az ügyészség, mintha Szatmáron jobbak volnának az állapotok, mint Szatmármegyében. De u továbbiak helyett álljon itt az ügyészség felhívása a maga teljes egé­szében : Felhívás A m. kir. Igazságügyminiszter Ur Őnagyméltósága még az 1898. év folya­mán, az elharapódzott uzsora terjedésének meggátlása végett a 183348—1898 I. M. II. illetve 27600—1998. I. M. II. sz. ren­deletéivel elrendelte, hogy az uzsora vét­sége úgy Szatmár vármegye, mint Ugocsa vármegye területén hivatalból üldöztessék. Ez a rendelkezés Szatmárnémeti vá­rosra, mint önnáiló törvényhatóságra, ki nem terjed. Tehát itt az uzsora vétsége az 1883. évi XXV. t. c. 8. §-a értelmében, ma is csak a sértett fél indítványa folytán üldözhető. Az utóbbi években azonban kü­lönösen az 1912. óv folyamán megütközés­sel kellett tapasztalnom, hogy az uzsora Szatmárnémeti városában is annyira elha­rapódzott, hogy nemcsak magánosok, ha­nem pénzintézetek is a kölcsönért hozzá­juk fordulóknak szorult helyzetét felhasz­nálva, a nyújtott kölcsönök után 18—20 százalék, sőt gyakran ezt is felüihaladó ka­matokat szednek. Közgazdasági életünknek ez a beteg­sége sürgős orvoslást igényel és arra kész­tet, hogy Szatmárnémeti város közigazga­tási bizottsága utján a m. kir. igazságügy­miniszter úrhoz az iránt terjesszék elő a javaslatot, hogy az uzsora vétsége Szat­márnémeti városban is, az 1883. évi XXV. t. c. 10. § a alapján, hivatalból üldözendő- nok nyilváníttassák, hogy ennek alapján a kir. ügyészség a bűnvádi eljárás megindítá­sát, a magánfelek panasza nélkül is kezde­ményezhesse. Habár a pénzpiac jelenlegi rendkívüli helyzetű a kamatláb némi emel­kedését megokolná teszi is — semmi esetre sem indokolt az, hogy a kölcsönre szoruló feleknek amúgy is válságos helyzete ily feltűnő mértékű kizsákmányolásra használ­tassák fel. Nem lehet indokolt 20 százalékos kamat szedése akkor, amidőn a pénz­intézetek a belétek után 5 százaléknál ma­gasabb kamatot ma sem fizetnek. Teljesen téves az a felfogás, hogy a pénzinjózetek, illetve azok vezetői uzsora miatt bünvád alá nem vonhatók. Mihelyt a felek panasza folytán valamely pénzintézettel szemben az uzsorás kamatok szedésére vonatkozólag alapos gyanú merül fel, — a kir. ügyész­ség ugyanolyan elbánásban fogja részesí­teni, mint a iartolezi és avasfelsőfalusi uzsora bankokat. Addig is amig az uzsora Szatmárné­meti városában hivatalból üldözendőnek nyilváníttatnék és a kir. ügyészség az uzsorásokkal szemben a magánfelek pana­sza nélkül Í3 hivatalból eljárhatna, felhívom az ilyen lu'ságos mérvű kamatok terhével küzdő feleket, hogy magáninditványukat nemcsak közérdekből, hanem saját érdekűk­ben is — az álszemérmet félre téve, akár a kir. ügyészségnél, akár a rendőrkapitány­ságnál, vagy a csendőrségnél terjesszék elő. A magáninditvány a 3 évi elévülési határ­idő eltelte előtt bármikor előterjeszthető és az elévülési idő a hitelezési viszony meg­szűnésétől számittatik. Közérdek az, hogy a pénzpiac az uzsorától megtisztittassók. De a magánfól érdeke is, hogy az uzsorások a bíróság elé állíttassanak, mert az uzsora miatt elítélteket a biróság arra is kötelezi, hogy a sértett félnek a 8 százalékot felül haladó kamatokat visszafizessék. Kiemelni óhajtom még, hogy az uzsora palástolása céljából különböző álcimeken szedett ösz­Mac. Cornick-féle I-ma Maniila-zsineq, Bellán Mátyás-féle kévekötő, finom gépolajok és más gazdasági cikkek legolcsóbb árban szerezhetők be LINDENFELD DOMOKOSNE áru- --= házában Szatmár, Deák-tér, 27., Báró Yócsey-báz és Arpád-utea 22. szám. q Agytoli tisztítás és ~g_jr ai» DA] Szatmár. Gyári főüzlet fertőtlenítés o jLII&J idJtíJ X dl Kossuth Lajos-utca 10. szám. Felvéts!! üzletek: Kazinczy-utca 17. sz. Attila-utca 2 sz. Nagykároly Széchenyi-utca 34. sz. Alapittatot! 1836

Next

/
Oldalképek
Tartalom