Szamos, 1912. október (44. évfolyam, 222-248. szám)
1912-10-01 / 222. szám
2. oldal. SZAMOS (1912. október 1.) 222. szám. a királynak, ő ugyanis egyeneslelkü ás impresszionista. Juath Gyula nem azt teleli, amire előzetesen elhatározná magát, hanem azt, ami abban a pillanatban jutna eszébe. Lehet, hogy azt mondaná, hogy csakis a köztársasági államforma az, amelyet ezután az egész nemzet követelni akar; de az sem lehetetlen, hogy abban a szempillantásban éppencsak Tisza és a Lukács személyét követelné a nemzet vezéreinek. Ez kiszámíthatatlan. Mindezeket pedig nagyon bölcsen tudja a király és éppen azért nem is hisszük, hogy az említett államfél fiaktél azt akarná megtudni, hogy ők mit akarnak. Ha azonban igaz, hogy őfelsége Budára jön és ellenzéki politikusokat óhajt audienciára hívni, akkor a király valószínűleg azt akarja megmondani a vezér uraknak, hogy ő mit akar? Hogy mit akar a király? Ezt nem nehéz kitalálni. Békés munkát akar. Az ország fejlődését akarja. A népek boldogságára törekszik. A nemzet jogainak tiszteletben tartását követeli. A polgári kötelességek becsületes teljesítését parancsolja. Ezt akarja a király és aki vele együtt ezt nem akarja, azt nem tekinti hü alattvalójának. így tessék megérteni a budai andiencia jelentőségét. múlva Tripslot sugárzó arccal állt a negyedik kerületbeli anya könyvvezető előtt. Tanúja a bormérés italhordója volt. Végre... végre beteljesülnek hát álmai a családi boldogságról 1 Felolvasták a szükséges formulákat s a ceremónia végeztével karon akarta fogni a feleségét. De a pincér közbelópet: — Pardon, ez, ha úgy tetszik, engem illet 1 — Micsoda ? — Nem hallotta ? — A házasság aktusának felolvasásán E pillanatban az anyakönyvvezető közbeszólt: — Hogyan, ön az, aki nősülni akar, Tripalot ur? — Nem is a szobafestő 1 — Bocsásson meg, de ön oly régen tanúskodik itt, hogy érthető a tévedésem 1 Az anyakönyvvezető a korcsmáros leányát a pincérrel eskette össze s Tiipa- lot a saját esküvőjén is csak mint tanú szerepelt. — Hiába a baj megtörtént. A menyasszonyt annak rendje és módja szerint összeeskették a pincérrel Igaz be lehetett volna nyújtani a válópert, de kerem . . . volt erre érkezése Tripalotnak ? Dühösen más kerületbe költözött és soha többé nem szerepelt házassági tanúként. De azért éppen úgy el van foglalva, mint ennek előtte. Repülés. — Lóverseny. — Saját tudósítónktól. — Szatmár,' szeptember 30. Ha novella Írónak kellene a tegna vasárnapról, Szatmárnak o mozgalmas napjáról referádában beszámolni, — százat egy ellen — feltétlenül így kezdené el a riportot: — Bágyadtan, erőtlenül sütött a szeptembervégi nap és finom, lehellelszerü ökörnyál úszott a levegőben. Az ég azúrja tiszta és mintha láthatatlan kezek vastag ecsettel csupa kékkel festették volna be a horizontot. Inkább meleg szellő fujdogált és az emberek gyönyörittas élvezettel fü- iödtek a sugáráradatban. A nagytemplom mólybugásu, öblös harangja delet harangozott és a nagy tér néhány pillanat alatt olyan képet ötlött, mintha forradalom elől menekültek volna az emberek egy helyre, egy csoportba. Csak azzal a külömbséggel, míg ott a kétségbeesés tükröződne vissza minden arcon, itt csupa derű, kedv, kedély és hangulat vibrált mindenütt. Mosolyogtak, nevettek a téren tartózkodók és egy percre úgy tetszett, hogy veröfényben tanyázik minden. így kezdené és valószínűleg ilyen színes stílusban Írná meg végig tudósítását a novellairó. Bevalljuk, hogy a riporter, aki csak a száraz tényt, az eseményeket jegyzi le és kronologikus sorrendben tálalja az olvasó elő a történteket, nagyon vegyes érzelmekkel nézett a repülés és a lóverseny elé. De főleg és inkább a repülés elé. Tudja Isten bizonyos előítélettel és rossz sejtelemmel — és minden félelem nélkül vágott neki a nagy sártecgernek, mert tényleg bátorság kellett hozzá kocsin megközelíteni a repülő és versenyteret — igyekezett kifelé a nagy események színhelyére. Rossz jel volt már magára véve ez a tény is, hogy drágapénzen alig lehetett rozoga szekeret kapni, amelyen az ember a rettenetes utat megtehette volna. Mert szekerek jöttek és szállították ki a tengernyi népet a gyepre. A fiakkeresek olyan horribilis árakat kértek, hogy csak minden ötvenedik utasnak állott módjában a drága viteldijat megfizetni. Százával állottak az emberek a Deáktéren és váriák lesték a kocsikat. És amikor a Várdomb-utca felöl egy rozoga konflis egy elébo fogott gőzölgő, tajtékos gebével feltűnt ugyananyian rohanták meg és akarták lefog’alni. És a kocsis élt a helyzettel, a kivételes alkalommal és annak adott helyet, aki a legtöbbet Ígért. És megindult a licitálás a közönség között és a kocsis csak nevetett. Nagyokat, jóizüt. A közönség butaságán nevetett — jól tette. A kis helyiérdekű vasút pedig marha szállító vaggonokat csatolt a kupékhoz és ötven-hatvan embert bccsájtott föl egy olyan kocsiba, amely pedig normális időben hat ló, vagy negyven ember részére van csupán berendezve. De ez mind nem volt baj, mert a nép, az istenadta tömeg örült, hogy helyet kapott és korántsem törődött azzal, hogy letapossák összes tyúkszemeit. Nem is beszélve arról, hogy a legtöbb embernek letépték a ruháját, vagy a legjobb esetben a gallérját. Egy szegény fiatalemberrel történt meg, hogy a nagy tumultusban elvesztette a parókáját, ügy halljuk, hogy most kártérítésért perli a vasutat. Egy másik asszonynak a retiküljót tépték ki a kezéből. De ezek csak kissebb dolgok és a károsultak maguk sem igen törődnek vele. Hetek óta színes plakátok, újságcikkek és hangos reklámok hirdették a szeptember huszonkilencediki nagy napot. Egész héten keresztül mindenki gyűjtötte a garast, hogy résztvegyen, hogy lássa a repülést. Tegnap délben rettenetesen népesek voltak a szatmári utcák. Mindenfelől tolongott, hömpölygött a nép ki a versenytérre. Egy órára teljesen üresek voltak a vendéglők, a kávéházak, az utcán is csak egy-két elkésett ember sietett futólépésben a versenytér felé. Mindenki, tout Szatmár kint volt a gyepeD, a turfon. A versenytér keleti oldalán állott Székely Mihály aviatikus biplánja. Köiü- lötte számtalan ember lézengett és nézte a hatalmas gépmadarat. Fél két óra volt amikor Székely Mihály montőrjei rendbe hozták a gépet. Az aviatikus elbúcsúzott menyasszonyától és a géphez indult. Begyújtott, azonban a begyújtás nem sikerült. A harmadik begyuj tásnál tudott csupán célt érni. Gyönge volt a benzin és Székely éterrel keverte a benzint. Hirtelen kattogás, berregés, megindult a motor. Néhány méternyi gurulás a földön és a következő pillanatban a biplán mint egy óriási szitakötő a levegőbe emelkedett. Székely hatalmas kört irt le a levegőben Ó3 elrepült a tribünök, a közönség feje fölött. Zugó taps, éljen kiáltásokban tört ki a közönség, amelyet a szokatlan látvány teljesen magával ragadott. Székely Mihály pedig barátságosan, boldogan integetett a kezével. És repült tovább, hogy leírja a második kört is. De az egyik csavar nem működött és Székely Mihály leakart ereszkedni. A versenypálya déli oldalára repült és ott szállt le. Azonban a pályának ez a része roppant rossz és a talaj tele van gödrökkel. A repülőgép is egy ilyen gödörbe kerüli és fellibent. A gép oldalt dűlt és a nehéz súlytól az egyik szárnya elgörbült. És az esés következtében a gép lapátja is eltörött. Az aviatikusnak sikerült még idejében kiugrani, úgy hogy semmi baja sem történt. Amikor Székely a tribünök előtt megjelent zugó, szűnni nem akaró éljenncT és tapssal fogadták. A közönség boldog volt és örült, hogy a vakmerő pilótának semmi baja nem esett. Senki sem zúgolódott, mert hát Székely repült és a közönség élvezettel nézte gyönyörű produkcióit mindaddig, amig baleset nem érte. Most már minden figyelem a lóver seny felé fordult. Még egy darab ideig be szélgettek az emberek Székelyről, a repülésről, a gépről és azután a lóversenyé volt minden perc. A tömeg izgatott lett és pro grammal a kezében szaladt atotalizatőrhöz, hogy megfogadja azt a lovat, amelyben legjobban bízik és amely ha bejön viszont behozza neki az aznapi kiadásait. És egymást érték a meglepetések. A favoritok legnagyobb része jó utolsónak érkezett be, meg szerencsés esetben helyre. És zúgtak és haragudtak az emberek és már sajnálták azt is, hogy kijöttek a turfra, a repüBUTIGZKY ISTVÁN ■ a legolcsóbb bevásárlási forrás minden elképzelhető árukban. A volt királyi katholikus főgimnázium mellett Kazinezy- utcffi 10. szám.
