Szamos, 1912. szeptember (44. évfolyam, 197-221. szám)

1912-09-19 / 212. szám

2. oldal. SZAMOS (1912. szeptember 19.) 212. szám. a rpinir terelnök és szemlátomást megdöb­benve meredt a középen kavargó, egymást döngető képviselők tömegére- Néhányan hozzásiettek párthívei s elbeszélték neki az előzményeket. A miniszterelnök móltatlanko- dását fejezte ki azon, hogy a magyar kor­mány egy tagján az ülésteremben ilyen sé­relem eshetett. Sokáig nem ült el az általános izga lom és felháborodás. A verekedés megszűnt ugyan, de még mindig sértegették egymást a farkasszemet néző ellenfelek, a két tábor ököllel fenyegetőzött s ugylátszott, hogy megint birokra mennek, de győzött az öre­gebbek jobb belátása és nagynehezen mégis sikerült kettéválasztani a szemben^’ókat. Gróf Andrássy Gyula emberről emberre járt, összetett kézzel könyörgőtt mindenkinek, hegy ne vigyék a dolgot a végletekig. Szentivánvi Árpád is kérlelte pártfelcit, de a mg/ izgatottságtól eleiéit és összerogyott. A mc 'tőket kellett hívni. Féltizenegy volt. Mindenki az előbb le­folyt jelenet hatása alatt állottak. A munkapárt, mikor Tisza megjelent, frenetikus tapsviharban tört ki. A középre tódultak, a padok között álltak, hurráztak, vörösre tapsolták tenyerüket és még fokoz­ták a borzasztó hangzavart. A házelnök erélyes intézkedésére a renitens ellenzéket a rendőrök kivezették a teremből. Az ülés megnyitása. Az ellenzék eltávolítása után a mun­kapárt nagy éljenzése közben bevonult a terembe Beöthy László. Bejött azután gróf Tisza István is, felment az elnöki emel vényre és a munkapárt tapsai között a kö­vetkezőket mondotta: — Az ülést megnyitom. Tisztelt Ház! A mai ülést is azzal a jelentéssel kell kez­denem, hogy miután a gyermekes és szé­gyenteljes jelenségek, melyek a tegnapi gyűlés elején is felmerültek, ma ismét be­szennyezték a Irópviselőházat, a tegnap ki­fejtett okoknál fogva azonnali intézkedéssel kötelességem volt eltávolítani azokat a kép­viselőket, a kiknek botrányos viselkedése lehetetlenné tette az ülés megkezdéséi. Ké­rem a Házal, hogy a legközelebbi ülésen való jelentéstétel kötelességével utasítsa a mentelmi bizottsághoz a következő képvi­selőket : Gróf Batthyány Pál, Benedek János, Benyovszky Móric, Bottlik István, Brestyán- szky Kálmán, Csermák Ernő, Csuha István, Deésy Zoltán, Eitner Zsigmond, gróf Ester­házy Mihály, Faragó Antal, Fernbach Ká roly, Fráter Lóránd, Gedeon Aladár, Haller Isiván, Hóderváry Lehel, Huszár Károly, Justh János, Kállay Ubul, gróí Károlyi Mi­hály, Kelemen Béls, Kun Béla, Lovászy Márton, Maczky Emil, Polónyi Dezső, Pozs gay Miklós, Proszly Elemér, B.áth Endre, Sümegi Vilmos, Szalay László, Szluha Pál, Szmrecsányi György, Lrmánczy Nándor, Veszprómy István, Zboray Miklós és Ziin szky István. A Ház igy határozott. Beöthy László kereskedelmi miniszter állt fell most szólásra. Taps fogadta: a munkapárti képvise­lők felálltak, úgy ünnepelték. — Mikor elfoglaltam helyemet, — szólt a miniszter -- minden provokáló magatartás nélkül, az ellenzék részéről becsmérlő kifejezések fogadtak. Ámbár nem ez volna az a szent hely, a hol az engem ért sértéseket lemoshatnám, elvesztettem türelmemet és odamentem, hogy a sértése­ket megtoroljam. Minthogy e föllépésem lett oka a későbbi eseményeknek, köteles- ségszerüen e lépésért ünnepélyes bocsána­tot kérek. (Éljenzés, taps.) Tisza István elnök: E nyilatkozat ntán a miniszterrel szemben további intéz­kedésre szükség nincs s kérem a Házat, hogy az ügyet ne tegye további eljárás tárgyává. Kijelentem, hogy a keseskedelero- ügyi miniszter fellépése egy igaz ember jogos felháborodása volt, a mellyel együtt érez minden tisztességes ember az ország­ban. Mert tisztességes emberek között nem lehet véleménykülönbség olyan eljárásra, a mely politikai célokból a legpiszkosabb rága'makat és sértéseket intézi olyanok e'len, a kikről maga is tudja, hogy becsü­letes emberek. Az incidens be van fejezve, felvehetjük teendőink rendes folyamát. Kíes Ernő a meitelmi bizottság jelen tését terjeszti elő, annak a hatvankét kép­viselőnek az ügyében, akiket a mentelmi bizottsághoz utasítottak. Gróf Batthyány Tivadar, Deési Zoltán, Brestyánszky Kál­mán, Förster Aurél, Fráter Loránd, Győrffy Gyula, báró Mannsdorf Géza, Szluha IstváD, gróf Zichy Aladárra nézve tizenötnapi, a többire vonatkozólag pedig harmincnapi ki­zárást javasol a mentelmi bizottság. Ilyen értelemben határoztak. Gróf Tisza István elnök ezután elő­terjeszti a közös ügyek tárgyalására kül­dendő bizottság tagjainak megválasztására a javaslatot. Elrendeli a névszerinti sza­vazást, előbb azonban az ülést felfüggeszti. Szünet után megtartották a névsze­rinti szavazást. Megválasztottak 44 delegá­tust, kivétel nélkül munkapártiakat. Az ülés végén a Ház üléseit önmaga október húszadikáig elnapolta. A képviselőbáz ülése déli fél egy óra­kor ért véget. A parlament előtt óriási tö­meg várta a képviselőket. A hatóság a mai napra megerősítette rendkívüli előkészületeket tett és mindenképpen magát. Szükséges volt a c endőrség és a katonaság összpontosí­tása már azért, mert a szociálisták nagy tüntetésre készültek. A szocialisták lapja, a „Népszava“ kiáltványt bocsájtotí ki, amely ben felhívja a munkásságot a tüntetésre Az országház előtti térséget óriási csoportok tartották megszállva Csupa száz­kétszáz tagú munkáscsoportok cirkáltak és rendkívül ;zgatott. hangon tárgyalták a kép­viselőháziban történt eseményeket. Nagy­számú lovasrendőr, gyalogos rendőr és csend- örcsapatok tartották megszállva a teret. A rendőrség nem oszlatta szét a tömeget és egyáltalában a legnagyobb tapintattal járt el a munkásokkal szemben. Az ülés végén, amikor a képviselők elhagyták az üléstermet és lejöttek az utcára, a szociálisták erősen tüntettek az ellenzéki képviselők mellett. Minden egyes képviselőt megéljeneztek és percekig tapso-tak. — Éljen az általános választói jog ! Le a hazaárulókkal! — kiáltások hallatszottak. A szociálisták vörös és nemzeti szinü zászlók a’att vonultak ki, körülbelül négy ezer ember lehetett a parlament előtt. Min­den közlekedés itt lehetetlenné vált, mert az óriási munkáscsapat minden talpalattnyi helyet elfoglalt. Rettenetes zajongást vittek véghez és a parlament előtti térség azt a látszatott keltette, mintha vad indiánok ta­nyája lett volna. Az óriási lárma pedig úgy hatott, mintha ágyuk bömbölnének. Az ellenzéki képviselők viszonozták a szociálisták lelkes tüntetését és ugyancsak éltették a választói jogot. A parlamenti ülés végén a képviselők csoportonkint a Pannónia szállodába men­tek. A Pannónia szálloda előtt, már mintegy ötszáz főnyi tömeg várta a képviselőket. Amikor odaérkeztek, egetverő éljenkiáltásba tört ki a tömeg. A többi munkások követték a képviselőket a Pan­nónia elé és ezekkel együtt a szociálisták száma körülbelül ötezer emberre fölszapo­rodott. A munkások itt a Kossuth-nótát kezd­ték énekelni, amit valamennyi képviselő a Paononia bejárata előtt hallgatott végig. A szociálisták ezután Kossuth Ferencet, Justh Gyulát, Batthyányi Tivadart és Ap- ponyi Albert grófot ellették. A rendőrség itt is rendkívüli előkészü­leteket tett, hogy az esetleges zavargások­nak elejét vegye. Rendőri beavatkozásra azonban nem volt szükség, mert a munkás­ság önérzetesen viselkedett. Innen a szociálisták a Kossuth lakása elé vonultak és itt újból elénekelték a Kossuth nótát. Délután fél két órakor mintegy öt­száz egyetemi hallgató vonult Kossuth lakása elé és tüntettek az ellenzék mellett. A máso­dik emeleti erkélyen ekkor megjelent Ap- ponyi Albert gróf és Lovászi Márton és beszédet tartottak a néphez. A kőt képvi­selő ezután lejött az utcára és az egyetemi hallgatók menetének élére állott és velük bejárták az utcákat. Az összes fővárosi főbb utcákat rend­őrök és csendőrök taiiják megszállva. Mindenütt katonaságot lát az ember. A rendőrök humánusan bánnak a néppel és amennyire lehet elkerülnek minden össze­ütközést. A délután csendesen, minden komojabb baj nélkül telt le. De annál na­gyobb volt a veszedelem este hét órakor. Egy mintegy nyolc-kilencszáz főből álló munkás tömsg végig vonult az Erzsé- bet-köruton és hangosan tüntetett. A rend­őrség oszlásra szólította a munkásokat, akik azonban vonakodtak eleget tenni a rendőrség fölhívásának. Sőt azzal felebek, hogy kövekkel dobálták meg a rendőrséget. Á legénység erre még mindig nyugodtan viselkedett. Ekkor körülbelül az ötven emberből álló lovascsendőrség érkezett az Erzsébet-körutra és most már a csendőrök szólították oszlásra a tömeget. A szociálisták fütyültek, nbcugoltak és kövekkel dobálták a csendőröket. Az egyik csendőrt egy kődarab fejen találta. — Fizetett gyilkosok, aljas hóhérok, kiáltott a tömeg a csendőrök felé. A csendőrség a tömeget leszorította a volt Népszínház tájékáig. Itt ujbói fel­szólították a szocialistákat a távozásra, de erre a felszólításra még hatalmasabb kőzá­por volt a válasz. A csendőrök ekkor fegyverüket használták és a tömeg közé vágtattak. Rettenetes pá­nik keletkezett. A munkásság hanyatt-homlok mene­kült. A legnagyobb részük azonban nyu­godtan állt és várta a fejleményeket. Mac, Cornick-féie I-ma Manilla-zsineg, Bellán Mátyás-féJe kévekötő, finom gépolajok és más gazdasági cikkek legolcsóbb árban szerezhetők be LINDENFELD DOMOKOSNE áru- ■■■ ■ házában Szatmár, Deák-tér, 27., Báró Vócsey-ház és Árpád-utca 22. szám. (.) ■ -­Agytól! tisztítás és TT / •a.± • nil Szatmár. ^ Gyári főüzlet fertőtlenítés (-) XIClJ Idjül i dl Kossuth Lajos-utca 10. szám. Felvételi üzletek: Kszinczy-uíca 17. sz. Attlla-utca 2 sz. Nagykároly Széchenyi-utca 34. sz. Alapittatott 1886

Next

/
Oldalképek
Tartalom