Szamos, 1912. szeptember (44. évfolyam, 197-221. szám)
1912-09-13 / 207. szám
(1912. szeptember 13.) 207. szaru. S Z Á M 0 tó 3. oldal. gyón fájt a leánynak és ezért oltotta be a két pakli komisz-gyufát. Aztán levelet irt Fodor Pistánnak és megkéri, hogy jöjjön el estére a Kossuth kertbe! Ha eljön akkor nem lesz öngyilkos, de ha nem, akkor ő mindjárt felhajtja a mérget a cifra pohárból. Galambos Mari levelét megirta és száz csókkal zárta le a borítékot. Az este elment ünneplő ruhájába a Kossuth-k8rtbe. Hűvös, didergős, esős este volt, amikor az ember nem tud semminek sem örvendeni. j\z akácfák hervadt leveleiről halkan hullott az őszi eső. A szegény, szerelmes leány ott áll egy fa alatt ős várt Fodor Pistára szívesen, a kétség merő érzésével, de Fodor Pista nem jött el. Nem szerette szegény Galambos Marit. Késő este lett. Az emberek gonosz pillantásokat vetettek a magányosan ácsorgó leányra, aki összébb huzva nagy kendőjét, könnyes szemekkel ballagott haza Aztán már nem félt a cifra pohár párájá ban vigyorgó halálfejektől. Nyúgodian benyúlt az almáriumba és felhajtotta a piszkos sárga folyadékot. Az arca kissé eltorzult, a szemei rémesen fénylettek és egy utolsó gondolatban megbékült a rossz Fodor Pistával. Aztán bevitték a kórház karbolszagu szobájába, az orvosok megmentették az életnek. Ez Galambos Mari szomorú története. Máskülönben a riporter megírhatta volna ezt a kis esetet egy rövid hírben. Talán igy: — Életunt leány. Galambos Mari munkásleány tegnap este nyolc óra tájban szerelmi bánatában gyufaoldatot ivott. Kórházba szállították. Állapota neu életveszélyes. íme, sokszor milyen érdekes tragédiák rejlenek a szüfke, rövid újsághírek között. £ HÚSZÁT* ALADÁT* £ könyv- és papirkereskedése Deák-tér 7. sz. a. vau a Fógel-házbau (volt Halmi-ház). Sáo két colos tölgy deszka Kósa B.és Fia fakereskedőknél Szatmáron szerezhető be '*éR- jl'Ti, TU\tA mérnöki irodájc t_i Béresényi-u 33 KOPAK összes gyártmányai, fényképészeti — felszerelések, újdonságok — Partoknál, Szatmár, Deák-tér Fővárosi detektívek Szatmáron Nemzetközi szélhámosokat keresnek. — Saját tudósítónktól. — Szatmár, szeptember 12. Két nap óta fővárosi detektívek tartózkodnak Szatmáron és lázasan kutatnak internáeionális betörők és szélhámosok után, akik Szalmás-megyébe tették át fő hadiszállásukat és innen intézik fáradhatatlan manővereket. A budapesti titkosrendőrök a legnagyobb csendbon, minden feltűnés nélkül dolgoznak és hogy miiyen eredménnyel, azt mutatják a következmények, mely szerint már teljes nyomában vannak a nagystílű gazembereknek, akik még csak ideig- óráig élvezhetik az aranyszabadságot. A detektívek munkája még Budapesten kezdődött. Onnan indult ki és onnan irányítják most is ezt a formális hajtóvadászatot a betörők után. A fővárosban az utóbbi hetekben sűrű egymásután történtek betörések és lopások. Krecsányí Kálmán rendőrtanácsos és datektivfőnök gyakorlott szeme rögtön észrevette, hogy ezeket a betöréseket nem közönséges újoncok követik el, hanem nagy kaliberű betörők működnek itt, olyanok, akik felvannak szerelve a legfinomabb betörő szerszámokkal, amelyeket feltétlenül külföldön szereztek be. Maguk a betörések is annyi ravaszsággal hajtattak végre, hogy nem is kellett valami nagy talentum annak a' megállapítására, hogy a betörők internáeionális emberei?, akik sokáig tanulták a mesterségüket. Soha, sehol a legkisebb nyomot sem hagyták maguk után, amelyen a rendőrség elindulhatott és a nyomozást sikerre vezette volna. Jó ideig kiderítetlenek maradtak a tettesek és még ma sem lehet kilétüket pontosan megállapítani. A rendőrség csak tapogatózik, de biztosat még nem tud. Az utóbbi napokban azután nagyot haladt előre a nyomozás. Az államrendőrség egész sereg embere dolgozik ebben az ügyben. Úgy a fővárosban, a környékén és szerte az országban egyaránt nyomozást indítottak. És igy jöttek rá arra, hogy a betörők székhelye Szatmármegye. Feltűnt még az is, hogy Szatmáron és a megyében sűrűn fordulnak elő betörések, amelyek teljesen hasonlóan a fővá rosban elkövetett betörések mintájára történnekTermészetesen az államrendőrség első dolga az volt, hogy Szatmárra küldötte de- tektivjeit, hogy itt folytassák a nyomozást. Már két napja vannak itt a titkosrendőrök, Ionén utazzák be a vidéket és nyomoznak szerte szét a megyében. A detektívek nehéz munkáját máris siker koronázza. A fővárosi titkosrendőrök munkájáról érdeklődtünk a rendőrségen, de ott mindenféle fölvilágositást megtagadtak, sőt azt is kijelentették, hogy a detektívek ittlétéről mit sem tudnak. Valóban érthetetlen a rendőrség titkolódzása és a közömbössége, amellyel a sajtó iránt viseltetik. Nem hisszük, hogy ártanánk a nyomozásnak azzal, hogy megírjuk a dolgot. Hiszen, amint sikerült megtudnunk, csak órák kérdése, hogy a be törők a rendőrségre kerüljenek. Egyébként pedig megírjuk az ügyet úgy, amint kerülő utón hallottuk. A rendőrség a betörések elkövetésével az Ambrózy és Lengyel-féle betörés tetteseinek cinkostársait gyanúsítja. Azt már annak idején mi is megírtuk, hogy Tóth Kálmán, Fehér Lajos és a többiek, akik ezeket a vakmerő betöréseket elkövették — és akik azóta már a fogházak lakói — egy nemzetközi betörőbandához tartoznak. A banda főnöke egy francia bádogossegéd, aki Berlin egyik külvárosában lakik. Budapesten van a főíanyájuk és innen rándul- nak le a vidékre egy kis kalózhadjáratra. Egész sereg ember tartozik ebbe a bűnszövetkezetbe, amely csodálatosan van szervezve. Tóth Kálmán is elárulta, hogy az ő bandájuk apacs módra van berendezve és valamennyien föl vannak esketve, hogy soha, semmiféle körülmények között egymást el nem árulják. Ha halálra ítélnék és a büntetést csak azzal a feltétellel változtatnák meg, ha elárulja a társait, még akkor sem vallnna. Mert — amint mondotta — ha megkegyelmezne neki a bíróság, vagy a király, megölik a társai. És nem is vallott Tóth és nem is vall ma sem. Tóth Kálmánnak ezt a kijelentését tudomására adták az áliamrondőrségnek, amely ezen a nyomon indult el. Táviratilag megkeresték a berlini rendőrséget, hogy nyomozzon a francia bádogossegád után. Berlinből persze mind a mai napig sem kapott semmiféle értesítést a budapesti rendőrség. Más utat próbáltak. Lejöttek ide Szat- mármegyébe, mert alapos gyanú merült föl hogy a cinkosok itt tartózkodnak óa Tóth Kálmán csak a hatóság félrevezetésére tette meg nagyhangú kijelentését és keverte bele a berlini francia bádogossegédet. A környékbeli falvakba rándulíak a detektívek és két napi nehéz munkájuk nem maradt eredmény nélkül. Elfogtak egy embert, aki szintén tagja ennek a bűnszövetkezetnek. Elárulta két barátját is, akiknek már nyomában vannak a titkosrendőrök. Valószínű, hogy a legközelebbi napokban nagyon érdekes dolgok fognak felszínre kerülni, ennek a betörőbandának viselt dolgairól. Egy virágnap epilógusa. — Saját tudósítónktól. — Szatmár, szeptember 12. Kar, hogy nem ösmerlek, Kelemen Dezső 1 . . . Igen jóképű fiú lehetsz és igen a keblemre ölelnélek, Dezsőkén! ! Most olvasok rólad a komoly „törvénykezés“ rovatban, mert ott szerepelsz — és látod, mégis örülnék, ha barátom lehetnél. Hogy is történt a te „bűnös“ eseted? Májusban, amikor teli van a levegő friss füszaggal és szerelemmel, a tavaszi szántások után feljöttél Budapestre. Talán hivatalos dolgod volt, talán felesleges pénzed, amit a hosszú télen össze- kuporgattái sovány gazdatiszti fizetésedből. Kiszálltál a nyugotiuál és gyalog vágtattál neki a nyüzsgő Teráz-körutnak. Mint pirosképü, egészséges gazdaembernek, megvan az a jó szokásod, hogy újságot soha sem olvasol s igy halvány sejtelmed sem volt arról, hogy aznap, mikor te Budapestre érkezel, ott „Virágnapot“ tartanak. Egyszóval te erről semmit sem tudtál, kis öreg és mentél nyugodtan a körúton előre, befelé a tolakodó városba. Talán azon gondolkodtál, mennyi ember van itt, milyen magas házak, milyen
