Szamos, 1912. szeptember (44. évfolyam, 197-221. szám)
1912-09-12 / 206. szám
Negyvennegyedik évfolyam. S’tas?»®*«»aaBBBBBBBBBBBBBBeM Szatmár, t9í2. szeptember 12, csütörtök. 206 5zím; iaa«Bf POLITIKAI 882*B3»8SSiia*«*s9<ni*»*i»«**sfií**»*»*««s*a»8*<i*iis***a*íiiifl*»B***S'í****aat*B*»a«í«*«a Kiindulási pont. S/atmár, szeptember 11. Azért történtek a júniusi események, mert az ellenzék nem engedte meg a véderőjavasht törvénybe iktatását. Most pedig Andrássy Gryula gróf úgy képzeli a repavációt, hogy a törvény- hozás újra tárgyalja b és egy paragrafusban fogadja el és ‘erősítse meg — a már szentesített véderőtörvény törvényerejét. Miért? Azért, mert: ha reparáció nélkül marad az, hogy törvénynyé válhatott egv javaslat, m -ly a házszabályok megsértésével fogadtatott el, akkor hiába revideáljuk a házszabályokat, — a házszabályok igy többé kötelező erővel nem bírhatnak. Andrássy Gryula gróf elfelejti, hogy ez a reparáció már megtörtént. Maga Tisza István gróf kívánta ezt a repará- ciót és a véderőjavaálat elfogadása után nyomban legalizálta a képviselőház azt az eljárást, melynek szabálytalanságát senki soha kétségbe nem vonta. Ha a képviselőház ezt a reparációt meg nem tette volna, sem a főrendiház nem fogadta volna el a véderőjavaslatót, sem a király nem szentesíthette volna. Az ellenzék nem volt jelen ennél a reparációnál; de tény, hogy jelen lehetett volna, nem volt megakadályozva a megjelenésben, sőt kötelessége lett volna, hogy ennél a parlamenti aktusnál is jelen legyen. Ha arra törekszünk, hogy a parlamenti tanácskozás rendjét helyreállítsuk, — akkor nem pártközi békére törekszünk, hanem a pártküzdelmek lehetőségét, törvén, es és no? mái is rendjét akarjuk. Nem békét akarunk, hanem parlamentáris küzdelmet. Az i yen küzdelem lehetőségének tényleg fontos feltétele az, hogy: a házszabályokat minden párt egyformán kötelező erejüeknek ismerje el Ezért helyes az, hogy az uj ház szabályokat maguk a pártok egy öt 'S akarattal állapítsák meg. Ha ez lehetséges (bár félünk, hogy iehete len) akkor az a körülmény, hogy a hatályon kívül helyezett régi házszabályokat egyszer ír egsér ették, még n m jelenti azt, hogy az uj házszabályoknak tehát nem lesz kötelező ereje, mert az abaujszántói határozati javaslat, mely a mentelmi jog rendezés t sürgeti, — olyan szankciót «doa a házszabályoknak, mely lehetetlenné bszi jövőre a legcsekélyebb házszabály- sértést is. Az uj házszabály egyrészről lehetetlenné teszi a technikai obstrukciót, az abaujszántói határozati javaslat pedig a másik részről lehetetlenné teszi a házszabályáéi té.-t. Mindene-etre olyan bázisra jutottunk, melyről kiindulva, a pártok megtalálhatják a megoldást, ha akarják, arra, hogy a parlamenti tanácskozások rendje helyreálljsm. / Ha akarják, m^gttfíAják. Ha nem akarják, akkor megmarad az a helyzet, amelyben a parlamenti kisebbség kimondja, hogy ő az uj házszabályokat magára nézve kötelezőnek el nem ismeri. Nos? És mi következik ebből? Egyelőre semmi más fegyvere nincs az ellenzéknek igy, csak a sip, a dob és a kereplő. Ezzel szemben a többség vagy azt teszi, hogy viták nélkül mondja ki a határozatait macskazene mellett, vagy alkalmazza a-, uj házszabályok rendelkezéseit a rako.cátíankodó képviselőkkel szemben. Az első esetbín, ha a sípolás és dobolás néhány hétig tartana, a parlamenti kisebbségtől még azok is elfordulnának, akik ma még valamennyire szimpátiával kisérik az elszántságát. A második esetben, a karhatalom igénybe-_ vétele, valószinülcg izgatottságot keltene Nem merem kimondani. A „Siamos" Irta : eredeti tárezéja. Révai Károly. (Folytatás és vége.) Petrovicsot is megragadta a leány szépség-;. Egyszerre föllángolt az arca s beszédemet félbeszakítva kérdé: — Kicsoda ez a ka szirleány ? A furcsa kérdésre alig tudtam válaszolni. — Kicsoda? Hát Jól n, a kasszir- leány! — Jó, jó! de tudod e, hogy nagyon szép ? — Tudom I — Megközelíthető ? — Úgy tudom ig n 1 — Nekem végtelenül tetszik! — No ostobáskodjál Milán! Megjöhetett már az eszed. — Hogyan is mondtad a nevét? — Jolán! Rám nézett. Az a fekete árnyék a homlokán még söté ebb lett. Aztán szomorúan lehajtotta a fejét s halkan suttogta fülembe : — Nekem is vo t valaha két Jolánom! — Tudom! — A feleségem és a gyermekem ! — Ig n! De hagyjuk ezt a tárgyat Milián, ne bolygassuk a hohakat ! — Jól mondod! Reám nézve ők régen meghaltak. H .1 ottál valaha rólu c hirt ? — Sohal — Ho á leltek? — Senki sem tudja! — Eh, jobb is ez igy! Hát Uzoni ? — Ő valahol az alföldön él; gazdálkodik a fánta lábával. — Az én golyóm! — Az! E pillanattól kezdve különös átalakuláson ment át Petrovics Hol elszomorodott s lecsüggesztette a fejét, hol pedig iigyu t arccal nézett a szép kasszirlaányra. A konyakos üveget is .-ürübben kezdte emelgetni s valami erős mámor látszott m ;g rajta. A ká'éház lass.n ke dett már kiürülni, alig 3 — 4 utazó ügynök szürcsöl gette csak feketéjét s böngészte a lapok hasábjait. Jolán is e'álit trónjáról s m nt a macska nyújtózkodni kezdett. Most látszott csak meg, hogy minő gyönyörű alak- Sugár, karcsú volt mint egy nádszál és hajlékony. Élveteg ajkai sötét bíborosak, nagy kék szeme, mint egy égdirab. Petrovics lázas mámorban szó t oda : — Jöjj ide hozzánk 1 A leánynak nem kellett kétszeri biztatás; leugrott a dobogóról s oda ült közénk. — Konyakot isznak? Kh! nekem pezsgő k 111 — Pezsgőt! — kiáltott Petrovics a pincér felé s idegesen ragadta meg a leány kezét: — Hogy hívnak ? — Pé erffy Jolánnak ! — s élesen nézett Petrovics szemébe s egy csábos ka- c. intássál kihúzta kezét Petrovics kemény len; eréből. — Hol van a lakás d? — Itt 1 — Egyed 1 vagy? — Egyedül! — Elfogadsz vendégedül ? — Nem ! Petrovicsnak villámokat szórta szeme. — Miért? — Félek öntől I — Tőlem? miért? — Nem tudom! De egész testem reTEJET nagyobb mennyiségbe» (1—400 liter) napi átvételre Sz&tmáppa keresek. Ajánlatok legrövidebb idei alatt a „Szamos“ kiadóhivatalába küldendők. Jelen számunk 8 oldal terjedelmű
