Szamos, 1912. szeptember (44. évfolyam, 197-221. szám)
1912-09-20 / 213. szám
2. oldal. SZAMOS (1912. szeptember 20.) 213. szám. A városházáról. — Saját tudósítónktól. — Szatmár, szeptember 19. Vízvezeték. A harmadik végleges vízvezetéki kút átvételét tegnap délután ejtette meg az erre kiküldött bizottság. A bizottságban részt- vettek Kovács István vizmüigazgató, Foga- rassy Sándor és Tanódy Márton biz. tagok és Ferencz Ágoston tanácsos. A fúrást a bizottság rendben találta és a kutat átvette. A honvédzenekar egy része október 20 án visszajön váró sunkba. A honvéd állomásparancsnokság kiküldötte tegnap tárgyalt Vajay Károly dr. polgármesterrel a katonazenészek elhelyezéséről és a térzenék tartásáról. A kincstár az elhelyezésért a szabályszerű térítési dijakat fizeti, a város pedig a térzenékért ha- vonkint 200 koronái helyezett kilátásba. Térzenék, úgy mint régen, hetenkint kétszer, csütörtökön és vasárnap lesznek a Deák téren novembertől májusig. A torna és vivóegylet tegnap választmányi ülést tartott Thurner Albert elnöklete alatt. A választmány a sporttelep kérdését tárgyalta s abban állapodott meg, hogy a szatmár—erdödi h. é. vasút Gőzfürész állomása mellett, vasúton és kocsin egyaránt könnyen hozzáférhető helyen megfelelő terület átengedése, plani rozása és bekerítése iránt kérelmet terjeszt a városhoz azzal a kötelezettséggel, hogy a befektetést az egyesület meghatározott idő alatt visszatéríti a városnak. Vagy pedig, ami egyre megy, leköti a versenyek jövedelmét bizonyos százalék erejéig addig, amig a beruházás és kamata kitelik. Kár, hogy régebben nem biztosította magának a tornaegylet a sporttelepet, mert bá-mennyire kötelessége a városnak a testedző sport támogatása, kedvezőtlenebb időben sohasem jöhetett volna a tornaegylet ezzel a kérelmével, mint most, amikor a kormányhatóság hivatalos figyelmeztetése nélkül is kénytelen a város befektetéseit a legszükségesebbekre szorítani. Nehéz lesz módot találni a kérdés megoldására, de meg kell oldaoi. A szatmári feministák figyelmébe. — Saját tudósítónktól. — Szatmár, szept. 19. Érdekes röpiratot kaptunk a mai postával. Már megemlékeztünk arról a jósorsra érdemes mozgalomról, amelyet egy buda pesti uriasszony, kapuvári Vargyas Endréná indított meg a suffragett propaganda ellensúlyozására. Vargyasné erősen perhorresz- kálja a nők azon törekvését, hogy a politikára adják fejüket és o célból üdvös agresszivitással nyul*a toli fegyveréhez, hogy tiszteletreméltó álláspontját az ország ö*z- szes asszonyaival és lányaival megismertesse. Az érdekes nyílt levélből közöljük az alábbi meggyőző kitételeket: * „Tisztelt Honleányok 1 Balcsillagzat tűnt fel társadalmi egünkön, az általános szavazati jog és a nők szavazati joga nevén. Nagy veszedelemmel fenyegeti Magyar ország beléletét, fejlődését, családjait, úgy a társadalom nyugalmát, boldogságát. Idegen elemek, avatatlan egyének, kik sem történelmi múltúnkat, sem ezeréves alkotmányunkért való küzdelmeinket nem ismerik, ide jöttek, hogy világboldogitó eszméikkel a mi családi, társadalmi és politikai ügyeinkbe beavatkozva, hagyományos múltúnkat, eredeti nemzeti mivoltunkat, társadalmi rendünket felforgassák, megren ditsók és végre feldúlják. Van a magyar nőnek magához való esze, nem kérünk idegenektől 1 Azok az eszmék, amelyekért a kávéházak kirakataiban üldögélő divathölgyek lelkesednek, azok nem azonosak a magyar nő egyéniségével I Tiltakozunk is ellene, hogy azt nekünk tulajdonítsák 1 A magyar nő rabszolga nem volt soha ! Századok tanúskodnak arról, hogy esz' ményi helye megvolt úgy a családi körben, mint a társadalomban. Törvényeink értelmében a férj állása, tisztessége mindig azonos volt a hitvesével, aki házának úrnője és parancsolója; gyermekeihez feltétlen joga, akiknek gondozója, nevelője, sőt özvegységében törvényes gyámja is volt; ő képezte a családi kör központját, melynek ő volt szive, lelke, éltető és melegítő napsugara. Ahol ez nem igy volt, ott, sajnos, az egyénekben volt a hiba. Az idő elhaladt 1 A társadalom mindig több és több teret engedett a nők működési körének is. Mert mig a múltban csupán a háziteendők képezték elfoglalását és főleg, ha férjhez nem ment és erre utalva volt, megélhetésének módját, ma már nyilvános helyet foglal el a tanügy, művészet, tudomány, hivataloskodás, ipar, kereskedelem, háztartás és gazdaság terén is és versenyre kelve a férfiakkal, megállja helyét és szép eredményt is mutathat fel. Ezen munkakörök mindegyike megfelel a nő egyéniségének. Elégedjünk meg ezzel! Ne kívánjunk mi a politikában is nyílt helyet foglalni 1 Az a tér nem nőnek való ! Igyekezzünk inkább azon, hogy leá nyainkat egyszerűségre, szerénységre, kevés igényekre ős ezáltal helyzetükben való megelégedésre neveljük. Véssük lelkűkbe, hogy vágyaikat ne csigázzák oly magasra, amely a családi élet megrontója és nem ritkán anyagi és erkölcsi szerencsétlenségbe sodor. Neveljünk beléjük igaz, mélyen érző hazaszeretet s akkor nem fognak rajtuk oly gyorsan az idegen benyomások; megbecsülik azt, amit e haza földjén találunk. Igaz vallásosságra, szorgalmas munkásságra s emellett mindeniket a maga körében meg- kivántató finom lelkületre és modorra, ami sajnos, manap annyira hiányzik fiatalságunknál. De, hogy az életben azon esetre, ha a Gondviselés megpróbáltatása jutna a távoli vidám morajt hallottuk. Az ön kiál tása Narcisse, elveszett, s csak ón hallottam, aki oda követtem magát mert már akkor forrón szerettem — Narcisse 1 — Emlókszik-e még? Odalépett a sáp- padt fiú. Magába nézett és bátortalanul kérdezte: — Mi történt? Ön egy szót sem szólt, csak egy meleg, hálás tekintetet vetett reám, am’ engem végtelenül boldoggá tett. Ez a tekintett elég volt ahoz, hogy őrülésig megszeressem magát — Narcisse 1 Oh ön bizonyára régesrég elfeledte már azt a fiút, aki önt oly nagyon, de nagyon szerette — Narcisse ! Egy csúnya borús őszi napon hiába kereste a beteg fiú az ő vezérlő csillagát — a maga szép szemeit — a szalonban, parkban, tengerparton, nem találta sehol. Narcisse eltűnt. Honnan jött és hová ment ? hiába kérdezgették, senki sem tudott reá felelni. És a sápadt fiú érezte, hogy a szive 'összeszorul, őrült sarabande-ot, eszeveszett cabriolékat szeretett volna járni. Elterült a park pázsitján. Eszméletlenül szedték föl a fürdő szolgái. S amikor ismét felnyitotta szemeit akkor is ott ragyogott előtte az a hálás, meleg, néma, mégis ékesen szóló bársonyos tekintet, a maga tekintete volt az — Narcisse! Változott a kép. Szegény fiú most már kétszeresen beteg lett mikor elhagyta a fürdőt. Emésztette a forró szerelem és a halálos kór... S egyszerre csak ismét felragyogott a szegény haldokló napja. Ismét megtalálta magát — Narcisse! Oh mily elragadó volt I Az aranyhímzésű honi selyemruhát (amit a fürdői bálon viselt) hermelines égszínkék ruha váltotta fel. És amikor ismét megláttam, halálosan, ezerszeresen bele*- jrettem magába — Narcisse ! Könyü lepkeként repült annak a férfiúnak a karján a jégen. Oh Narcisse! — Nekem keservesen összefacsarodott a szivem ennek láttára. Ekkor volt maga a legszebb — Narcisse 1 A hideg két kicsi piros virágot csókolt bársonyos arcára, egész lénye olyan volt mint egy ennivaló pufók kis babáé ! S én némán megmeredten álfám egy percig. Bámultam a hermelinbe burkolt tüneményt. Úgy éreztem, hogy örökké élnék, ha megcsókolhatnám, ha össze-vissza haraphatnám azt a pufók arcot, a maga bájos arcát — Narcisse ! . . . De minek Írjam tovább. Ugy-e rám ismert — Narcisse ? Nézze Narcisse: Én már temetkezem. Ha meghalok, meghagy iám, hogy azt a kis hervadt bodzafaágat — amit ott téptem, ahol először találkoztunk, azon a bűbájos éjszakán — velem temessék . . . Még egy kérést engedjen meg szép Narcisse 1 Egy haldokló fiú utolsó kívánsága ez. Van az én garcon-logis-mban egy bájos női arckép, mely derűs napfénybe borítja az én egész kis birodalmamat. Ha ránézek azt hiszem, hogy az az arc eleven, hogy rám mosolyog. És én a régi idők lá- tomáuyaitól megigózve, felkönyökölök az ágyamon s lázas arcomhoz szorítva, őrülten csókolom, harapom a hamvas szőke hajat — az igéző szemet . . . Engedje meg drága Narcisse, hogy ezt a képet magamnál tarthassam — örökre . . . Ugy-e csekély dolgot kérek. Oh, de mikor azon az arcképen az a puha, selymes haj, az a bolonditóan kívánatos ajak, a magáé — kedves Narcisse! . . . Hűséges bolondja: Ciprián. Mac. Corniek-féle I-ma Manilla-zsineg, Bellán Mátyás-féle kévekötő, finom gépolajok és más gazdasági cikkek legolcsóbb árban szerezhetők be LINDENFELD DOMOKOSNE áru- =-- házában Szatmár, Deák-tér, 27., Báró Vécsey-ház és Árpád-utca 22. szám. (.) -----— j
