Szamos, 1912. augusztus (44. évfolyam, 172-196. szám)
1912-08-14 / 183. szám
2. oldal. SZAMOS (1912. augusztus 14.) 183. szám. KÜLFÖLDIEK a magyarokról. Irta: Boros Jenő, református s.-lelkész. Bizonyára élénk emlékezetében van még városunk közönségének az a külföldi vendógcsoport, mely a múlt év őszén, a Presbyter! Világszövetség magyarországi gyűlése alkalmával ellátogatott mihozzánk, szatmáriakhoz is. Azóta csaknem egy év telt el. Lehet talán, hogy sokan valami nagy jelentőséget nem tulajdonítottak e látogatásnak, pedig valóban fontos és nagy horderejű volt az reánk nézve. Fontos volt azért, mert azok a világ külömböző tájairól idesereglett idege- genek megismertek bennünket. Megismerték ezt a mi gyönyörű szép magyar hazánkat, megismerték ennek életképes népét s elvitték hírünket a világ minden részébe. Ez pedig megbecsülhetetlen reánk nézve, mert a külföldön vajmi keveset tudnak rólunk s amit tudnak is, nagyobbára rosszindulatú forrásból fakadt értesítés utján tudják. A napokban jelent meg Kováts István dr. szatmári lelkész szerkesztésében az em lékkönyv, mely a Presbyteri Világszövetség magyarországi utjának és gyűléseinek leírását tartalmazza. Ez emlékkönyvben benne vannak magyar fordításban azok a beszámolók is, melyeket a magyarországi útról, az itt szerzett benyomásaik alapján Írtak a külföldi kiküldöttek honfitársainak, ügy hiszem, nem lesz érdektelen, ha néhány kiküldöttnek beszámolójából- közlöm azokat a részeket, melyei általában a magyarokra, közelebbről pedig a szatmári fogadtatásra vonatkoznak. Hanna R. K. whiteabbey i lelkész a többek közt igy ir a magyarokról: „Utunk elejétől annak végéig meggyőződtünk arról, hogy a magyarok szívélyes, nyílt, őszinte és áldozatkész emberek. Jól öltöznek, szépen énekelnek és bizonyára jól is beszélnek. A legelőnyösebb emlékkel távoztunk a magyar néptől és őszintén hisszük, hogy a magyar egyház előtt fényes jövő áll és szivünkből kívánjuk a nemzetro Isten áldását és Isten vezetését arra a munkára, a mely- lyel igyekeznek elfoglalni a világban az őket megillető helyet.“ Ugyancsak ő igy zárja beszámolóját : „Azt hiszem az egész küldöttség véleményét tolmácsolom, ha azt mondom, hogy nagyon megszerettük Magyarországot és a magyar nemzetet. Olyan szivasséggel és vendégszeretettel fogadtak, amire nem találok szavakat. Szinte elhalmoztak bennünket a kitüntetés jeleivel. Szives látásukban együtt minden osztály és hitfelekezet. Valóban királyi utat tettünk az országon ke resztül . . . Meggyőződtünk továbbá ennek a nemzetnek kópessegeiről és tehetségéről. Magyarország nem pusztuló nemzet, mert az olyan nép, amely olyan fővárost képes építeni,, mint Budapest, számot tesz a világon. Örömünk telik a velünk egy hitet valló és egy Urat imádó nagy egyházban. Hajdan Magyarország a keresztyénség bástyája volt; hisszük, hogy a jövőben ismét előharcosa lesz a hitnek és nem csekély szerepet fog játszani közös Urunk ős Gond viselőnk szolgálatának terén.“ Camdbell Róbert dr. v. kanadai lelkész azt írja, hogy nem fogadtak látogatókat nagyobb vendégszeretettel, mint a milyennel a magyar testvérek fogadták a küldötteket. A magyar kálvinistákra pedig azt mondja, hogy a keresztyén egyházak életerős tagját képezik és semmivel sem maradnak el a protestáns világ egyéb ágaitól. Glaparéde Sándor genfi presbyter úti leveleiben ezeket jegyzi: „Mindenütt feje- delmileg fogadnak. Előkelő szállókba he lyeznek, a vonat érkezésnél a helyi hatósá gok üdvözölnek bennünket nagy sokaság előtt. A szatmári indóháznál óriási tömeg jelent meg: a város polgármestere mondotta az üdvözlő beszédet, melyre Puulin Dávid válaszolt pompás szavakkal . . . Bevonulásunk a széles utcáju városba valóságos diadalmenet volt, a tömeg minden felé tüntetőleg köszöntött.“ Knight György A. F. perthi ref. lelkész hálásan emlékezik a szatmári polgárok lelkesedéséről, mely oly nagy volt irántok, hogy a költségek fedezésére alapot létesítettek, melyhez .nemcsak a reformátusok, hanem a róna. katholibusok és izraeliták is tetemes összeggel járultak. Ugyancsak ő csodálkozva látta, hogy Szatmáron a templomban semmiféle világító készülék Dines. G. Henderson monzie-i lelkész a szatmári fogadtatást igy adja elő: „Szatmáron a fogadás valósággal királyi volt. A vonat érkezésekor oly zsúfolt volt a pályaudvar, hogy alig tudtunk keresztül hatolni a tömegen . . . Kocsikba szálltunk, amelyek közül hármat négy ló húzott s a közönség sor ala közt a szállókba hajtattunk. Vacsora után magyar zenészek közreműködésével vallásos estély keretében többen beszéltek... Hallottunk kuruc nótákat, melyeknek méla- bus hangjai sokat szenvedett 03 távol idegenbe menekült magyarokról regélnek.“ Az itt közölt részletekből is kitűnik, hogy külföldi vendégeink a legkellemesebb benyomásokat nyerték körünkben és a legjobb emlékekkel távoztak tőlünk. Különösen szives vendégszeretetünket emelik ki mindannyian, ami úgy látszik, csakugyan jellemző tulajdonságunk nekünk magyaroknak. Szép lenne, ba ezt a szives vendégszeretetet tapasztalnák a Magyar Protestáns Iro dalmi Társaság tagja is, kik az egyesület vándor-gyűlését az Ő3z folyamán Szatmáron tartják. f* it Y ! mérnöki irodája brlH.ll Bercsényi-u. 33. SsÖ ^6^ c°t°s tölgy deszka beszerezhető KósaB. és Fia fák ereskedőknél Szatmáron INSPIRACZIO! A „Szamos“ J-ta ; eredeti tározója. Sipos Zo|tán (A Múzsa és az ifjú beszéde. A Múzsa — ellentétben Fortuna istenasszony fukarságával — homlokon csókolja az ifjút, aki e csóktól felébred, (illetve öntudatra ébred) és a következő párbeszéd fejlődik ki közöttük) : A múzsa: Ébredj te álomszuszék 1 Az ifjú : (Felriad). Sokáig aludtam ? A múzsa : Elég sokáig. Huszonkilenc év röpült el fölötted. Nem szógyenled magad ? Minden más ember e korban már hivatása magaslatán pihen, s te még csak bujkálsz valahol a kezdő bizonytalanság sötétjében. Elég volt! Talpra te oktondi 1 Az ifjú : (erősen figyelt majd megszólal). Azt mondod talpra ? Miért ? mi célból ? Mi végre ? Hogy tovább nyomorogjam ? Kiért? Az emberekért? Kinek? Minek ? A zsebüknek, a gyomruknak ? Jól montad : elég volt 1 A múzsa : Hallgass 1 Nem értesz ! Ide figyelj 1 Aki engem szeret azt én nem hagyom el soha. Tudom, hogy nem egyszer róttad betűsorokba álmodásaid. Tudom, hogy mindig a lelked vezette tolladat. Akarom tehát, hogy dobj félre minden földi hivatást, szegődj szolgálatomba — én el nem hagylak! Az ifjú; Miért szegődjem, hogy az emberek tovább kacagjanak rajtam ? Azért hogy verejtékemnek dijját sohse lásam Ázért-e, hogy még nagyobbat üthessenek rajtam az ostobák ? Nem ! Elég volt 1 Nem kívánok tovább nevetség tárgya lenni. In gyen sem dolgozom senkinek tovább. Az állam attól felkopik, úgy ám! Hagyj tehát magamra láthatatlan égi fény, hadd szunnyadjam át a földi életet, hogy elmondhassam odafönn, mily boldog voltam ide- lenn ! A múzsa: Ne szólj igy ostoba: Én szabom meg számát kedveseimnek. lm, — halíd szándékom. Tollat illesztek jobb kezedbe. Ne élj vissza vele soha 1 Az igazság legyen vezéred minden mondatodban. Eleinte utad göröngyös lesz tudom, de hadd a rögöt, sietve lépj át rajta s még utolérheted kartácsaidat. Légy azon, hogy használj az embereknek! Szegénynek, gazdagnak egyaránt! Ne légy kicsinyes és hazug, se képmutató, se gyáva. Légy olyan továbbra, amilyen vagy ! írd azt, amit a te két látó szemed és haUó füled felfog. Légy rövid és salaktalan, az írott értelemben. Megértettél ? Az ifjú. Igen. Ez mind szép 1 De lásd, minden más földi hivatáshoz elég a jóakarat, a szorgalom, az ambíció. De az íráshoz biz’ egyébb is kell. Azt nem lehet akarmi gondolatok nélkül. Nem lehet erőltetni anélkül az egyvalaki nélkül, aki ben nünket munkára inspirál. Most ugye a t nem mondnatom, hogy munkára sarkal, ösztönöz! Hiszen ha bármilyen szép, vagy gazdag legyen is, ugye a két tulajdonság egyike sem hajszolja fel agyunkban a művészi gondolatokat. A múlandó szépséghez legfeljebb egy-kót verset ha irok, aztán ha látom, hogy csak szép és semmi egyébb — biz’ az én toliam megakad. Viszont a pénzhez is csak szárazon vágyakozó pillantást ha vethetek — hosszabb, állandó munkára e téren ez sem inspirál. Adj hát oldaiomhoz egy olyan valakit, akinek szelleme, az enyémmel párosulva múlhatatlan tettre ösztönöz. A múzsa: No lám mily jól tudod! Őrvendek valóban, hogy ily tisztán látó szemmel vagy megáldva. Munkára fel! Az emberek néznek majd, de te ne tágíts szándékod mellől. Ne fájjon többé guny- vihogásuk- Ne reszkessen a toll a kezedben I Előre bátran! A gyávaságnak csalfa köntösét, a szerénységet megtarthatod tovább, de ahol szükségét látod: — dobd le ma^adról, tekintet nélkül arra, hogy kinek ártasz vele! Az iíju: Értem. Ez hát a célhoz a busás utravaló. Helyes. Nem volna rossz, sőt dicsőbb mint az eddigi volt, mert amaz múlandó, ez maradandó! De ne szólj, az égre, szólj ki inspirál ? Avagy ha tetszik, mondjuk úgy, hogy mi? Mert e nélkül útra sem indulok. Maradok inkább szószóMac. Cornick-féle I-ma Manilla-zsineg, Bellán Mátyás-féle kévekötő, finom gépoLrjok és más gazdasági cikkek legolcsóbb árban szerezhetők be LINDENFELD DOMOKOSNÉ áru- . házában Szatmár, Deák-tér, 27., Báró Vócsey-ház és Arpád-utea 22. szám. g „KRISTÁLY“ gozmosogyár es tisztitó intézet “ NZ A T \I A K Üzlet: Ma^inezy-ute^a 11. Gyártelep : Kölesey-iitesa 8.
