Szamos, 1912. augusztus (44. évfolyam, 172-196. szám)
1912-08-07 / 177. szám
2. oldal. SZAMOS (1912. augusztus 7.) 177. szám. A zeneiskola városi fentartásba vétele. — Saját tudósitónktól. — Szatmár, augusztus 6. A Dal és zeneegyesület zeneiskolájának városi fentartásba vétele egy lépéssel közelebb jutott a megoldáshoz. A városi zeneiskola szervezetéről, belső igazgatásáról és házi rendjéről szóló szabályrendeletek szövegét a kiküldött bizottság megállapította es munkálatát a jogügyi és gazdasági szakbizottságok utján a legközelebbi városi közgyűlés elé terjeszti. A bizottságban Vajay Imre dr. elnökölt s miután a bemutatott tervezeteket a bizottság általánosságban elfogadta, áttért a részletek tárgyalására. A szabályrendeletek tartalmilag megegyeznek az országos zeneakadémia és más városi zeneiskolák hasonló szabályaival. Az igazgatás kérdését pedig úgy oldja meg, hogy az intézet nyugodt és eredményes munkájának biztosítása érdekében a tantestület egyik tagját sem terheli meg az adminisztratív igazgatói teendőkkel, hanem ideiglenesen és átmenetileg a zeneiskolai bizottság egyik tagját fogja kiküldeni az iskola vezetésére, aki a pedagógusokból és zeneértökből alakítandó szükebb körű bizottság és a városi számvevőség támogatásával fogja ellátni az igazgatói munkakört. A szabályrendelet fölveszi az iskola programjába a gordon és fuvóhangszerek tanítását is féléves tanfolyammal, amelyet a színházi zenészek segítségével aránylag kevés költséggel fenn lehet tartani. A szervezési szabályrendelet az intézet tanitás-tervét, a felügyeletet és igazgatást, valamint a tanárok és tanulókra vonatkozó rendelkezéseket öleli fel. Ezen az alapon az iskola szeptember elsejétől már mint városi intézmény folytathatja működését. A felső hozzájárulást a belügyminiszter rendeleti utón már előre kilátásba helyezte, sőt az államsegély felemelését is. A tanári illetményeket a bizottság elfogadta, tekintettel arra, hogy a kötelező heti óraszám egy iskolánál sem haladja meg a 18 órát, mig nálunk az óraszám jelentékenyen több és ezt a többletet díjazta a Dal és zeneegyesület is. A bizottság tehát részleteiben is elfogadta a szabályrendeleti tervezetet s minden szakaszra megtevőn észrevételeit, a végleges szöveget megállapította. Egy nemzetközi betört) Szalmáról). — Saját tudósitónktól. — Szatmár, augusztus 6. Pénteken este történt, hogy Ambrózy Sándor dr. ügyvéd lakásába ismeretlen tettesek betörtek és onnan több ezer korona értékű ékszert elloptak. Feljelentés folytán a rendőrség a csendőrségge. válvetve fogott a nyomozáshoz és erélyes hajszát indított a betörők után. Már első percben nyilvánvaló volt, hogy a betörést nagy gyakorlattal biró egyének követték el, olyanok, akiknek nem ez az első sikerült szereplésük. Már a helyszíni vizsgálat megállapította, hogy csak olyan emberek lehettek a betörők, akik hivatásosan űzik ezt a veszedelmes, de jól jövedelmező mesterséget. A betörők semmi nyomot sem hagytak maguk után, amelyen a nyomozó közegek elindulhattak volna. Annál meglepőbb is dicséretesebb a rendőrség és csendőrség együttes munkája, amely aránylag a legrövidebb idő alatt olyan szép eredményt tudott elérni és a betörőket rövidesen elfogta. A rendőrség az első percben a betö- téssel egy nemzetközi magyar szélhámost gyanúsított, aki néhány napig Szatmáron tartózkodott ős két hírhedt szatmári fiatalember társaságában volt. Ezen az alapon indították meg a nyomozást, amely csakhamar igazolta a csendőrség álláspontját. A két fiatalembert, névszerint Grün- feld Dezső és Simon Antal foglalkozás- nélküli csavargókat hamarosan előállították. A iáegijedt két ember eleintén mindent konokul tagadott, de később a keresztkór- dések alatt megtörtek ős mindent bevallottak. Elmondották, hogy a betörést Mihalik János budapesti kereskedő eszelte ki. Mihalik neve nem ismeretlen az ország rendőrségei előtt, mert betörésért és lopásért már többször büntetve volt. Állítólag tagja egy nemzetközi betörő bandának és gyönyörű sikerei révén a betörő világban általános tiszteletnek örvend. Grünfeld és Simon elmondották a rendőrségen, hogy Mihalik néhány nappal a betörés előtt jött le Szatmárra ős közölte velük tervét. Ők rááílottak és belementek a dologba. Csupán annyi részük van a betörésben, hogy őrt állottak, amig Mihalik bent járt Ambrózy lakásában és fosztogatott, Arra a kérdésre, hogy Mihalik hol van, nem tudtak biztos felvilágosítást adni. Valószínűnek tartották, hogy a betörő vezér a gyorsvonattal visszautazott Budapestre, ahol a lopott ékszereket értékesíteni fogja. E vallomásuk után a titkos rendőrök nyomban kimentek a vasútra és a Budapest felé induló gyorsvonatba ültek. Az egyik fülkébeu általános meglepetésükre megpillantották Mihaliko:. Nem szóltak semmit, csupán szemmel tartották. Nagykárolyban azután a detektívek leszálltak a vonatról és értesítették a kirendelt csendőröket, akik azután letartóztatták Mihalikot és visszakisérték Szatmárra. Az ékszereket azonban már nem találták meg nála. A három betörőt letartóztatták A golusz meséi. A „Számol" Irta. .•redsti tárczája. Bolgár Mózes. Farahó engedÉs hivatá Mózest és Áront éjjel. Farahó maga ide-oda szaladgált rabszolgáinak ajtai előtt. Megállította őket és utcáról-utcára járkált velük és belekiabált az éjszakába. Hol van Mózes, hol lakik ? Apró héber gyerekek nevetgélve kérdezték: hová sietsz, ó Farahó?! Mózest keresem. Itt lakik, ott lakik, mondogatták, mig végre ráakadt Mózesre. Keljetek fel, menjetek ki az én népem közüli — kiáltott Farahó. De felel Mózes: — Hát tolvajok vagyunk mi, hogy eltűnjünk éjjel? Nekem isteni parancsom van: senki az ő házának ajtaján ki ne menjen reggelig. Mi csak egész Micrajim szemeláttára megyünk kil „És lön, Farahó elküldte a népet.“ Küldte? Hiszen az imént még nem engedte ? 1 Úgy járt ő, mint az egyszeri király oktalan rabszolgája. Azt mondja neki a király: — Hozz nekem halat a piacról! A szolga elment, hozott, de romlottat. — Na, mond a király, most egy a három közül: vagy megeszed a halat, vagy vágok rád száz korbácsot, vagy megfizeted az árát. — Megeszem, nyög a rabszolga. De alig harapott nehányat, majd kifordult a belső része. — Üss rám inkább százat! De alig kapott ötvenet, azt hitte belehal. — Jaj, megfizetem az árát. így aztán büzlött halat is evett, korbácsot is kapott és a végén meg is fizette az árát. „És lön, Farahó elküldte a népet.“ Kérdik: ha elküldte, akkor miért szaladt aztán utánuk hadi szekerekkel? Felel rabbi Lévi: Volt egyszer egy ember, annak volt birtoka, azon pedig kőrakás állott, miért is eladta másnak. Az pedig ahogy megvette, lehordta róla a kőrakást és talált alatta élő vizforrást. Erre aztán felszántotta, öntöző csatornákat húzott keresztül rajta, ültetett beléje szőlőt, fűszert, gránátalmát, tornyot épített a közepén és őrt állított. Aki elment mellette, váltig dicsérte. Arra nézett egyszer a birtok eladója, látta a nagy bőséget és szólt: jaj nekem, hogy ón ezt eladtam, hogy ón ezt kiadtam a kezemből 1 Készülődés. „Szólj, kérlek a népnek, hadd kérjenek . . . ezüst edényeket és arany edényeket.“ Rabbi Jónás iskolája megjegyzi: Isten kérte Mózest, hogy Mózes kérje Izraelt, hogy kérjen az egyptomiaktól ezüst és arany edényeket 1 Csodálatos 1 Miért kellett arra kérni a népet ? Mihez hasonlít ez ? A rabhoz, aki éveken át sínylődik a tömlőében. Egyszer csak azt mondják neki az őrök: — Na, holnap szabadulsz és rengeteg pénzt kapsz! Mire a rab: — Hadd menjek ki máma és ne kapjak semmit. Ábrahámnak is az igértetett, hogy „dolgoztatják, kinoztatják“ Izraelt, de „an- nakutánna kijőnek nagy gazdagsággal.“ Ám Izrael azt mondta: jó, ha az ígéret első részén túl vagyok, bár már kimennék — gazdagság nélkül. RUHA FEST, = VEGYILEG TISZTIT HÄJTÄJER PÁL; SZATMAR. = — i ....■■■. Alapittatott 1886-ban 6yár fő falét: Szatmár, Kossuth Cajos-u. 10. felvételi üzlet: Kazincz^-uíca 17., Glttila*utca 2. Nagv^árolv : SzécEicn^i-u. 4 (Folyt, köv.)
