Szamos, 1912. augusztus (44. évfolyam, 172-196. szám)
1912-08-29 / 194. szám
Negyvennegyedik évfolyam. Szatmár, 1912. augusztus 29,, csütörtök. 194 $zám. POLITIKAI NAPILAP. A béke felé. Az ellenzéki képviselők legutóbbi nyilatkozataiból tagadhatatlannl békére való vágyakozás áramlik ki. B tthyány Tivadar gróf például egész nyíltan kijelentette, hogy szive mélyéből óhaitja a békét. Lélektanilag is érthető, hogy a kisebbséget a nagy és sikertelen erőfeszítés visszahatásaképpen -- ha nem is csiiggedós, de legalább komolyabb, csöndesebb és eredményesebb működés után való áhitozás lepi meg. De hogy a béke, vagy jobban mondva a pártok közt való kiengesztelő- dés létrejöjjön, ahhoz nem elég az alanyi készség, ahhoz tárgyi föltételek teljesítése is szükséges, még pedig első sorban az ellenzék részéről. Végzetes tévedésbe esnék az ellenzék, ha azt hinné, hogy a történtek után ő diktálhatja a béke föltételeit s ezek közt olyanokat i?, amelyeket a többség megalázkodás nélkül el nem fogadhatna. Kiforratlan vélemény s a régi harcos izgalom kifolyása egyes ellenzéki politikusoknak olyanféle kijelentése, hogy Lukáccsal és Tiszával többé szóba sem állanak ; meggondolatlanság, hogy a benyújtandó választójogi reformjavaslatot már előre visszautasítják, még mielőtt ismernék. Mind a két ponton el kell ülnie az egymással szemben való bizalmatlanságnak és haragnak, mert csak úgy jöhet létre a parlamenti béke, amire pedig rendkívül nyomós okoknál fogva okvetetlenül szükség van. íme a legfőbb okok. A külpolitikai helyzet olyan, hogy bármely órában háború üthet ki s ha egyszer megkezdődik az ellenségeskedés, nagyon könnyen kiterjedhet egész Európára. De akármilyen méretű is lesz az, sőt ha ki sem tör, csak fenyegetőzik : nekünk magyaroknak okvetlenül készen és rendben kell lennünk, másként nem lehet szavunk a nemzetek közt. Belső ügyeink is égetően kívánják, hogy a legfontosabb politikai szerv, a törvényhozás, normálisan működjék. Nagyon sok az elintézni, rendezni való közügy s a megvalósítást váró reform ; mindezt pedig lehetetlenség jól igazítani olyan parlamentben, melynek pártjai nem egymást becsülő ellentelek, hanem ádáz ellenségek gyanánt állanak szemközt egymással. Van még egy súlyos érv a béke mellett. Ez az országgyűlés minden valószínűség szerint az utolsó azok közt, amelyek a ma érvényes választási törvény alapján ühek össze; a legközelebbi már az uj választójog alapján fog megalakulni. Bele tudnának-e nyugodni a mai képviselők abba, hogy éppen a közjogok kiterjesztésének a küszöbén, midőn politikailag iskolázatlan elemek készülnek rósztvenni a törvényhozásban, — hogy a magyar parlament akkor a züllöttsóg kópét mutassa és a parlamen- tárizmus csődjét jelentse? Hát vájjon az eljövendő népparlaraentnek a gyűlölködésben és az anarkiában akarnak a mai pártok példát mutatni ? Fontolják meg ezt a honatyák minden párton s ha a komoly és nagy nyomatéku politikai érveken felül hazafias lelkiismeretük szavára hallgatnak, akkor csakhamar élvezni fogja az ország a parlamenti béke áldásait. Szerelem, Nesztelen sótétlő alkonyat tájon, mig a valóság homályos ködbe vész s valónak tetszik minden fényes álom : Lefoszlik lelkemrői a csüggedós — — és várom — egyre várom — — — A napok szomorúi, egyhangún telnek, előttem szürke, sivár könyvhalom, a lelkem fásult, a szivein dermedt s zokogva, gúnnyal büszkén tagadom a szerelmet Nappal nem hiszem, mert látom idom tudom, hogy nem jön el, nincs rehol, de nesztelen, borongó alkonyat tájon, mikor a valóság álommal összefoly — — — még várom, egyre várom----------Ön feláldozás. Irta : Dér Elvira. Az est nyugovóra szállt. Onnan felül rői, a végtelenség mezejéről millió meg millió csillogó láng lobog. Mindenki megpihenni készül napi fáradságos munkája után. Csak a tengerparton ül két férfi csendesen pipázgatva. — Ma nem volt jó n punk — töri meg a csendet a fiatalabb. — Bizony, ma az én drága Étin ám nem süt nekünk halat — felel rá az idő sebbik. E két férfit meleg, önződén .barátság fűzi össze. Ivánovics még gyermekkorában elveszíó szüleit. Dimitura megsajnálta, magához vette, fölnevelte és keresményükből hárman szépen eióídególaek Birátságok egén azonban szürko felhő mutatkozik. Ivánovics, ki még soha som szeretett, Etina éjfekete szemei nem maradnak hatás nélkül rá. Egy szép napon ama megdöbbentő tudatra ébred, hogy már nem csupán ön- zetleu barátsággal, de ifjú sdvének első igaz szerelmével szereti egyetlen jótevőjének, barátjának feleségét. Ez a tudat az őrületbe viszi 1 Órákig bolyong a tenger partján. Méla merengéssel hallgatja a lágy esti szellő csábos suttogását. Majd leül egy kőre. Úgy bámul sokáig be az éjszakába. Egyszerre ajkán édes mosolygjs ül . . . Álmodik. Mígjelen előtte Etina isteni szép aLkja, amint int neki, hivja magával. Utána rohan. Magához öleli. De ködként eloszlik a kép. Nem marad más csak egy szikla, melyet görcsösen szorongat . . . Dimitura észreveszi, hogy barátját valami bántja. Valami bánata van. Kérdi tőle — mi lelt lelkem jó barátja, beszólj. Meggyógyitlak, ha kell az élelemmel is. Jöjj a tenger partra. Hátha ott megnyugvást találsz. Ivanovirs csak a fejével int. Avval akarván jelezni, hogy rajta nem segit már senki. Dimitura egyedül távozik. De alig megy el, Ivánovics berohan a házba. Magára csukja az ajtót. Etina rémülve menekül tekintete elől . . . Ivánovics magához vonja. Átöleli, ajkára foiró csókot nyom. — Szeretlek Étin < : Tudd meg, hogy sze: etlek. Mondd te is, hogy szeretsz. Hazudj bár, de mondd. Egy haldokló utolsó kívánsága ez! . . . Es most ég veled! Bocsáss meg egy nemtelennek, ki elég vakmerő volt szemeit egyetlen jótevőjének feleségére emelni. De jóvá teszem hibámat. Most mindjárt. Rohan a tengerpartra. Szemeit még egyezer fölemeli az égre Szép sugár alakját mohón nyelik el a háborgó tenger sötét hullámai . . . ETABLISSEMENT PARIS VI. Andrássy-ut 54. MONTMARTRE BUDAPESTEN! EGÉSZ ÉJJEL NYITVA !! Men számunk 8 oldal íepjedeimü.