Szamos, 1912. augusztus (44. évfolyam, 172-196. szám)

1912-08-24 / 190. szám

2. oldal. SZAM.OS (1912. augusztus 24.) 190. szám. Egy vasárnapi napon három-négy ellenzéki képviselő lerándul vidékre. Le­visz magával egy pár szociálisát és egy pár jópajtást. Odalenn a kerületben mozgósítja a korteseket, a^rokonait, paj­tásait és azokat, ak'knek valami kijárt Ezekhez járul még az a pár tucat, eset­leg pár sráz ember, aki Magyarországon mindig fogékony, még a leghazugabb ellenzéki jelszavak iránt is. És — kész a népgyülés, mely az ellenzéknek bizal­mat, a kormánynak bizalmatlanságot sza­vaz és amelyet az ellenzéki sajtó sietve megtesz „közvéleményének, az ország megnyilatkozásának. Természetes, hogy ez nem közvéle­mény, ez csak a közvélemény meghami- sitása. És ezeken a népgyüléseken nem az ország nyilatkozik meg, hanem egyes ellenzéki egyének vagy pártok érdekelt­sége. Nem is csoda, ha ez az érdekelt­ség azután úgy viselkedik, amint érde­keinek megfelel. Az igazi közvélemény azonban nem ilyen népgyüléseken nyilatkozik meg, ha­nem olyan alkalmakkor, amikor a politi­kai jogosultak összességének, pártállásra való tekintet nélkül alkalma nyílik véle­ményének nyilvánítására, felfogásának érvényesítésére. Ilyen alkalom például a törvény- hatóságok közgyűlése. Ezeken a közgyű­léseken képviselve van az egész törvény­Ä költő szerelme A „Szamos" Jrta; eredeti tárcsája. Vidor Gyu|a< Rideg, komor, barátságtalan szoba volt a lakása és itt irta azokat a lágy, érzés- teli dalokat, amelyek a leikéből fakadtak és, amelyeket egy baba arca, édes kis lányhoz irt, aki néma és hideg maradt hozzá, mint egy spbmx. Sáppadt és szo­morú volt a fiatal költő és csak akkor lopódzott szivébe egy kis meleg sugár, az arcára verőfónyes derű, ha görnyedt hát­tal ült az íróasztalánál és papírra vetette gondolatait, amelyek mind annak az édes kis lánynak a szépségéről zengtek csudás éneket. Ejfél volt. Illatos, csöndes, augusztusi éjszaka. A nyitott ablakon friss széna il­latot csapott be a langyos zefir. A távolból tompított, furcsa artikulátlan hangkhaoszba vegyült minden. Beszélt az éjszaka. Muzsikált a levegő és bi­hatóság. A közgyűlés magjait a jogosult polgárok összesége állítja ki a saját ké­pére. Amilyen arányban a közgyűlés politikai pártok szerint csoportosul, föl- tehetőleg olyan a pártarány abban a városban vagy megyében is, melyből a törvényhatósági bizottság kikerült. Egy másik ilyen alkalom az igazi közvéle­mény fölismerésére az időközi képvise­lőválasztás. Ezen is valamennyi párt, a kerületnek valamennyi jogosult polgára mérkőzik. Nem egy párt érdekeltsége, hanem az összeség dönt. Hogyan van az mégis, hogy az ellenzék most sohase hivatkozik a kor­mánnyal szemben se a törvényhatóságok állásfoglalására, se az időközi választá­sok eredményeire ? Hogyan van az, hogy a törvényhatóságokat, melyek a koalíciót pedig nehány év előtt nye­regbe segítették, most lekicsinylik és az egykori .„nemzeti ellentállás“ szerveit ma nem hajlandók a nemzeti vélemény- nyilvánítás szerveinek is elfogadni? jíiS az hogyan van, hogy az időszaki vá­lasztásokat a pártok és a kormány ma­gatartására nézve irányadó, sőt paran­csoló jelentőséggel ruházzák fel az el­lenzéki urak — Angliában, de azokból semmi következtetést le nem vo'^ak azoknak semmi jelentőséget nem tulaj­donítanak — minálunk ? Hát ez mind úgy van, hogy vala­mennyi törvényhatóság közül, mely a kérdéssel eddig foglalkozott, és 61 volt, mindössze nyolc akadt, aki az ellenzék­nek adott igazat. Másik nyolc semleges maradt, 45 pedig helyeselte a kormány és a többség eljárását. Az időközi vá­zsergető melódiákat varázsolt a költő szivébe. Egy egy sárguló falevél halk zizegóssel oda hullott az ablak párkányára és ilyen­kor egy pillanatra fölemelte fejét és nézte a levelet, amely elszakadt a többitől, el­vált az ágtól és megkezdi bolyongásait szerte szét. O is ilyen levélnek képzelte magát. Nincsen senkije, egyedül van, el­hagyottan, árván. Sokat járt a világban, szegényen, lerongyolódva és minden va­gyona a tehetsége, a tudása, a véghetet- len erős hite volt. Kálvin mondása kisérte keresztül az életen: — „A gyertya lángját a szellő is ki­oltja, az erős lángot a vihar is éleszti.“ Ő egy ilyen erős láng volt, amely ellentállott a nyomor, a küzdés viharának. Rendíthetetlenül haladt előre az ólet gö­röngyös országutján ós a szenvedések még inkább megacélozták egész énjét . . . Kukorékoltak a kakasok, kelet felől már derengett az ég, a felhők alja rózsa­színű és lila volt. A költő még mindig irt. lasztások száma pedig ebben a parla­mentben volt 26. Ezek közt majdnem mindenütt, ahol jelöltet állított, a kor*' mánypárt győzött. Mindössze három küz­delmes kerületben győzött az ellenzék a munkapárti ellen. Végeredményben pedig az időközi választások során a többség két kerü­letet el is hódított a kisebbségtől. Sőt éppen a legújabb események hatása alatt az ellenzék még csak rosszabb helyzetbe jutott az országban, mint ed­dig volt, amennyiben a két legutolsó időközi választáson még csak ellenjelöl­teket se volt képes állítani a munka­párt jelöltjével szemben. íme, igy viselkedik az igazi köz­vélemény. Ennyire helyesli a kormány és a munkapárt politikáját. Es ennyire megtagad minden közösségei a parla­menti macskakoncert gyászos szereplői-_ vei. Ezzel pedig egyúttal meg van ma­gyarázva az is. hogy miért nem haj­landó az ellenzék meghallgatni a köz­vélemény szavát ott, ahol' ez a közvé­lemény igazán megnyilatkozik Hát csak azért, mert ott — ellene nyilatkozik. Az ellenzék mellett csak ott akad köz­vélemény, ahol gyártják . . . ha czipőszükségletét a (2o) \ ioskosfits anatomiai-cipőgyar Í cipőüzletében (Deák-tér 7.) szerzi be. Talpba vésett szabott ár. Halkan nyílott az ajtó és egy meleg vo­nalú, illatos testű, suhogó selyembe bur­kolt nő lépett be a szobába, üdén, moso­lyogva, mint a pirkadó hajnal. Lágyan megszólalt, mint az üveg harang : — Miklós! A költő összerázkódva tekintett föl ós úgy meredt rá a nőre, mint valami ví­zióra. A váratlan dolog feldúlta az agyát ós akadozva, szinte fuldokolva beszélt olyanokat, amiket ő maga sem értett. A nő pedig diadalmasan állott egy helyen ós mosolyogva, fölényesen nózto a szenvedő férfit. Mélyen kivágott ruhájából kidagadó keble lázbaverően hatott. Hóditó és tüzes volt, hogy körötte a levegő is átmelege- dett. Egész lényét szépség és erény éke­sítette. A parfömje bóditó és a közelében felvirul az ember, mint a rózsa a májusi nap csókjától. És a nő állott némán, moz- dulatl anul, mély, nagy szemeivel, melyek oly édesen mosolyognak és a következő pillanat’ >n oly mólabusan tudnak nézni. Különleges csipkefes- XJ A-íf-éií am Pál Gyári főűzlet lés, hűen minta után XXdJLctJtAl XT dl Kossuth Lajos - utca 10, szám. Felvét®!! üzletek: Kazinczy-utca 17. sz. Attila-utca 2. sz. Nagykároly: Széchenyi-uíca 34. sz. Alapittatott 1886.

Next

/
Oldalképek
Tartalom