Szamos, 1912. augusztus (44. évfolyam, 172-196. szám)
1912-08-23 / 189. szám
(1912. augusztus 23.) 189. szám. SZAMOS 3. oldal teni a főigazgató ur örömét és büszkeségét. Az uj berendezésű, óriási rajztermeken kívül, gyönyörű nagy olvasó terme is lesz a diákoknak. Ez is ujitás. Nemcsak a tágas folyosókkal, nemcsak a két szertelen kiterjedésű udvarral, de még külön olvasó szobával is gondoskodtak a tanulók kényelméről, ahol szabadidejükben az ott levő ifjúsági könyvtár müvei mellett szórakozhatnak. A XX. század épülete az uj gimnázium. Vajha sok ilyen épületet kapna városunk, pl. pénzügyigazgatóságot, vármegye- házát. S főleg úgy, mint ezt, hogy egy fillérjébe sem került a városnak. Az intézet kapui különben szept. 1-én föltétlenül megnyílnak. Szatipári képek. — Saját tudósitónktól. — Szatmár, augusztus 22. Az aszfaltra kegyetlenül tűző nap elől Szatmár józanabb része a szamosparti korzóra menekül, ahogyan helyes értékkel a folyó mellett húzódó töltést elnevezték. Ez a hely ma már annyira keresett, hogy a korzó gourmandjai is megtisztelik jelenlétükkel, amire a járókelők nagy száma és kvalitása éppen elegendő magyarázat. Mialatt pedig a töltésen javában mímelik az emberek a korzó életet, a szemezéssel, flörttel s annak összes járulékaival, a mélyből — már mint a töltés kőt olda Iáról — különös, de a sétálók nagy része előtt már nem ismeretlen kiáltások hatol nak föl: — Henc! — Korner! — Tizenegyes! — Büntető 1 — Tács 1 — fős igy tovább. A harcszerü kiáltások gyermektorokból repülnek az uj korzó népe felé. Mig ugyanis fenn, a töltés tetején a nagyok végzik a maguk módja szerint kisded játékaikat; odalenn a domb aljában a gyermeksereg üzi-kergeti a modern gyermek ideál ját, a footbalt. A Iapda repül, az apró emberek izgulnak, fújnak, a verejték ott ül a legtöbbnek arcán-homlokán, de azért nincs egy percnyi pihenő. A Schlosser népe fáZsazsa előadott panaszképen, egy gentri fiúval való viszonyáról, roppant nagy szerelméről, a fiú hűtlenségéről, sőt házasság- igórgető, kizsaroló szélhámos alakjáról, mint valami kabalisztikus homályos mese úsztak el Imródy lázban égő szemei előtt. Hol mosolyogva, hol elmólázó szomorúsággal, majd ismét szinte a múlt izzó napjainak visszarajzó hangulatában reszketve beszélt a színes világot, sok életcsatát átviharzott nő. A fiú előtt is libegni kezdtek az elmúlt, átélvezett esték, fényes bulevardok, sötét, titkos utcák, . . . vad, buja zene gyönyörökbe ragadó akkordjait vélte hallani s vágyódó forróságok lepik meg. A nö kezdte megérteni a helyzetet (Ó mert mikor, hol alhatik a profán, csengő szerelem ? !) Sőt kezdte értékelni, számitgatni az újabb kaland esetleges, gazdag hasznát. Kezdett most már tudatosan bóditó, csábitó lenni. Előszedte a huszas számú mosolyát, a harmincas szemfény- futtató csillogásait, a harmincötös, azaz a legszebb szerelmes ajk felkínáló, vágyódó és viszonzó, igazán érdekes s látványos hisztérikus arcjátékát s Imrédy meg — szegény Imrédy — meg csak úgy rugda- lódzott, küzdött, mint egy hálóba került hal. radhatatlan s csak a dél vagy az esti hét óra szólítja el a „mécs" színhelyéről. Akik a Bismarck ökréhez hasonlatosak, mert következetesen kénytelenek egy és ugyanazt az utal róni, könnyen azt hi- hetuék, hogy a football csak a töltés aljában dühöng. Dehogy kérem, igy van ez minden kis szabad térségen. Ami pedig ennek az általános játékszenvedélynek az elkeresztelósót illeti, az csöppet sem önkényes. Nincs *>z ökölnyi t matadorok között egyetlen, aki nm ismerné a leghíresebb magyar csatárnak, Scblosser- nek a nevét s valósággal istenítik őt. De a footbal ifjú népének tudománya ezzel a névvel korántsem merült még ki. Ismerik az angol válogatottak kapusát, Brebnert s hirdetik, hogy a világ legjobb csatárja Woodword, — mindjárt Schlosser után. Sokan, a legtöbben kisebb nagyobb érdeklődéssel nézik, figyelik ennek a járványnak rohamos terjedését, de jelentőséget csak nagyon kevesen tulajdonítanak neki. Pedig alapjában jelentősebb dolog akárminél. Némileg megvilágítja azt az igazságot a Ferencvárosi Torna Club ez évi túrája, amikor a magyarok győzelmei révén hete kig foglalkozott velünk a külföldi sajtó, amely pedig máskor csak annyit tud a magyarokról, — hogy osztrákok. Az a derék tizenegy, akik talán gyermekkorukban foof- balt som láttak, kényszeritettók a külföldet, hogy a magyarságról tudomást vegyen, az ügyességükkel, az erejükkel. Mert nemzetközi vonatkozásban egyetlen imponáló valami az erő. Már most tessék elképzelni: az a generáció, amely a footbal emlőjén nevelkedik, amely már gyermekkorától rabja annak, mennyi erőt fog képviselni, ha a legénykor őt szólítja sorompóba 1 Bizonnyal mondjuk: a Schlosser jár ványnak sokkal nagyobb a jelentősége, mint a magyar kormányok évtizedes idegen for galmi törekvéseinek. S HÚSZÁT* ÁLADAT* £ könyv- és papirkereskedése Deák-tér 7. sz. a. van a Fógel-házban (volt Halmi-ház). Már künn a principális jött felfelé a lépcsőkön, Pista, a kisasszony, a jogász lopvást, lábujhegyen utána lopódzva. Már nyílt a külső iroda ajtó. Már végig jön a princi az ajtóig, — ámulva azon, hogy nincs senki — s amint éppen föltópi szinte magánkívül a zárt ajtót . . . Imródy akkor ugrott a nő karjaiba s csókjaival kiharapta annak ajkát, hogy a vér csak úgy ki- bugygyant nyomában . . . Halálos csend mindenütt . . . Imrédy megkövült, ... a princi meg sóbálvánnyá változott . . . S mit csinált a nő ? 1 Egy mosoly jelent meg az arcán csak s . . . a következő pillanatban fölóledt a „sóbálvány“ . . . Hisz párizs egy emléke állt előtte. Rendkívül kedves, szives, udvarias, fiatal lett a princi és vidám, csillogó szemmel igy szólt Imrédynek: — „Köszönöm kedves Kartárs ur, hogy helyettesített. Dél van elmehetnek . . . azaz még valamit ... A kisasszony elmehet egész délutánra a rokona temetésére. Önök meg, kérmón, — mindhárman menjenek át Budára a Glükszman féle árverésre . . . Odakünn meglepődve, de gyanúsan nevettek hárman Pistáék . . . Rablótámadás a lecsói országúton. — Saját tudósítónktól — Szatmár, augusztus 22. Megint a Mois família egyik tagjáról kell hősi éneket zengenünk. Akik figyelemmel kisérik a napisajtó híradásait az avasi eseményekről, azok méltán csodálkozhatnak azon, hogy a legtöbb bűnesetek elkövetésében feltétlenül szerepel egy Mois ivadék. Vakmerő, kegyetlen fajzat, amely a legvé resebb cselekménytől sem riad vissza. Az Avas vad fiai közül valók ők, akik ncskával, revolverrel a kezükben vágják keresztül magukat az életen és nyitnak utat a könyebb és gondtalan megélhetés felé. Ami gyilkosság, rablás, vagy lopás és más íasonló jó az Avasban történik, annak leginkább a Mois família a mozgató rugója. Ennek a családnak minden egyes tagja tele van gazsággal és a rossz iránti hajlammal. Elég egy félreértett szó, egy ferde tekintet ahoz, hogy a legbrutálisabban elbánjon az ellenfelével. Lopásból élnek és a más emberek halálából mentenek uj tápot az élethez, a jobb élethez. Most is egy Mois esetről fogunk beszámolni. Ez egyszer nem folyt vér, hanem csak úgy, puszta kézzel terítettek földre egy embert, hogy a juhail elrabolhassák, Dávidovics Lóbi, egy jámbor, öreg zsidó kilenc juhot hajtott eladás végett a téesöi vásárra. Amikor a község határát elhagyta és az erdőhöz ért, a fák mögül hirtelen elébe toppant két ember és a szegény embert mielőtt védekezhetett volna, a főidre tepertők és megkötözték. Amikor ilyen szépen és radikálisan végeztek vele, a kilenc juhot beterelték az erdőbe és azon keresztül menekültek. Dávidovicsot arra járó emberek oldották föl a kötelektől. Az Öreg zsidó az esetről nyomban jelentést tett a csendőrségnek, amely azonnal a nyomozás megkezdéséhez látott és rövidesen elfogta a rablókat. Mois György és Varga György mózesfalusi legények személyében. Erősen vasraverve kísérték be ma a két haramiát a szatmári kir. ügyészség fogházé ba. Színészből Vendéglő;. — Saját tudósítónktól. — Szatmár, augusztus 22. Szathmáry Árpád, a népszerű „Szatyi“, aki Szatmáron mint kitűnő komikus működött és szerzett elismerést a Szathmáryak- ban hagyományosan örökölt szinmüvészi névnek és tehetségnek, elhagyja a színészet tövises tereit és áttér a sokkal prózaibb, de annál reálisabb vendéglőéi pályára, ahol bizonyára rendes, szép sikerekben lesz része, sikerekben, amit aprópénzre is fölválthat s valószínűleg nagyobb biztosítékot szerezhet vele jövőjére, mint amely a tapsok és töviseken gyümölcsöző színpadi sikerek révén módjában állhatott volna. A télen, amikor Szegeden játszott, emlegette Szatyi, hogy sokkal jobb foglalkozás az etetés, mint a színpadon való humoralizálás Gyulán azután végképpen megérlelődött a szándéka. A polgári vendéglőben étkeztek a színészek. A vendéglőben étkező tisztekkel, hivatalnokokkal és más vendégekkel hűvös
