Szamos, 1912. augusztus (44. évfolyam, 172-196. szám)

1912-08-17 / 185. szám

(1912. augusztus 17.) 185. szám. SZAMOS 3. oldal A Dal és zeneegyesü­let közgyűlése. — Saját tudósitónktól. — Szatmár, augusztus 16. A szatmárnémetii Dal és zeneegyesü­let tegnap délután négy és fél órakor Vajay Imre dr., majd Markos Imre elnöklete alatt rendkívüli közgyűlést tartott, melyen igen nagy számban jelentek meg a tagok. A közgyűlés első sorban a városi tör­vényhatósági bizottságnak a zeneiskolára vonatkozó legújabb határozatát vette tudo­másul és egyhangúlag az iskola további fentartását határozta el. Majd alelnökvá- lasztásra és az igazgatótanács kibővítésére került a sor. Alelnökké Markos Imre, az igazgató- tanácsba pedig Damokos Andor dr. és Ben- diner Nándor választatott meg. A közgyűlés ezután a tanszakvezetö tanároknak egyszersmindenkorra az igaz­gató-tanári címet adta, a most kezdődő tanévre pedig az intézet adminisztratív igazgatásával Bendiner Nándort bízta meg. A zeneiskolát ért támadásokat mint alaptalanokat és tendenciózusokat a leg erélyesebben visszautasította a közgyűlés és egyórtelmüleg elhatározta, hogy ennek egy hírlapi nyilatkozat formájában is kifejezést ad és utasította az elnökséget, hogy a nyi­latkozatot a „Szamos'-ban közzétegye. A cimbalomtanszak oktatására ismét Páncél Ella nyert megbízatást, mint aki igen sikeresen töltötte be segédtanárnői hi­vatását. Utána a zárszámadást és a költ­ségelőirányzatot tárgyalta a közgyűlés, azokat elfogadta és a felmentvényt meg­adta. Dinnyevásár. * (Egy kis párbeszéd.) Azt mondják, hogy a politika szinte­rén, a parlamentben elhangzó sértések a privát életben nem számítanak. Ha bent a képviselőbázban a legválogatlanabb kifeje­zésekkel is traktálják egymást az emberek, künn a folyosón már a legjobb barátok lehetnek. Igaz ugyan, hogy a mai parla­ment és a piac között talán csak annyi a lényeges különbség, hogy az előbbiben a hazát, az utóbbin élelmiszert árulnak, mé­gis a sértéseknek egész címtárát, sőt lexi­konét a piacon lehetne összeállítani és minden rendű és rangú becsületsőrtő kife­jezésnek melegágya a piac. Különösen ilyenkor, a dinnyeszezon idején, érik javá ban ez a korántsem exotikus gyümölcs. A turkesztánok, görcsös héjú ananászok és kövér, mosolygó görög dinnyék birodalmá­ban nem ügyel a nyelvére sem a kofa, sem a gazdasszony és az algezirászi kérdés nem okozhat akkora bonyodalmat, mint an­nak az elvitatása, hogy érett-e az a vizi- dinnye s ha igen, miért tullórett, vagy miért van barna magja a dinnyének, mikor a háziasszony a fekete magút szereti. Nem érdektelen rövid skiccében le­kapni, hogyan is történik egy ilyen dinnye­vásárlás. A háziasszony (rámutat egy görög­dinnyére) : Hogy adja azt az uborkát ? A kofa: Ha uborkát akar a nagysága, akkor menjen lejebb néhány lépést, kaphat ötvenet egy hatosért. — Na, ne nyelveljen, hanem mondja, szép piros bélü-e ez a dinnye, mert ha nem, hát itlhagyom ... — Akkor ne is tessék hozzányúlni, mert én nem voltam a dinnyében, hogy a belsejét lássam, én is igy veszem ha tét szik . . . — Na jó jó, csak arra figyelmeztetem, hogy aztán érett legyen, mert mindjárt hí­vom a hatósági orvost. — Ha beteg a nagysága, feküdjék le és a lakására hivasson orvost és ne járjon a piacra. — Fogja be már azt a csúnya pofáját és mutassa azt a dinnyét. (Fölveszik, kózről-kézre adják, emel­getik, mustrálgatják.) — Hát csak lékelje meg, hadd lássuk, mi van benne. — (Többen is odacsoportosulnak, a kofa nagy kéjjel döfköd egy négyszöget a dinnye hasába.) — Na ez szépen ropog . . . Emilt van ni, olyan piros, mint a vér (belóharap egyet). És édes, mint a cukor . . . — Ez piros, hát hogy mondhat ilyet, hiszen olyan sápadt . . . (A kofa éktelen dühbe gurul.) — Az igaz, hogy nem is lehet úgy kipirositva, mint a nagysága. — Ne szemtelenkedjen, disznó, mert rendőrt hivatok. Ez dinnye ? Hiszen éretlen, zöld, uborka, ettől kolerát kapni. — Megkaphatja azt a nagysága dinnye nélkül Í3. (Éktelen veszekedés, a dinnyeléket végigkóstolják az egész piaeon, mindenki leadja a szakvéleményét és végül, miután a háziasszony két krajcárt lealkudott, viszik haza a dinnyét.) Ä szatmári zsidó- gyerek pályafutása. — Saját tudósítónktól. — Szatmár, augusztus 16. Jelentettük mi is, hogy a newyorki vizsgálóbíró szabadlábra helyezte Sam Pault, aki gyanúsítva volt, hogy részes Rosenthal Hermann játékbarlangtulajdonos meggyilko­lásában. Sam Paul egy hétig volt fogoly. Whitman főügyész kijelentette, hogy hijján van minden bizonyítóknak, amely Sam Paul bűn részességét igazolná s a vádelejtósre következett Sam Paul szabadlábrahelyezése. Szabadulása megható volt. Sam Pault Ignác nevű fivére várta s a kiszabadult fogoly könnyezve borult fivére keblére. Budapesten is omlott könnyű a Sam Paul szabadulásának hírére. Egy tisztes matróna arcára, aki soktagu családjával sok esztendő előtt került Szatmárról Buda­pestre s akinek Sam Paul édes gyermeke. Sok esztendő előtt Sam Paul édesapja Szatmáron lakott. Derék, szorgalmas iparos- ember volt s Samon kivül még öt fia vi­selte a nevét: Móric, Berci, Lipót, Dávid és Ignác. A sok fiú közül az egyiket, Dávi­dot, édesapja világot látni küldte. Három­száz forintot tett a mellénye belső zsebébe, amelynek nyillását maga varrta össze. A fiúnak utasításul adta, hogy a varrást Newyorkba partra szállta után tépje fel. Paul Dávid megérkezett Newyorkba. Erről őrtesitette szüleit s ezt a levelét kö­vette még egynéhány. Az utolsók egyike panaszos. Betegségéről szólt. Aztán elma­radtak a levelek. Félévig nem érkezett hir Dávidról, akinek sorsán való aggódás sor­vasztotta a szülőket. A család feje fordult Newyorkban ismerősökhöz, koznulátushoz; de fiáról értesítést sehonnan nem kapott. — Egyik fiamnak — mondotta a családfő, — ki kell utaznia New Yorkba. Kell, hogy kikutassa Dávid fiamat. De me­lyiket küldjem ? Négy fiamat köti az iskola. az ötödik? Igaz, iskolakerülő. Métázáson, hancúrozáson jár az esze. ö volna a leg­alkalmasabb. De még csak tiz éves. És mégis az történt, hogy a tiz éves fiút küldték New-Yorkba, hogy nyomozza ki és hozza haza Dávidot. Az eleven eszü fiú New-Yorkba utazott, kikutatta bátyját, aki betegen, elhagyottan feküdt bérelt szál­lásán s haza is hozta. De ő maga hamarosan visszautazott. Belekóstolt Amerikába s nem bírta meg Európát. Elszegődött kocsisnak, volt pincér, titkosrendőr, vegyült mindenfajta népséggel: a mélységből a csúcsig és hogy húsz esz­tendőssé serdült, kiformálódott a szatmári zsidógyerekből a tökéletes amerikai jenki. Szivargyárakat rendezett be. Két fivé­rét, akiket itthon balsors üldözött, átplán­tálta New-Yorkba s egy-egy gyárat ajándé­kozott nekik. A két fivér, Bertalan és Ignác. És amikor gyárait fivéreire átruházta, ő, a volt rendőr, játékbarlangot alapitolt, egyikót a legfényesebbnek, amely New-York városában a valódi és a kalandorvagyont játékra csábítja. Tán öt-hat esztendeje, hogy Sam Paul Budapesten járt, hogy özvegy édes­anyját, akit rajongással szeret, meglátogassa. Széles vállu, magas termetű, deli legény vált belőle, s akik beszéltek vele, azt mond­ják, hogy modorával beülhetne a Nemzeti Kaszinó elnöki székébe. Hogy a vagyona mennyi? Ő maga mondta: nem kell neki a vagyon, megél ő tiszta jövedelméből, amely se több, se kevesebb, mint évi másfél millió korona. Szép tűzijátékok nagy választékban ... Szabó Gézánál Szatmáron • • •• C'Al- T'Er'\T/4\ mérnöki irodája UnU; Bercsényi-u. 33. ffidtásnak COlOS jßlgy deszka beszerezhető Kósa B. és Fia fák ereskedőknél Szatmáron AZ ÖREGEM is mindig azt mondta, hogy szeplők elűzésére, valamint finom, puhabőr és fehér teint eléré­sére és megóvására nincs jobb szappan, mint a vilbghirü „Steckenpferd" liliomtejszappan. Védjegye .Steckenpferd“, készíti Bergmann et Co. cég Tetschen aJE. — Kapható minden gyógyszertár-, drogéria-, illatszertér s minden e szakmába vágó üzletben. Darabja 80 fillér. Hasonlóképen csodálatosan beválik a Bergmann- féle „Manera" liliomtejkrém fehér és finom női kezek megóvására, ennek tubusa 70 f.-ért mindenütt kapható. 1 összes gyártmányai, fényképészeti — felszerelések, újdonságok — Bartóknál, Szatmár, Deák-tér

Next

/
Oldalképek
Tartalom