Szamos, 1912. július (44. évfolyam, 146-171. szám)

1912-07-04 / 148. szám

2. oldal. SZAMOS (1912. julius 4.) 148. szám. Az ellenzéki pártalakulás. — Kiküldött tudósítónktól — Szatmár, julius 3. Az ellenzék népgyüléseiről sajátságos hírek érkeznek, melyeknek valódi jelentő­ségét a gyér tudósításokból megítélni e pillanatban alig lehet. A szegedi és sza badkai népgyülésen valami uj pártalakulás­nak, az összes ellenzéki pártok egyesülésé­nek csináltak hangulatot. Feltőnö azonban az, hogy a nópgyü- lés vezérszónoka, Apponyi Albert gróf az egyesülésről mit sem szólott s a politikai esemény készültét a közvélemény kisebb fajsúlyú szónokoknak, Károlyi Mihály gróf­nak és Szmrecsányi Györgynek ajkáról tudta meg. Feltűnő az is, hogy a legilletókesebb vezérek, Kossuth Ferenc és Justh Gyula külföldön tartózkodnak és az uj szövetke­zés egyelőre talán még csak egyes ellen­zékieknek hő kivánságe. Az ellenzéki pár toknak ez az egyesülése, ha tényleg meg * történik, olyan hazug alakulás lenne, mely a.magyar politikában ritkítja párját. Az abszurd problémák egész sora merülne fel. Mindenekelőtt is joggal kérdezhet a köz­vélemény, vájjon a néppárt otthagyja-e a 67-es alapot? Vájjon Zichy Aladár gróf 48-as lesz-e? Vagy talán Kossuth Ferenc lesz 67-es ? Az uj párt a főrendiház ellen is proklamálta a harcot. Vájjon ez is a fő­papok támogatása mellett alakult és mű­ködő néppárt hozzájárulásával történt? De a két függetlenségi párt között is el kell még intézni egyet-mást. Justhóknak tudvalevőleg nem kell ezidőszerint katonai téren nemzeti vívmány. Justh a képviselő- házban egyenesen alkotmánycsonkitásnak minősítette azt a rezoluciót, amelyhez Kos- suthék a parlamenti bókét hozzákötötték. Ha az egyesülésnek van valami célja és értelme, úgy ez csak az lehet, amit Ká­rolyi Mihály nagy naivitással abban foglalt össze, hogy ő biztosan reméli, hogy a ki rály az uj pártra fogja bízni a kormány zást. íme már az első napon lehullt a le­pel az egész machinációról. Apponyi be- széde alatt néhány ember ismét éltette a köztársaságot, mire Apponyi magából ki­kelve tiltakozott a közbekiáltás elien. Ezt az ellentétet Apponvinak viszont Justhék újságjával, a Magyarországgal kell rendbe- hozni, mert tudvalevőleg ez az újság volt az, amely nemrégiben a köztársasági eszme terjedéséről irt cikket. A felsőszamos szabályozása. — Saját tudósítónktól. — Szatmár, julius 3. A Felsőszamos menten fekvő birtokok tulajdonosának régi panasza, hogy a külön­ben igen sekély víz tavasszal annyira meg­dagad, hogy a vetéseket elönti. Már több ízben tett lépéseket az érdé kéltség egyik-másik tagja az illetékes helye­ken, de mindeddig eredmény nélkül. A helyzet azonban most már annyira tarthatlanná vált, hogy az érdekelt földbir­tokosok közös akcióra határozták el mago­kat. Ebben az ügyben ma délelőtt értekez­letet tartottak, melynek lefolyásáról tudósí­tónk a következőket jelenti: a felsőszamos menti földbirtokosok egy része ma délelőtt fél 10 órakor a városi székház kistanács­termében Tóth Móric elnöklésóvel értekez­letet tartottak, melyen a következők vettek részt. Jókey Zsigmond, Bikfalvy Ernő, Bö­szörményi Emil dr., Horváth Bertalan, Ko­vács Gyula és még mások. Az értekezlet előadója Tóth Móric volt, aki részletesen föltárta a íelsőszamos- menti földbirtokosok sérelmeit és azt a nagy károsodást melyet évről évre elszenvednek. Több fölszólalás után az értekezleten jelenlevők egyhangúan abban állapodtak meg, hogy a földmivelésügyi miniszterhez memorandumot terjesztenek, melyben kérik, hogy a miniszter rendelje el a felsőszamos szabályozását. A memorandum szerkesztésével Bik­falvy Ernőt, Böszörményi Emilt és Horvath Bertalant bízták meg. Az értekezlet még azt is elhatározta, hogy abban az esetben, ha a memorandum nem vezetne célhoz, úgy a törvényes lépé­sektől sem riadnának vissza, mert tovább nem tűrhetik a súlyos anyagi károsodást. Séta a Kossuth-kertben. — Saját tudósitónktól. — Szatmár, julius 3. A mai kor igen szeret hivalkodni azzal, hogy a gyermekek kora. Reklami- rozza is a sok jobb kéz, amit a bal ad, olvashatunk is untig eleget, hogy nincs ma elhagyott gyermek, felkarolja a tár­sadalom még a fattyuk t is, nem hagyja azt a szerencsétlent züllő útra térni. Mindenesetre óriási diadala ez a mai magyar társadalomnak. Annál bántób az­után, hogy ebben monopolizáltan gyermek­védő korban oly sok az elhagyott u. n. úri gyerek. Vagyis az olyan gyerek, kinek van apukája, mamukája, szép miramáre sapkája és antilopbetétes kis cipője. Szóval amelyik gyerek jó, módos és gazdag ház­ból való. Mégis el vannak hagyva. Aki nem hiszi, jöjjön ki velünk a sétaterekre és a ligetbe. És óit láthatja ezeket: I. kép. Bölcsőben három hónapos cse csemő. Paraszt dada tolja a bölcsőt s egy másik cseléddel sétálgat a körönd utjain. A nap vakítóan süt, épp a csecsemő sze­mébe. Persze, a kicsike éktelen sírásra fa­kad, mert fáj a kis szemének a forró nap. A dada meg „ideges“, zavarja a sirás a pletykázásban Ráordit hát a gyermekre. Az eredmény megvan: elhallgat a gyerek, mert holtrarémült. II. kép. Itt is bölcső van, mellette lócán ülő s ugyancsak pletykázó dada. A gyerek itt is sir. Most meg a dada altatni kezdi a csecsemőt, hogy sitását elál itsa De hogy altatja I Elkezdi rázni a bölcsőt teljes erejével. A gyermek majd kiesik be­lőle. S ez tart addig, mig elhallgat a gyerek. A dada azt mondja: elaludt. Va­lójában pedig elszédült, kis agya megráz­kódott. III. kép. A gyermek 3 éves. Itt már nem dada, de pesztra a kísérő. A kicsike megéhezik. Sírni kezd, haza akar menni. Persze a pesztrának jobb a ligetben, hát nem megy. A gyerek nyugtalan. Persze a pesztra akarata a fő s hogy a gyermek nem akar maradni, a ,.jó“ pesztra ad neki három négy olyan csattanós pofot, amitől a gyermek elfeled éhséget, otthont s huzza össze magát. IV. kép. Öt éves kis urlieányka. A gardedám egy 18 éves cselédleány Szereti a gyermeket, sétál vele. De hamarosan akad kót-három baka. S meginul a társal­gás. A legtrágárabb, a legdrasztikusabb. A mama ezután csak ámul-bámul otthon, honnét hall a gyerek még felnőtt fülnek is szörnyű dolgokat, miket csacska ésszel társaságban elfecseg!? Elég ez a négy kép is. Mutatja: mi­lyen elhagyott nálunk sok igen cifra, kis úri gyerek. FejszWct az anya ellen. — Saját tudósítónktól. Szatmár, julius 3. A szatmári királyi ügyészség foghá­zába ma délelőtt a csendőrök beszállítottak egy flat-'l, alig húsz éves. beteges kinézésű gyerekembart, akinek rettenetes bűn terheli a lelkét. Fejszével ment neki tulajdon édesany­jának és két olyan hatalmas csapást mért a fejére, hogy a szerencsétlen asszony aligha marad életben. Bauman Pának hívják az elvetemült legényt, aki Csomaközöa özvegy édesany­jával lakott együtt. A fiatalemker, aki egyéb­ként lakatos mesterséget tanult, sehol sem maradt meg alkalmazásában. Dolgo&ni nem szeretett és természetes, hogy a mesterek rövidesen kiadták az útját. Egész nap he­nyélt és özvegy anyja tartotta el. Amikor pedig pénzre tett szert az volt az első doiga, hogy a korcsmába menjen és addig dorbézoljon, amig a pénzéből te­lik. Mert az bizonyos volt, hogy amig utolsó fillérjét e! nem költötte, addig nem mozdult ki a korcsmából. Hiába való volt édesanyjának minden kérése, hogy hagyjon fei dorbézolásaival és lásson komolyan munka után, a legény csak nevetett. Amikor pedig meg okalta az öz­vegy asszony moralhirdetósét, gorombás- kodni kezdett és nem egyszer olyan dolgo­kat mondott az anyjának, amiket a kocsis, amikor dühös, szokott a lovának mondani. B umann Pál, tegnapelőtt pénzre tett szert. Természetesen, hogy este több ba­rátjával együtt elindult mulatni. Teljesen ré­szegen állított korán reggel haza Baumann. De nem azért, hogy otthon maradjon, lefe­küdjön és kialudja mámorát, hanem azért, hogy anyjától pénzt kérjen, hogy a mula­tozását folytassa. m nagy művészi kabaré est a gróf Károiyi-ház kerthelyiségében. Julius hó 4-én O. Sándor stefy, a bpesti és pozsonyi szinház v. primadonnája. Simái István, a Király szinház tagja. Szűcs Laezi, Harmati! Ilona, stb. vendégszerepeinek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom