Szamos, 1912. július (44. évfolyam, 146-171. szám)
1912-07-03 / 147. szám
2. oldal1. SZAMOS (1912. jnlius 3.) 147. szára. Magyar föld idegen kézen. Az a körülmény, hogy valaki a házam fede’e alatt lakik, még nem bizonyítja azt, hogy az illető egyúttal barátom is. Teljesen ugyanez a dolog áll fenn a nemzetiségi lakosságra is, nem minden idegen ajkú polgárt vallhat a {nemzeti eszme, a haza igaz barátjának, aki a hazai földön talált hajlékot. Vakmerőén nagy bizodal- munk van s magyar föld átalakító erejében, amely sok Bach korszakbeli csere- párt nevelt igaz hazafivá, ámde sajnos bizodalmunknak ez a nagy erőssége sem dönti meg azt az állítást, hogy Magyar- országon határozottan nemzeti veszedelem van. Vannak egyes vidékek, amelyek lakossága külső országokból várja az irányítást elhatározásához, tetteihez. De nem is csoda, hiszen existentiájuk idegen pénzen alapszik kulturtörekvéseiket idegen források táplálják, tehát nem is csoda, ha a magyarságot megszeretni, a magyar állameszmét védeni és istáp >!ni nem tudjak. Különösen az erdélyi részekben nagy a veszedelem, az oláhság terjeszkedése nap-nap után intenzivebb. Bankokat alapítottak külföldi faj rokonok támogatásá val s ezek a bankok nem sajnálják a pénzt attól, aki izgat a magyar állam eszme ellen, vagy, aki egy-egy darabot könnyű szerrel meg akar szerezni a magyar földből. Áz izgatás ellen meg van az orvosszerünk, de nincs meg a földszerzési láz ellen. Itt az a döntő, kinek van pénze s akinek több van az bizonyosan elkaparintja az elől az áruba bocsátott földet, akinek kevesebb a pénze. Legutóbb a siófoki gyűlésen hallottuk Bolondos ö\\A. A „Számol" Irta. ,4rcziia- Oskar Hubikki Egy napon az történt, hogy Harun al Rasid, a próféta utóda, allah kedvence, mélységesen rossz kedvében volt. Kincstárnoka panaszkodott, hogy üres a kincstár és a vezérek egyike se talált módszert, mely megtöltötte volna újra. — Mindannyian tökfilkók vagytok — mondta a felbőszült kalifa és dühösen távo zo t lakosztályába. Abdul Káder — a bolond — ellenben nevetett a világ urának dühös- ségén és. ekép szóla : — Ne haragudj uram, nagyjaidnak táj nácstalan bölcsessége miatt és engedd, hogy udvari bolondodnak találékony öilete kise gitsen a bajból. Harun bizalmatlanul nézett reá: — Honnan szerezhetnél részemre pénzt? Vezéreim kijelentették, hogy a nép nem bírja az uj adókat, tönkre menne és átkozná emlékemet. Mi hát a szándékod, bolond ?I Abdul Káder mosolygott. — Tizennégy napi időt adjál nekem, uram és megtöltöm a kincstáradat, anélkül, hogy bárki panaszkodnék. Harun megadta a kívánt tizennégy egy kiváló derék mágnásunk szájából azt a híradást, hogy az erdélyi oláhok bankjaik segélyével a legutolsó 5 óv leforgása alatt több mint 170,000 katasztrális holdat szereztek meg a magyarságtól. Vannak falvak, amelyek valósággal eloláhosodtak, amelyekben ezelőtt az „Isten áldd meg a magyart“ dallama hangzott, most pedig oláhnóta hangjai mellett lelkesedik és vidul mindenki. Valóságos nemzeti veszedelemmel állunk tehát szemben, amely nap-nap u'án nagyobbra nő, ha csak ugyanazokkal az eszközökkel nem vetünk neki gátat, mint amilyen eszközökkel felidézték azt. A földjétől senki sem válik meg szívesen. Földjét csak a viszonyok kényszerítő hatása alatt bocsátja áruba mindenki. A nemzetiségi bankok mint a hiénák lesik azokat a kényszerítő körülményeket és ahol csak egy darabka megszerezhető földet látnak, mohó éhséggel vetik rá magukat. Van azután rá gondjuk, hogy az igy megszerzett föld csakis megbizható nemzetiségi kezekbe kerüljön, olyan gazdáéba, aki az utasítást a román comitótöl várja minden dolgához. Az állam mindezt tétlenül nézi, persze a politika vizei zavarosak, emiatt késik a már régóta sürgetett nemzeti birtok politikai törvények megalkotása s e törvények hiányában az állam nem is tesz semmit az ideemn ajkúak földszerzésében rejlő nemzeti veszedelem meggátolására. Aradé vájjon a társadalomnak is tétlenül kell e néznie a nemzeti eszme ellen irányuló ezt a támadást. Az állam utóvégre szuronyokkal fog tudni uralkodni akkor i^, ha minden talpalatnyi földet oláhok tarta nak megszcállvs. Igaz, hogy nem sokáig. Ámde vájjon a magyar társadalom a nem zetiségiek ilyen lázas birtokszerzése után megtudja e tartani eddigi fölényét s nemzeti irányát akkor, ha kivesz lábai alól a legbiztosabb talapzat, amely nemcsak ápol napot és a bolond eltűnt a kalifa palotá jaból. Másnap egy nagy bűvész vonult be Bagdadba, nagy pompával és óriási kísérettel. Minden utcában és téren kihirdette, hogy tizennégy nap múlva feltámasztja a holtakat, — de nem vórtelen kísérteteket, teljes testi és lelki erőben — amilyenek életük folyamán voltak. Eleinte kinevették őt az emberek, de minél közelebb értek a megjelölt időponthoz, minél többször hidette ki szándékát a bűvész, annál nyugtalanabbak lettek. Nyugtalanságukkal együtt nőtt a bűvész hatalmában való hitük is és aggodalmas suttogás vonult végig Bagdad utcáin. A kalifa is meghallotta s maga elé hivatta a bűvészt. — Ide hallgass 1 — mondta harago san a kalifa. Elég merész voltál azt állítani, hogy fel tudod támasztani a halottakat, trónusom biztonságát is veszélyezteted. Mitévő lennék, ha elém toppana most a pióféta ölében nyugvó apám és viszaköve- telné tőlem az uralkodói méltóságot? Ezért halált érdemelsz és ón Allah elé küldlek, hogy a jövőben ne bánthassad a holtakat 1 Mesvur már a bűvész feje fölé emelte és eltakar, de valósággal éltet mindannyi- unkal a hazában : a szántóföld. Gróf Bethlen István Siófokon a magyar gazdatársadalom és a hazafias magyar sajtó figyelmét hívta fel meggyőző szavakkal az oláhok terjeszkedésére s ezektől kér s ezekiől vár is segélyt ennek a nagy veszedelemnek a meggátolására. Erősen hisz- szűk, hogy segélytkérő szavával nem is fog csalódni, mert Magyarországon mindig úgy volt, hogy amikor az állam nem tudta, vagy nem akarta teljesíteni kötelességét, a társadalom összetartása ós a sajtó mindenhova elhallatszó szava figyelmeztette, sőt kényszeritette a nemzeti érdekek megvédésére. Mennyi adót vetettek ki ? A harmadosztályú kereseti, pénzintézeti, vállalati és bányaadót kivető bi zottság ma a következő adókivetéseket eszközölte : Grósz Áron K 1091, Puskás András 10.91. Szilágyi Pál 10.91, Asztalos István 10.91, Szatmá^hegyi tak. pénztár 45.60, Szatmári polg. tak. pénztár 180.57, Szatmári tak. pénztár egyesület 447, Szatmári közp. tak. r.-t. 105 40, Szatmári keresk. és iparbank 448.50, Szatmári gazd. iparbank 735.74, Szatmári leszámítoló bank r. t. 404.60, Szatmári népbank r. . 447, Szatmári termény- és hitelbank 650.50, Magyar bank r.-t. 300, 976.90, Szatmá i általános bank r.-t. 2016.01, Szatmári bank r.-t. 300, Szatmári hitelbank r.-t. 1098, Forgalmi hank r.-t. lcOO, M zőgazdák hitel-zöv. 802, Szatmári leszámítoló tak. e. szöv. 280, Szatmári általános tak. e. szöv. 124 40, Szatmári bank e és áru részvtársaság 124 40, Bartha Kálmán 7P75, Pusz János 68 33, dr. Szűcs Sándor 6494 dr. Ráca Endre 6494, Markó Ká'mán 34 17. Róth Lajos 64 92, dr. Benedek József 51 25. Reiter Mór 30 75, Árokháti Vi'mos 32'22, Bölönyi László 32*22, Beer Sámuel 32*22, Szatmári az igazság pálosát, amikor az leborult és ekép szóla : — Magas akaratoddal szemben csak porszem vagyok, oh világ ura, de ami ma felbőszít, azt egykoron jóváhagytad 1 És a bűvész megoldá álruháj t, mint Ábdul Káder mosolygó arca jelent meg. Erre Harun nevetve monda: — Annyi kincset nem hozhit részemre bolondos ötleted, ahány ütleget mérnek majd reád bagdsdi polgáraim durva öklei. Abdul Káder újra magára ölté álruháját és csak ennyit mondott: — Te uram vérrel akartál fizetni, de a többiek majd aranynyal fizetnek 1 A halottfeltám osztás napját mege'öiö estén mohamed ibn Maszud osont be a bü vészhez. Egy nehéz zacskó aranyit csu zta- tott kezeibe és kérlelte : — Nagy bűvész, hadd pihenni sírjában Zilláht, a feleségemet; ő vén volt, csúnya és házsários, de Fatme fiatal, szép és kedves. Ne keltsd fel Zilláht 1 Utánna jöttek Juszuf és Ibrahim ben Káleb és tízezer dénárt raktak a bűvész elé. — Ne keltsed életre Haszan ben Mahubot, a nagybátyánkat, aki szolgaraód Különleges csipkéit s- Tj Á \ f A í ^ T>A 1 Szatmáp, = Gyári fóűzlet lés, hűen minta után -jd j l 1 1 dl Kossuth Lajos-utca 10, szám. Felvéteti üzletek; Kazinczy-utca 17. sz. Attila-utoa 2. sz. Nagykároly: Széchenyi-utca 34. sz. Aiapittatott 1886
