Szamos, 1912. július (44. évfolyam, 146-171. szám)
1912-07-12 / 155. szám
1912. julius 12.) 155. szám.? SZAMOS 3. oldal. Beleszaladt a csendőrszuronyba. — Saját tudósitónktól. — Szatmár, julius 11. Véres szenzációja van Fehérgyarmat községnek. Egy izgága legény támadt élesre fent késsel a csendőrökre, mire ezek kénytelenek voltak fegyvert használni és a het- venkedő legényt leszúrták, aki most súlyos sebeivel élet-halál között lebeg. A véres esetről tudósítónk a következőket Írja: Dávid Bálint óvári legénynek régóta fájt a foga Moldován Mihály fülpös- daróci gazda feleségére. Kerülgette is az asszonyt, de célt nem ért, mert az asszony nem hallgatott a szerelmes lovag szavaira. Ebből azután viszály keletkezett Dávid és Moldovánók között. Egyideig csak úgy hamu alatt izott a harag közöttük, mig végre tegnap nagy erővel lobbant fel a gyűlölet lángja. Az asz- szony, hogy hogynem Fehérgyarmaton ösz- szekerült szerencsétlenül szerelmes lovagjával, aki — s ez csak természetes — újból kiürítette szerelmes szive tartalmát. De hiába volt minden izzadása, az asszony hajthatatlan maradt. Ez annyira felbőszítette az izzó Donzsánt, hogy se sző, se beszéd amúgy magyarmiskásan belémarkoit a hűséges asz- szony kontyába s nagy elkeseredésében ciháiéi kezdte az asszonyt. Az asszony rémes sikoltozására összefutott az utca népe s valahogyan kiszabadították a szerelmes atyafi csontos karmaiból. Közben előkerült a férj is, aki nyomban jelentést tett a csendőrségnek az esetről. A csendőrök csakhamar előkeritették a hősszerelmest. Ez azonban a csendőrök láttára kést rántott s ezzel rontott a csendőröknek. De vesztére, mert a csendörök szuronyt szegeztek mellének, amibe az elvakult legény úgy beleszaladt, hogy még most is ágyban fekszik s jószerencse, ha hónapok múlva lábra állhat. De akkor sem szabadlábra, mert lecsukják vakmerőségéért. A csendőrség ugyanis Dávid ellen megindította az eljárást. Vakmerő lopás fényes nappal. — Saját tudósitónktól. Szatmár, julius 11. Tudtuk eddig is, hogy a szomszédunkban levő Nyegrefalván igen ügyes és derék emberek laknak, akik mindenhez értenek, de ma egy párját ritkító esetről ad hirt tudósítónk. Szinte Rózsa Sándor idejéből való história. A dolog fényes nappal történik, Nyegrefalva legforgalmasabb helyén és történik, úgy, hogy mindenki látja és mégse veszi észre senki se. Mindenki sze- meláttára fényes nappal hordanak ki egy házból minden könnyen elmozdithatót ős ez senkinek se tűnik fel. De kezdjük a dolgot élűiről. Kubisz Péter, e történet szenvedő hőse, lóvén becsületes földmives, tegnap felpakkolt és kiment a vásárba, hogy valami üzlet után nézzen. Felesége otthon maradt, de csak délig s ebédet főzött kedves óletepárja részére. Az ebéd lassan meg is főtt s úgy tizenegy óra felé már be is pakolta, hogy elvigye férjének. Az ajtót bezárta, a kulcsot eltette s nyugodtan ment ki a vásártérre az asszony, nem is sejtve, hogy addig az ő házában mások egész más üzletet csinálnak. Mert alig tette ki a lábát a házból az asszony s alig haladt el a sarokig, előlépett két, a szomszédok előtt ismeretlen alak s kulcsot véve elő merészen, mint akik otthon vannak, mentek be az elhagyott házba. Néhányan látták is a szomszédok köz- zül, de nem szóltak, mert a merész csavargók egy cseppet se úgy viselkedtek, mint akik lopni akarnak. Sőt, hangosan beszélgettek, közbe hol az egyik, hol a másik nézett ki a ház előtt megállt kocsihoz, hogy hogyan vannak a lovak, természetesen mindig vitt valamit ki a kocsira. Megveregette a lovak szügyőt, egy tekintetet vetett a kocsira és bement a házba. Alig ment be, kijött a másik, szintén igy csinálva. Az olvasó már, azt hiszem, sejti is a véget. Fél óra múlva ismét bezárták az ajtót és kedélyes társalgás közben elhajtottak, mint akik jól végezték a dolgukat. Es tényleg jól végezték a dolgukat, mert elvittek minden fehérneműt, vánkost dunyhát, vagy 800 korona készpénzt stb. Még a fali órát is elvitték. Az asszony úgy négy óra fele ment haza s iszonyúan megrémülve futott ismét a vásárba, majd a csendőrsőgre. Megindították a nyomozást, de még eddig eredményre nem vezetett. rétién tettes ellen ős kéri a rendőrséget, hogy az 1893-ban elveszett aranyóra után, a mely igen kedves ereklyéje, kutasson és bár az óra nem is nagy értékű, a megtalálónak hajlandó száz korona jutalmat adni. A „becsületes“ megtalálókra tehát fölvirrad a jólét hajnala. Előre, lehet pályázni 1 Az a szegény óra tizenkilenc esztendő óta az isten tudja, micsoda tortúrán ment keresztül és bizonyosan mint „törmelék arany“ húzódik meg valahol, vagy talán már Körmöcbányára került és — a sors útja kiszámíthatatlan, talán éppen Kánéi mérnök ur zsebében mosolyog tiz vagy húsz koronás alakjában. Szatmárnémeti, 1912. Julius 12 Gual. Ján. Milyen idő várható 7 A meteorológiáig int. jelentése Az időjárásban lényeges változás nem várható- — Sürgönyprognózis: Változás nem várható. Déli hőmérséklet: 26'7. Gelcius. I Tennis raketíel?, labáák, halászati cikkek I ■ Ragályinál. I Egy aranyóra története. — Saját tudósítónktól — Szatmár, julius 11. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Rákóczi-utcza 9. szám. m Telefonszám: 107. Mindennemű dijak Szatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. Hirdetések: Készpénzfizetés mellett, a legjutányosabb árban közöl tetnek. — Az apróhirdetések között minden szó fi bér Nyilttér sora 20 fillér. Szerkesztőségi telefon 373. A negyedév végével azon kérelemmel fordulunk lapunk mélyen tisztelt előfizetőihez, hogy a dijakat utalványozni kegyeskedjenek, nehogy a késedelem miatt a lap küldésében fennakadás álljon elő. Előfizetési dij : Hogy valaki mereven ragaszkodik valami kedves emlékéhez, ereklyéhez, az nem ritka dolog, s akárhányszor valósággal regénybe illő kalandokba hajlandó belemenni, csakhogy az előtte kedves dolgot vissza kaphassa. Most történt egy olyan eset, amely igen jellegzetesen és karakterisztikusan domborítja ki, hogy mennyire tud ragaszkodni valaki régi emléktárgyához. Kánéi Jenő, budapesti magánmórnök tizenkilenc évvel ezelőtt járt Szatmáron ős az egyik szállóban szállott meg. Itt az a kellemetlenség érte, hogy elvesztette aranyóráját. Kerestette, kutatta a családi klenódiumot, de nem találta meg. Azóta eltelt egy teljes évtized és még rája kilenc esztendő. Közben, hogy egyebet no mondjunk, föltalálták a kormányozható léghajót, a repülőgépet, közben egészen más képet nyert a világ arculata, az akkor született gyermek most már serdülő legény és a budapesti mérnök még mindig nem tudta elfeledni az elveszett aranyórát, sőt legutóbb szilárd elhatározássá érlelődött meg benne az a gondolat, hogy addig nem hal meg, amig az az aranyóra meg nem kerül. Erre mutat az is, hogy Kánéi Jenő most följelentést tett a rendőrségen ismeHelyben: 1 évre 12 K. */j évre 6 K, */4 évre 3 K, 1 hóra 1 K. Vidékre : „ 16 ., 8 ........... 4......... 150 Eg yes szám ára 4 fillér. A „SZAMOS“ kiadóhivatala Sxatmár. Tekintetes Sóhivatal! — ilyen címzésű levelet irt a közismert vén kecske a sóhivatalhoz, abból az alkalomból, hogy a só árát fölemelték. A fájdalomtól lesújtva vettem tudomásul, hogy Ön, tekintetes Sóhivatal, felemelte a só árát. Csak azért nem ontok könyeket, mert a köny tudvalelőleg sótartalmú, már pedig ilyen körülmények között spórolni kell a sókkal. Hat már ez is fáj önöknek, a só ára ? Mi az ? A higany, a lift, a házbér, mind mind fölfelé mennek, — csak a magyar aviatikusok nem ? És immár feljebb megy a só ára is, és ón, a közismert idősebb kecske, aki megnyalom a sót, immár nem tudom, hova hajtsam árvaságra jutott fejemet. Hát mit gondolnak az urak, hogy ezentúl munkássággal fogom megsózni a megsózandókat, tekintettel arra, Modern ruhafestés t i a THP A TXT Ti X* \ T Legszebbruhatisztitás bármily divatszinre. X AtJ XjXX XíxXj vegyileg száraz utón, Gyári főüzlet Szatmár, Kossuth ß.*u. 10. Felvételi üzlet! Kazinczp*u. 17-. 0iifila*u. 2* N^íJVltárolplSzéclienpi-u. 34« Al&pittltott 1886
