Szamos, 1912. július (44. évfolyam, 146-171. szám)

1912-07-25 / 166. szám

2. oldal. SZAMOS (1912. julius 25.) 166. szám. A kultúrmérnöki hiva­talok és a közönség. — Saját tudósitónktól — Szatmár, julius 24. Gróf Serényi Béla földmivelésügyi mi­niszter a kultúrmérnöki hivatalok eljárására nézve uj szabályzatot bocsátott ki a várme­gyék alispánjaihoz. A miniszteri rendelet szerint a m. kir. kultúrmérnöki hivatalok az alább meg­jelölt esetekben állanak a közönség rendel­kezésére : 1. Lecsapolásra, öntözések, alagcsö- vezésekre, medrek és partok jókarban tar­tására, mederszabályozásokra, partbiztositá- sokra, épületek kiszárítására, közkutak táp­lálására szánt forrásfoglalásokra és köz- használatra szolgáló községi oly vízvezeté­kekre nézve, amelyek nem foglalják maguk­ban az ivóvíznek az egyes házakba való bevezetését is, a munkálat alkalmas módja tekintetében szaktanácsot adnak, a cél­szerűnek talált munkálat terveit s költ­ségvetését elkészítik és a fél költségére történő kivitelt műszaki szempontból ve­zetik. 2. A régi jogositványu ipari vízhasz­nálatok joggyakorlatának szabályozásához szükséges tervek készítését a m. kir. kul­túrmérnöki hivatalok kivételesen csak akkor végzik, ha azok talajjavitási kérdésekkel, vagy valamely vizforrás egészére kiterjedő rendezéssel függnek össze. Amennyiben ez az összefüggés nem áll fönn, a m. kir. kultúrmérnöki hivatal a tervkészítést nem végzi, hanem csupán felvilágosítással és szaktanácscsal látja el azt a mágán- mérnököt, akit a fél a tervkészítéssel meg­bíz. 3. Magánhasználatra szánt forrásfog­lalások és vízvezetékek, továbbá oly községi vizvazetékek tekintetében, amelyekkel az egyes magánházak is ellátandók lennének ivóvízzel, valamint községi beltelkek, utak és terek víztelenítésére, községek csatorná­zására, nem különben valamely ipari víz­használatra vonatkozólag a kultúrmérnöki hivatalok a feleknek és szakértőiknek csu­pán szaktanácscsal és pedig az említett vízvezetékeknél különösen a vizbeszerzés módjára nézve szolgálnak, ily esetekben azonban sem fölvételt nem eszközölhetnek, sem tervet nem készítenek s a kivitelt sem vezetik. RIZA LELKE. A „Szamo»" Irta: ,irczé*a- Alba Nevis. (Folytatás és vége.) A leány csak mosolygott, talán üresen, talán butácskán, de a férfi szemében való­ságos szfinksz mosolylyal, azután a csere­pek és vázák között valahogy összeért az ujjuk hegye ős a tudós ijedten és kigyuladt szemmel nézett a leányra. — Akarna-e Párisba jönni? — kér­dezte később. — óh, az messze van! — tért ki ravaszul a leány. — Messze van, de nem egyedül menne, elvinnóm magammal. Riza hallgatott, egy fényes, ametiszt- szinü szalsgpánt volt a hajában, azt tüzö- gette a vöröses-sárga szálak közé. — Eljönne-ő ? — faggatta újra a férfi. Ah, ha tudná, milyen gyönyörű Páiis! Megmutogatnék mindent; a Szajnát egy ilyen alkonyaton ős egy délben a Louvret. Valamely kultúrmérnöki hivatal igény- bevételét közvetlenül az illető kultúrmér­nöki hivatalnál kell kérni és pedig magá­nosoknak egy koronás bélyeggel ellátott kérvényben, hatóságoknak hivatalos meg­keresésben. Az eljáró kultúrmérnöki hivatal mű­szaki tisztviselői díjtalanul állanak a közön­ség rendelkezésére, tehát sem az adott szak­tanácsért, sem pedig az általuk végzett uta­zásokért, felvételekért, tervezésekért, vagy a munkálatok kivitelének vezetéséért és ellenőrzéséért stb. díjazás nem jár, azonban a fölvételek és kitűzések alkalmával szük­séges napszámosokat,! fuvarokat, karókat stb. az érdekeltek tartoznak díjtalanul ren­delkezésre bocsátani és ők tartoznak a föl­vételeknél és munkakivitelnél alkalmazott vizmester, vagy vizmesternövendók szabály­szerű illetményeit viselni. A falu veszedelme. — Saját tudósítónktól. — Szatmár, julius 24. Most, amikor elérkezett a nagy nyári munka ideje és mindenki reménytől duz­zadó kebellel iparkodik összegyűjteni fára­dozásainak gyümölcsét, szomorú hirt közöl­nek velünk Lacfaluról. Gabonával megra­kott kocsik járnak-kelnek most az egész vi­déken, mert mindenki azon fáradozik, hogy lehetőleg egy helyre gyűjtse össze termé­nyeit az elcsópelés megkönnyítése végett. Sajnos azonban, hogy tisztes munkájukat örökös rettegésben kell végezniük az elha­nyagolt utak veszedelmei miatt, mert a leg­nagyobb elővigyázat sem mentheti meg őket a lefordulás káros következményeitől. Alig két hete történt, hogy a falu egyik legidősebb földbirtokosát összezúzott testtel vitték családja körébe — éppen a rossz utak révén bekövetkezett szerencsét­lenség miatt — ahol azután 40 órai kinos szenvedés után meghalt. Azóta azonban már szintén több lefordulás történt. így a napokban is fején összezúzva, eszméletlenül szállítottak haza egy fiatal anyát, akit ugyanolyan kürülmények között őrt a sze rencsétlenség. Ezek után megérthetjük a község­beliek panaszát és elkeseredését, akiknek bánatát és fájdalmát — sajnos — még az a tudat sem enyhítheti, hogy a felettes ha­Elvinném kocsikázni a Boisba. Még sohase látott ilyen erdőt 1 — Szép kalapokat kapni ott? — só hajtott Riza. — Igen — felelte a férfi kicsit lehűlve. Szép kalapok is vannak ... és hallotta már hírét a Tuilleriáknak ? A leány bólintott. — Oda is elvinnóm! Mindenüvé 1 Riza a feje fölé kulcsolta a kezét és csak ennyit szólt: — Es . . . hogyan gondolja? A szép, tudós ember egy kicsit da­dogott : — Hogyan ? .. . Hát végre is nincs benne semmi! Nem szabad rosszra gondol­nia .. . Megmenteném ebből a nem magá­nak való környezetből 1 Megmenteném a lelkét, megtisztítanám, mint ahogy megtisz­títják az aranyat a salaktól . . . Riza felállt, egy percig a körmeit nézte, aztán hidegen, szigorúan, kérlelhe­tetlenül csak ennyit mondott: — Én tisztességes leány vagyok 1 A tudós meghökkent. Vagy talán meg se hökkenti Talán várta is ezt. Talán jól tóság már megtette a szükséges intézkedé­seket a jövőben bekövetkezhető szerencsét­lenségek elkerülése érdekében, mert még mindig azokon a gödrös utakon kénytelenek a gabonájukat behordani, melynek pora emberek vérétől ázott! ha czipőszükségletét a (2o) Moskovits anatómiai-cipőgyár cipőüzletében (Deák-tér 7.) szerzi be. Talpba vésett szabott ár. A király ajándéka egy szatmári őrmesternek — Saját tudósítónktól. — Szatmár, julius 24. Rópási Gyula szatmári honvédőrmes­ter szimpatikus ember, pedáns katona és mindamellett és elsősorban gondos család­apa, akit az Isten és a felesége eddig hat fiú gyermekkel ajándékozott meg. Rajong a gyermekeiért és értük minden áldozatra kész. Igen ám, de nagy a család, kevés a jövedelem és Répáéi is megérzi a rettene­tes és immáron tarthatatlan pénzügyi krí­zist. Ha még családi pótlékban részesülne, talán még türhetőek lennének az állapotok, de katonákra nem terjeszkedik ki ez a nagyszerű és üdvös valami, amelyből annál többet adnak, minél több a gyerek. A napokban azután megszületett Rő- pási Gyulánénak a hatodik fiúgyermeke. Amikor az őrmester értesült a dologról, nyomban díszbe öltözött és rapportra je­lentkezett az ezredésnől, aki előtt kiöntötte apai szivének minden keservét. Panaszko dott a nehéz megélhetésről, majd egy nagyszerű ötlettel, illetve kéréssel állott elő. Ugyanis Répási Pál honvódőrmester bejelentette az ezredesnek, hogy hatodik fiúgyermekének keresztapjául, a legfelsőbb is esett neki I Olyan nagyon benne volt már a dologban, qlyan okosan és ostobán, ahogy csak egy igen okos ember lehet . . . Egy hallgatag és üreslelkü, frizurás, muszlin-strimflis libácska hálójában úgy vonaglott, mint egy nagy, otromba, királyi hal a kocahalász primitiv kis cigányhal- fogójában. — Pardon! — mondta a lehető leg­korrektebb hangsulylyal, — Pardon, én ebben percig sem kételkedtem 1 — No hát I — mondta még duzzogva a leány. — Oui ... De azért mégis eljöhet velem. A feleségein lesz, petite Riza. A nászutunkat Párisba tesszük. És kacagni fog, ha erre a helyre és erre az időre visszagondol. Mert maga sose volt idevaló... — Jó, — mondta Riza. — így jó, de egy kicsit még készülni kell. Én nem árulok itt többet, holnap már hadd jöjjön ki a papa! És este már elbúcsúzott a társnőitől, a Teleki-tér nagvmellü rózsáitól, ezt mond­ván nekik : Agy toll tisztítás és TT J * Pál Gyári főüzlet fertőtlenítés o Xldjldjtir JL dl Kossuth Lajos-utca 10= szám. Felvételi üzletek: Kazlnczy-utca 17. sz. Attila-utca 2 sz. Nagykároly Széchenyi-utca 34. sz. Alapittatott 1836

Next

/
Oldalképek
Tartalom