Szamos, 1912. június (44. évfolyam, 122-145. szám)
1912-06-05 / 125. szám
(1912. junius 5.) 125. szám. SZAMOS 3. oldal. A csengeri gőzmalom gyújtogatás — Saját tudósitónktól — Szatmár, junius 4. Hirt adtunk arról, hogy a csendőrség múlt év november 26-én letartóztatta Leuchtmann Ignác tekintélyes csengeri polgárt, gőzmalom-tulajdonost azon gyanú alapján, hogy bizonyos Pap János nevű embert felbujtott, hogy konkurrensének, ősz Józsefnek gőzmalmát gyújtsa fel. Kötelességünk most közölni, hogy a bíróságok Leuchtmannt teljesen rehabilitál ták. A valóságot a bíróság a következőkben derítette ki: Tény, hogy 1910. november utolsó napjaiban ősz József gőzmalmát egy reggel feltörve és a malompadon a megkisér- lett gyújtogatás nyomait találták, a ma- lompad megperzselve, petróleummal leöntve volt, 8—10 üres petróleumos üveg hevert széjjel a malomban A csendőrsóg előtt ősz József azt mondta, hogy Pap Jánosra gyanakszik, aki nála munkát keresett, pénzt is kórt, de ö elutasította. Pap Jánosnak azonban nyoma veszett, ősz azt mondta, hogy nem tud róla és tartózkodási helyéről felvilágosítást adni. Egy évig nem történt semmi, nem törődött az ügygyei senki. Egy óv után, 1911 november 26-án azonban ősz a szatmári vasútállomásnál felismerte és elfogatta Pap Jánost. Ez nyomban beismerő vallomást tett s azt hozta fel, hogy öt Leuchtmann búj tóttá fel. Erre fogta el a csendőrség utóbbit. A törvényszék 10.000 korona óvadék ellenében a védő, dr. Keresztszeghy Lajos közbenjárására szabadlábra helyezte ugyan két nap múlva Leuchtmannt, de a vizsgálat tovább folyt és az ügyészség vádiratot adott be azon az alapon, hogy Pap Jánosnak, mint büntetlen előéletű embernek önmagát is terhelő vallomása elegendő bizonyítók arra, hogy Leuchtmannt esküdtszék elé állítsák. A vizsgálat során azután kiderült, hogy Pap János nem hogy nem büntetlen előéletű ember, hanem be volt zárva lopásért Nagyváradon 6 hónapra, kiderült az is, hogy a gyujtogatási kísérlet óta letelt egy év alatt viszont újabb gazdája, Róth László csahold lakostól elsikkasztott nagy rafinériával egy szekér búzát, De derültek ki érdekesebb dolgok is. Megállapittatott nevezetesen, hogy Pap János az Ősz József mostoha apjának a fia. S megállap’ttatott, hogy ősz pár nappal az előtt, hogy Pap Jánost elfogatta, azzal Szatmáron bérkocsin jött-ment s neki azt magyarázta, hogy csak mondja úgy, ahogy ő — ősz — óhajtja, felel róla, hogy nem lesz semmi baja. Megállapittatott az is, hogy a csengeri kaszinóban is külön szobában, titokzatosan, bezárkózva konferált ugyanezen időtájt, ősz József Pap Jánossal. És kiderült még egy érdekes tény, Ősz Józsefet a csendőrsóg feljelentette hamis mértékek használatáért, elmondta a tényvázlatban, hogy miiy nem mindennapi ügyességgel lettek a használt sulyok meghamisítva úgy, hogy alig lehetett hamis voltukat felismerni. Megindította a csengeri sfőszolgabiró a kihágási eljárást Ó3 1911 november végire idézte meg őszt. Ez persze kutatta, hogy ki lehetett a feljelentő. A valóságban Leuchtmann óvárii lakos volt a feljelentő, a két név hasonlóságából azonban nyilván azt vélte ősz, hogy konkurrense, Leuchtmann jelentette fel. Erre következett be pár nap múlva az egy évig nem keresett Pap Jánosnak — előzetes szatmári kocsikázása és a csengeri konferenciázás után — felismerése, csend- őrkózre adása, majd Pap Jánosnak önmagát is terhelő vallomása. Leuchtmann kifogásai folytán a kir. törvényszék vádtanácsa az eljárást beszüntette, mert a rovott múltú, többssör büntetett Pap Jánosnak az említett előzmények után tett vallomása hitelt nem érdemel s mert külömben is fel nem tehető, hogy egy okos zsidó ember konkurrense ócska biztosított gőzmalmát felgyujtassa azért, hogy az a biztositó társulat pénzén uj, modern malmot állítson fel. A kir. ügyészség a zászló becsületéért a vádtánács beszüntető határozata ellen felebbezést nyújtott be, de azt a debreceni főügyész visszavonta. Erre Ősz József, mint sértett, feleb- bezett, de a kir. tábla a felebbezést alaptalannak mondta ki, a beszüntető végzést helybenhagyta. ügy tudjuk, hogy most a rosszhisze- müleg, ártatlanul meghurcolt Leuchtmann fog fellépni azok ellen, akiknek meghurcoltatását köszönheti. Egy szatmári ifjú romantikus története. — Saját tudósítónktól. — Szatmár, junius 4. Bevezetés. I. Hiába. Tavasz van. ügy történt a dolog, hogy egy szép és előkelő szatmári ifjú — óh örök szokás — annak rendje és módja szerint szerelmes lett. Szerelme tárgyául pedig egy szintén szép és előkelő hölgyet, vagy jobban mondva kisleányt választott. Miért ne lehetett volna az ő ideálja kisleány? Hiszen a leányok 20 éven alul, vagy nem nagyon felül még mindig kicsinyek. De hiszen ez nem is fontos az egész dologban. Sokkal fontosabb az, hogy a mi ifjúnk szerelme nőttön-uőtt. Annyira nőtt, hogy már nem ismert határt. Ennek pedig, mint az alábbiakból ki fog tűnni, nagyon szomorú következményei lettek. Az ifjúnk ugyanis annak rendje-módja szerint járt az ideálja után. Bekövetkeztek a "hosszú, néma tekintetvátások, a még hosszabb ablak alatti séták: satöbbi. Ifjúnk, végre a komoly tett terére akart lépni. Bgy este — mondom — elhatározta, hogy szerelmet fog vallani ideáljának. És óh, nevess világ, óh, csodák-csodája : az ideál kinevette a bohó szerelmest. Úgy látszik, csak játszott imádója legszentebb érzel meivel. És ennek szomorú következményei lettek. A történet. II. Az imádó ugyanis elhatározta, hogy a szerelem teréről, aféle jól nevelt romantikus ifjú módjára, — az öngyilkosság terére fog lépni. De szerencséjére a mi ifjúnknak, romantikus hajlandóságai közé nagy adag modernség is vegyült. Mit tett tehát ? Elkészítette a talajt az öngyilkossághoz. Rajta volt, hogy lelke romantikus hajlamainak eleget tehessen, de viszont vigyázni akart arra is, nehogy esetleg nagyon megtaláljon halni. Szólott tehát ideáljához eképen: Min- densőgem, életem egyetlen reménysége, napja, csillaga 1 Az én sorsomat megpecsételte az a gúnyos mosoly, amely megjelent ajkai körül, midőn ön elé tártam szivem legszentebb érzelmeit. Belenyugszom a vál- tozhatatlanba. Nem is haragszom magára. Hadd csókoljam meg utoljára kis kezét, amely olyan durván taszított le a boldog megsemmisülésbe. Hazamegyek és kiiszom a méregpoharat. A maga szerelme nélkül nem élhetek. Jó éjszakát 1 . . . Szólt és távozott. A kis leányt pedig nagyon meghatották imádójának a szavai. Bezzeg nem nevetett már, hanem rohant azonnal a mamához. Kétségbe voltak esve. Most ez a fiú bolondot fog elkövetni. Mit tegyenek. Szégyen ide, szégyen oda, mindketten az imádó lakására rohantak. Csak nem veszik magukra egy csacska ifjúnak a meggondolatlan, ártatlan halálát? A ravasz ifjú, mire megérkeztek, már kínok közt vonaglott a szobája padlóján. Az ezután következő jelenetbőlaz a legfontosabb, hogy a mama tüstént rosszul lett, sőt elájult és ez volt a szerencse. Befejezés. III. Ez volt a szerencse, mert erre az ifjúnk is tüstént jobban lett. És raig a házbeliek mentőkért szaladgáltak, addig a mi ifjúnk beteg ajkára legédesebb csókokat nyomott a hideg ideál. De bezzeg nem volt most már hideg. A mi ifjúnk egészen meggyógyult és mire a mama felébredt hosszú ájultságából, a két szerelmest egymás karjaiban találta, annak rendje és módja szerint. Az egész epizódba egyedül a mentők megjelenése képezett disszonáns akkordot, akik szegények a legkomolyabban vették a dolgot és erőszakkal menteni akartak. Ha mást nem, hát az én számomra megmentették a históriát. T emetés halott nélkül. — Saját tudósitónktól. — Szatmár, 1912. junius 4. Ne tessék mosolyogni a cikk elé irt címen, mert csöppet sem mulatságos dolog következik a nyomán. Vagy külömben nevessenek jóízűen, szívből, mert most jut eszembe, tényleg kacagni való dolog ez a bájos történet, amely könnyezőén szomorúnak indult és a szó betüszerinti értelmében mulatságosan végződött. Kedves história, ha kissé kellemetlen is volt egyeseknek, de mindenesetre a lényeg és a fő az, hogy egy előre nem gondolt tablóval végződött és hogy a befejezés — amely műsoron kívüli szám volt — frappáns hatást ért el. És most, miután ilyen ügyesen bevezettük a cikket — édes istenem, valahogyan csak illik megkezdeni — térjünk a tárgyra. Egy helyi lap azt irta, hogy Király Zoltán, a szatmári református főgimnázium nyolcadik osztályú tanulója afölötti elkeseredésében, hogy az osztályvizsgán megbukott, hazament szüleinek Tiszabökény községben levő lakására, revolverrel főbe lőtte magát és nyomban meghalt. Saját külön megbízhatatlan tudósítójuk küldhette be a lapnak ezt a hirt. És az újság, amint ez már ilyenkor szokás, bánatosan zengő nekrológban parentálta el az életét magától könnyelműen eldobó diákot. Szatmári tudósítás nyomán a hir bejárta a fővárosi sajtót is, amely szidta a tanárokat, a buta vizsgarendszert ős volt «ÄJTAJER PAlt szatmar,. ^ Syár főfalét: Szatmár, Kossuth £ajos*u. 10. felvételi üzlet: Kazirtczj?*utca 17.» Glítila*utca 2. Nag^árol? : SzécH«n?i*u. 4
