Szamos, 1912. június (44. évfolyam, 122-145. szám)

1912-06-02 / 123. szám

2. oldal. SZAMOS (1912. junius 2.) 123. szAm. \ r : \ ‘ 0 Vegnélküli obstrukciós beszédeknek, vég­nélkül veié tárgyalásoknak, hosszadal­mas alkudozásoknak most már lejárt az ideje. Most már vagy meg kell egyezni hamarosan, vagy pedig jöjjön más va­lami, aminek jönni kell. De szintén ha- / marosan. Mert a nemzet türelme most már végképp elfogyott. Most tehát már minden attól függ: vájjon őszinte-e az ellenzéki pártoknak megegyezése egymás között és őszinte-e a kormánnyal s többséggel szemközt?... Ha őszinte és nincs benne hamisság, akkor hamarosan kész a parlamenti béke, ha pedig nem őszinte, hanem tele van a múltakból már annyira ismert ravasz furfanggal és csalafintasággal: az is ki f g tűnni hamarosan és akkor nincs más hátra, mint hogy menjen minden a maga rendes utján, a parlamenti elvek jogszabályai szerint, amelyeket most oly energikus kezek tartanak gyeplőszáron. Országgyűlés. — Saját tudósítónktól. — Budapest, junius 1. Tisza István gróf elnök negyed 11 órakor megnyitotta az ülést. Jelenti, hogy a pártok megegyezése szerint a képviselők napidijából negyven borona fog levonatni, amely felerészben a legutóbbi budapesti tüntetés károsultjainak, felerészben az ár­vízkárosultak felsegitésére jut. Hegedűs Kálmán, az állandó igazoló- bizottság e őadója jelenti, hogy a bizottság Lukács László és Stranyovszky Sándor kép­viselők megbizólevelét megvizsgálta és őket a harminc nap fentartásával feltételesen igazolta. Elnök ebben az ér!elemben mondja ki a határozatot s jelenti, hogy a megüre­sedett osztályokba ki kell sorsolni azokat a képviselőket, akik jelenleg nincsenek osz­tályban. Sorshúzás alapján Lukács László a VIII-ik, Stranyovszky Sándor a Vll-ik és Návay Lajos a III ik osztályba kerül. Kö­vetkező az indítvány- és interpelláeióskönyv felolvasása. Jármy István indítványát visz szavonta s újabb indítvány be nem jegyez­tetett. Ivánka Imre a pénzintézetek vál­sága, Novák János a horvátországi helyzet, Lovászy Márton a boszniai osztrák táma­dás és Jaczkó Pál a pénzintézetek válsága tárgyában jegyeztek be interpellációkat. Elnök javasolja, hogy az interpellá­ciókra félegy órakor térjenek át. (Általános helyeslés) Jelenti végül, hogy a parlamenti helyzet dolgában napirend előtt való fel­szólalásra Kossuth Ferenc kért és kapott engedélyt. Kossuth Ferenc általános érdeklődés és figyelem között szólal fel. A szövetke­zett ehenzóki pártok nevében és megbízá­sából beszél. A magyar politikai életben súlyos természetű súrlódások vannak a véd erő miatt, amely súrlódásokat minden igaz magyar ember fájlalja és sajnálja. Volt idő, amikor az egész ország azt kivánta, hogy a hadseregben, amely törvényeink szerint ön­álló s csak kiegészítő része a közös had­seregnek, megnyilatkozzanak a magyarságot jelentő tények. A mai viszonyok azt mutat ják, hogy államiságunk tökéletlen s ki van szolgáltatva Ausztriának. Szívesen elismeri, hogy a véderőt fejleszteni szükséges, szíve­sen hozzá is já ulna ehhez, ha a törvényes kívánságoknak eleget lehetne fenni. Ezzel ellentétben áll az uralkodó felfogása. Tagadhatatlan, hogy a létező jogállo­mány is érzékenyen megsérült s ez ma­gyarázza azt a tényt, hogy egy óv óta va­lósággal megakadtak az országgyűlés tár­gyalásai. Nemcsak ő, de a szövetkezett el­lenzék minden tagja őszintén óhajtja a bó­két, ezért felolvassa azokat a pontokat, amikben két legfontosabb kérdésre, a vá­lasztói jog és a véderő reformjára nézve az ellenzéki pártok megegyeztek. A felolvasott pontozatok szerint a választók száma az ellenzéki bókejavaslat alapján kótmilliónógy - százezerre emelkedne. A választói jog alapja az elemi iskolák hat osztályáról szóló bizo­nyítvány lenne. Ezért a Ház utasítsa a kor­mányt, hogy a hiányzó elemi iskolákat min denütt állítsa fel és az 1907. XVII. és XIX. törvénycikkeket hajtsa végre. Felolvassa az em litett törvénycikkek -zövegét, amelyek szerint minden tanító köteles a magyar nyelvet úgy tanítani, hogy a növendék a vizsgálat után magát magyarul érthetően kifejezni tudja. Ez biztosítaná a magyarság szupremáciáját. Ezenkívül választók maradnak az utolsó öt óv választói, ha tíz óv óta magyar állam polgárok, írni, olvasni tudnak és 24-ik élet­évüket betöltötték. Választói joggal felruhá­zandó!? az iparengedélylyel bírók és azok a munkások, akik két év alatt legalább 12 hó­napig a betegsegélyzö-pónztár tagjai voltak. Az analfabéták czenzusa legalább húsz ko­rona legyen. A magyarság ellen való izga­tás feltétlenül megfoszt a választói jogtól. A választás községenként és körzetenként történjen és minden helyen egy királyi biró legyen jelen. Ez a választások, tisztasága miatt szükséges s ha ez igy lesz, örökre meg szűnik az obstrukció jogosultsága. A válasz­tás titkos legyen a törvényhatósági és ren ■ dezett tanácsú városokban, továbbá azok­ban a községekben, ahol 15 ezernél több lakos, vagy olyan ipartelep van, amely ezernél több fórfimunkást foglalkoztat. A választókerületek igazságosan beosztandók. Végül az ellenzéki pártok a véderőjavaslat­ból kiküszöböltetni akarják a közjogi sérel­meket s most elismerik a véderő fejleszté­sének jogosultságát, szívesen hozzájárulnak egy olyan provizóriumhoz, amely tartalmazza az összes szociális előnyöket. Nagyon kéri a többséget, hogy szívlelje meg az ellenzék békeajánlatát, hogy az országot a külső és belső ellenségek ellen sikerrel megvédeni lehessen. Kéri a miniszterelnököt, tájékoz^ tassa, ha röviden is, a közvéleményt, mik ae ő szándékai?! (Helyestés a baloldalon.) Lukács László miniszterelnök: T. Képviselőházi (Halljuk, halljuk!) Én ez alkalommal csak arra kívánok szorítkozni, hogy köszönetemet fejezzem ki Kossuth Ferencz t. képviselőtársamnak azért az előterjesztésért, amelyen az ellenzéki pártok álláspontját itten előttünk körvonalazni szives volt. Es habár volna már első hal­lásra is egy pár észrevételem azokkal szem­ben, amik az előterjesztésben, különösen az előterjesztés bevezető részében foglaltat­nak, mindazonáltal sem a helyzet komoly­ságával, sem a tárgy fontosságával nem tartanám összeegyeztethetőnek, ha ez eb­ben a nagyfontosságu kérdésben azonnal állást akarnék foglalni és a kormány álláspont­tal azonnal első hallás után akarnám itt pre- czizirozni. (Helyeslés). Ezért csak annyit kívánok megjegyezni, hogy elkerülendő minden időveszteséget, ón a lehető legrö­videbb idő alatt kötelességemnek fogom tartani a kormány álláspontját az itt hallot­takkal szemben precizirozva igen t. képvi­selőtársamnak és természeten a nagy nyil­vánosságnak is tudomására hozni. Ez a körülmény azonban semmiesetre sem fogja hátráltathatni a parlamentnek működését, mert hiszen, amint méltóztatnak tudni, sok sürgős és fontos teendőnk van és már junius hónapban vagyunk és miután az óhajtásom az volna, hogy legalább ebben az évben a t. képviselő urak egy megfelelő nyári szünetet élvezzenek és azt hiszem e tekintetben az ón óhajtásom mindnyájunk óhajtásával találkozik: ennek következtében minden időveszteséget kerülnünk kell: sür gőson hozzá kell fognunk az előttünk álló feladatok megoldásához és azért talán nem csak a normális, hanem ezzel szemben még egy fokozottabb tevékenységet is kénytele­nek leszünk kifejteni, hogy elérjük azt a célt és teljesítsük azt a feladatot, amely reánk hárul, mert hiszen azt, hogy pontosan és lelkiismeretesen teljesítsük ezeket a re­ánk háruló feladatokat, azt az ország és a választóközönség teljes joggal megvárhatja. (Helyes:Ó3.) Én tehát semmiesetre sem fo­gom késleltetni az ügyek menetét és ismét­lem, a legrövidebb idő alatt hajlandó va­gyok az érdemleges választ megadni. fÉlónk helyeslés, éljenzés és taps.) Vóderőreform tárgyalásának folytatásá­nál hozzászólott Ostffy Lajos: A véderőreform olyan súlyos terheket hárit az országra, amikkel nem állanak arányban még azok a szociális előnyök sem, amik a javaslatban bennfog­laltatnak. Sérelmeket sorol fel, majd hatá­rozati javaslatot terjeszt be a nepirendről való levétel és az önálló magyar hadsereg felállítása iránt. Szünet után a Ház áttér a interpel­lációkra. Városi panaszok. — Saját tudósitónktól — Szatmár, junius 1. A legutóbbi tanácsülés elé több pana­szos akta került, melyeket a tanács a kö­zönség érdekének megfelelően intézett el. Az egyik panaszt a Nyár utcaiak ter­jesztették a tanács elé. Kevesen tudják Szatmáron, hogy hol van, vagy hogy egyál­talán van e Nyár-utca. Pedig van, kinn a kültelken az újabb parcellázások helyén. Az ottani lakosok már régóta abban a kelle­metlen helyzetben vannak, hogy posta­küldeményeiket csak igen körülményesen kaphatják meg, mert egyetlen házán sincs szám. Sőt — talán az előfordul véle, hogy házszám hiján úgy késő éjjel, kora reggel haza bandukoló férj uramék nem találnak haza. A tanács a legjobb okozattal kezeli a Nyár-utcaiak kérését, de ezidő még sem tehet eleget, még pedig a kérvényezők hi­bája miatt, mert elfelejtették a kérvényhez hozzácsatolni az utca tervrajzát, már pedig anélkül nem számozhatják meg a házakat. Ez a kis hiba azonban csak igen kis időre tolja ki a közös óhaj teljesülését, mert a tanács elvben hozzájárult az utca megjelö lése és a házak számozásához. Egy másik panasz pedig a Árpád- és Széchenyi-utcák fiatal fáinak pusztulásáról, helyesebben: pusztításáról szól. Ez a két utca a város legszebb utcái közé tartozik. A vezetőség különös gondossággal őrködik két utca csinosítására. Csak nem régen fiatal facsemetékkel szegélyezték a két utat. Tudvalevő azonban, hogy központi vásártér hiján ott is tartanak vásárokat. A Itt még nem létezett legújabb konyhaedények egyedüli el- árusitása Szatmárvár megye részére BRAUN ÉS LÁSZLÓNÁL, SZÉCHENYI-UTCZA 14. SZÁM.

Next

/
Oldalképek
Tartalom