Szamos, 1912. június (44. évfolyam, 122-145. szám)

1912-06-06 / 126. szám

A meghiúsult kompromisszum. A leglényegesebb eltérés a szava­zati jog kiterjesztésének a mértéke kö­rül forgott fenn, de ime éppen erre a mértékre vonatkozóan hibásak voltak az ellenzék statisztikai n atai. Nagyon helytelenül járt el ennél­fogva a szövetkezett ellenzék, hogy meghiúsította a kompromisszumot. Méltán érheti most az a gyanú, hogy nem is a béke volt a célja, mert a béketárgyalások megszakításának az sem szolgálhatott alapos indokául, amit Lukács a véderőreformra nézve dekla­rált, hogy t. i. ezt minden provizórium mellőzésével véglegesen akarja elintézni. Az egész nemzet igy akarja, hogy egy­szer már lekerüljön a napirendről a katonai kérdés, és éppen ebben a kér­désben a legharc asabb ellenzéki párt­nak, a Justh vezetése alatt áliónak ed­dig egyáltalában nem volt semmi kí­vánsága Sebő1, egy ponton sincs igaza abban az ellenzéknek, hogy eltépte a béke f >nalát. A ne nzet ezt nemcsak sajnálja, azonban ezt el is ítéli. A kö­vetkezményekért most már föltétlenül a kisebbséget terheli a felelősség. A kor­mány és a többség pedig változatlanul teljesiti a maga hivatását ós kompro­salak, én mindannyiszor felkereslek álmom, üdvösségem, boldogságom eszményképe I Hányszor ismétlem magamba szokat a szavakat, amelyeket a te szivedhez szeret­nék küldeni. Jól tudom, hogy a szívhez csakis a szívből lehet . szólani s íme meg­vallom neked, kész vagyok előtted feltárni szivem legtitkosabb rejtekót s füledbe sut­togom a szerelem örökóletü történetét. Elgondolom, mintha most melletted lennék. Te ett ü'sz egy fotelben s fejedet kezedre hajtva, tekinteted a szoba félho­mályába Vész el. Én a lábaidnál térdelek. Fekete ruhád szegélye érinti az enyémet, oly közelségben vagyok hozzád, hogy egyet­len mozdulattal átkarolhatnálak s azt az édes, azt a szereiemsugalta cs lkot letép­hetné n ajkadról, mely már csak folytatása lenne újra meg újra ismétlődő álmaimnak. Hallom, hallom a szived dobogását, érzem kis kacsóid remegő vonakodását, lehelíeted felszítja benne a cziveaj tüzét és én ebben a lángbtn égve ismét lábaidhoz borulok, könnyezve kérem bocsánatodat. S a nélkül, hogy éreméin keeed szo­rításából, gyönyörű szemed kifejezéséből, hogy megboosálasz: hirtelen eloszlik elő­le« a látenány s csak arra ébredek, hogy statisztikai kimutatásban bebizonyította, hogy az ellenzéki tervezet elfogadása esetén nem kétmillió négyszázezer lenne a választók száma, mint amennyit a ter­vezet készítői kontempliltak, hanem kö­zel 8 millió. Ez pedig világos bizonysága annak, hogy oly nagy törvényhozási müvet, mint a választójog reformja, nem lehet egy-két hét alatt jól megalkotni, de annak is bizonysága ez, hogy az ellen­zéki javaslat szerkesztői nem voltak egészen tisztában azzal, hogy mit akar­nak és hogy tervezetük megvalósítása esetén milyen eredményt hoznak létre. A választók száma tekintetében ;ehát főleg az ellenzéki statisz'ika hely- ;elensége okozott eltérést a többség ós i kisebbség álláspontja közt. Ily nyilvánvaló tévedés miatt annál nagyobb kár volt az ellenzéknek ru­gaszkodni az álláspontjához, mert a kor­mány is általános, egyenlő választójogot ikar, értelmi és csekély részé n va­gyoni cenzus alapián, \a választási eljá­rásnak pedig decentralizálását és a sza­vazásnak bizonyos mértékig titkosságát tervezi Lukács is és emellett a válasz­tási költségek eltörlését és a szabad joggyakorlás biztosítását. Budapest, junius 5. Rohamosan gyors tempót vett a politikai események fejlődése. A szö­vetkezett ellenzéki pártok békeföltóte- leire a miniszterelnök már 24 óra alatt megadta a választ és mielőtt újabb 24 óra telt volna el, a parlamenti kisebb­ség már kijelentette, hogy a kormány válaszát tárgyalási alapnak sem fogadja el és a béke iránt folytatott egyezke­dést eredménytelenül befejezettnek te­kinti. Sajnálatraméitó, alig helyrehozható hiba volt ez a baloldali pártok részé­ről. Oly nagy és általános a közvéle­ményben a parlamenti rend helyreállí­tásának a vágya és olyan példátlanul konciliáns magatartást tanúsított Lakács László a kisebbséggel szemben, hogy a kisebbségnek még ellenzéki lapok véle­ménye szerint is meg kellett volna ezt tennie, mert a minizterelnök még leg­utóbbi válaszában is módot kívánt nyúj­tani a függőben . lévő nagy kérdések több pontjára nézve az egyezkedésre, amiben pedig a kormány megmásítha­tatlan elhatározását fejezte ki, ott egy­úttal az ellenzéki álláspont tarthatatlan­ságára is rávilágított. így a válaszát kiegészítő hiteles úgy van bevéste lelkembe a te szépséges Madonna arcod 1 Látom szemeidet, azt t mély tüzű, beszédes szempárt, melybő varázssugarak ragyogják körül az én lelke met. Az arcod Muriltó égből lopott angyal káit juttatja eszembe, vonzó, felejthetetlen utánozhatatlan szép, melyből az ajk piros saga olyan hivogatólag, oly csábítóan in gerel, mintha csak elhaló hangon, édes vágyakba fuladó hangon susogná: — Egy csókot egy végtelen bosszú oókot I . . . Ebbe a sóhajtásba bele van lehelve aj elérhetetlen vágy minden boldogsága. Mer a te csókod édesebb lehet a legbájosabl álomnál, a ta szerelmes pillantásod égetőbb lehet a Vessta örök tüzénél. Egeriának nines igaza, amikor azt irjt rólad közelebb megjelent szellemes reminis- centijábao, hogy démoni kifejezósü szemeic a» ég vigasztaló megnyugvását és az örök kárhozat félelmét egyezerre tudják felkölteni. Ez egyben nem bajlom meg előtte. Es mióta téged ismerlek, békételen va­gyok magával az s nem tudok meg nyugodni ietéekedéseiban. És ha az ég százszor «at akarj«), hogy téged ne iákhas­Mária. A „Siamoi“ tárcsája. Találkozom olykor-olykor veled, ha a sors véletlenül összehoz bennünket s engem úgy égetett a fájdalom, hogy neked még csak a gondolatodban sem fordul meg sz, hogy aki most szép szemeidbe tekintve megemeli előtted kalapját, mennyire boldog, milyen kimondhatatlanul elégedett, csak azért, mert egy pillanatra ismét láthat téged. Könyörtelenül hidog fejbólintással foga dód a köszöntését. Aztán mégy tovább. Utadon újabb meg újabb üdvözléseket fogadsz, melyek megannyian hódolnak a te angyali lényednek. En pedig megállók az utcasarkon s tekintetem követi minden lépésedet a meddig csak el nem fed előlem a sétáló tömeg. Sóhaj tör elő ajkamról, fájdalmas só­haj, mely repül utánad, te hozzád, bár­merre vagy, árnyékként követi minden lépteidet. Szüatelenül belöltöd, elfoglalod a gon­dolataimat. Mint egy fensége« égi tünemény,

Next

/
Oldalképek
Tartalom