Szamos, 1912. június (44. évfolyam, 122-145. szám)
1912-06-05 / 125. szám
ß 1 Negyvennegyedik évfolyam. ■■■■•■■■■■•■■■■MM Szetmér, t912. junius 5.. szerda. POLITIKAI NAPILAP. Finis sanetiíicat media „A cél szentesíti az eszközöket.“ Ez az örökigazság igazolja Tisza István gróf mai, történelmi nevezetességű szereplését úgy korsártai, mint az utókor előtt. Ne a szuronyerdőkön keresztül szemléljük a mai eseményeket. Különö sen pedig azok ne tegyék ezt, akik nein akarják megérteni, hogy ezek a szuronyerdők a mindennapi kenyérkereső munkájában megzavait békés polgárság életét és vagyonát őrzik. Az államnak kötelessége polgárai életét és vagyonát megvédelmezni. Szemléljük csak a mai eseményeket teljesen higgadtan, minden pártszenvedélytől menten. Nem vitatjuk el, hogy az az erőszak, melyet a házelnök az obstruáló ellenzékkel szemben használt, nem érintette, sőt a zárt ülés megtagadásával át is lépte a törvényesség határát, de viszont az is áll, hogy az orA gyász. a „Szamos“ Irta: “rciáia- Plerrc Valdagne. Ha Germaine de Montetto belépett Charmy divatszalonjába, az összes elárusi- tónők elébe szaladtak, mert Germaine a barátnőjük volt. A nyolcvan-százezer f ank, melyet de Montette kisasszony évenként ruhára kiadott, a legjobb vevők egyikévé tette őt, de azért nem felejtette el, hogy egykor ő is próbahölgy volt. Ma különösen siettek feléje, körülvették, kérdésekkel ostromolták, részint rokon- szenvből, részint kíváncsiságból. Germaine ugyanis három nap óta özvegy volt. Erneste Tournure, a nagy áruház tulajdonosa, az ő dúsgazdag barátja, aki annyi aranynyal halmozta el, hatvanéves korában meghalt. Gondolt e Germainre? Vagy pedig kitette a bizonytalan jövőnek? Vájjon törő dött-e Tournure, aki házas, gyermektelen volt, azzal, hogy mi lesz vele halála után ? Egy szóval, mit hagyott Germ-tinere? A szág túlnyomó többsége bizonyos megnyugvással fogadta a bonyodalomnak ilyen, mondhatni egyedüli módon való megoldását Az elmúlt napokban vérbefult általános sztrájk, az utca népének rombolása félre nem érthető bizonyítékai annak, hogy a tömeg föl akarja borítani a inai rei dszert, hogy halált megvetve, vérszomjas kegyetlenséggel törekszik a hatalmat- magához kaparintani. Ezt az uralomra éretlen tömeget 6zegődtette magához az ellenzék azért, de csakis azért, hogy hatalmi vágyát kielégíthesse. A többség erélyes föllépése tulajdonképpen az ország sorsát intéző érett elemek rombolásai ellen. A többség az országot védelmezte, a hazát mentette meg a tön^rejutástól. Ez és egyedül ez volt a cél, aminek eléréséhez kénytelen volt szokatlan fegyverhez nyúlni. De a miért nem ütköznek meg a divatáruház személyzete csakhamar meg kapta a felvilágosítást. — Mondhatom nektek, gyermekek, hogy ő egy közönséges fickó volt! — Ki hitte volna ezt? Semmit? Biztos vagy te cfelől ? — Ez lehetetlen, hiezen Tournure anynyira szeretett téged. — Gazember volt, nyomorult gazember ! — No, de talán mégis hagyott vala mit? Valami kicsiséget. — Semmit, értsétek meg! Éppen semmit! Germaine körüljárta a szalont és folytatta keserű panaszait: — S mindezt azért, amit érte tettem . . . Mindent megadott nekem, az igaz. De kövér volt és öreg 1 Germaine haragja egyre nőtt. — Nem szerelemből voltam kedves a vén silabakterhez. Igazán nemi M'ért nem csaltam meg eléggé? Ostoba voltam. Ezé szén hü nem voltam hozzá természetesen. De ha én ezt tudtam volna 1 mai eseményeken fölháborodottak azon» hogy immár közel egy éve botránytanyává stilyesztették a magyar parlamentet. Miért nem vették észre, hogy a dolgos, érett, józan elemek ökölbeszorított kezekkel, kétségbeesve nézték a parlamenti virtustáncot. Hogy ez a visszafojtott, jogos harag végre kitört, hogy a megbénított többség végre élt hatalmával és elnémította a lasinázókat, az a dolog természetéből következet. Elhisszük, hogy fáj a pünkösdi királyoknak, hogy lejárt az idejök, de az ország érdeke kivánta igy. E eget tört és várt a többség, végre rendet kellett teremteni. Hogy a rend tényleg meg lesz-e, az e percben valóban nem tudható. — Tehát ő igazán semmit sem hagyott neked ? — Semmit . . . Pál, hiszen jól tudjátok, ki az Maron ur, aki különben igen kedves fiú s naaryon kedves, tehát Pál értesített engem. Találtak e^y végrendeletet, mely szerint Tournurenó az általános örökös. Egészen egyszerűen ő örökölt mindent. Legalább olyan gazdag, mint a volt férje. A végrendelet valamivel három óv előtt készült el. Már akkor jól ismertük egymást Mondhatom nektek, hogy ez gyalázatos dolog. A fiatal leányok kara részvéttel szorongott Germaine körül. Valóban, ez nem volt rendjén 1 Ilyen szép leány s milyen vidám és természetes. — Mit fogsz tenni ? — Mit teszek ? Majd meglátjátok ! — Mindenekelőtt uj ruhákat csináltatok. Először is három ruhát fogtok csinálni, gyerekek : egyet hamvaskék tüllből, azután egy impozáns, piros estélyi öltözéket . . . nagyon szép legyen, rózsaszínű hímzett rózsamotivumokkal, azután egy harmadik Hagy választékú cipőraktárát ajáaljuk a t. vevőközönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást Közvetlen a „Pannónia“ mellett. Szatamr és vidéke legnagyobb cipőraktára. MegérkOMtt I a tavaszi és nyári idényre rendelt legújabb divata valódi chewreaux és box bőrből készült, fekete és szines úri női és gyermek cipők. A. valódi amerikai King Qaality qzipők kizárólagos raktára. Jelen anámunk 10 oldal
