Szamos, 1912. június (44. évfolyam, 122-145. szám)

1912-06-26 / 142. szám

2. oldal. SZAMOS (1912. jtroius 28.) 142. szám. Országgyűlés. — Saját tudósítónktól. — Budapest, junius 25. Janfeovich Béla alelnök fél 11 óra­kor nyitotia meg az ülést. Jelentette, hogy a gazdapárti képvise lök lomondotiak bizottsági tagságukról. Rakovszky Béla néppárti képviselő mentelmi jogsérelmet jelentett be. Az ügy kiadatott a mentelmi bizottságnak. Haydin Imre a közgazdasági bizottság jelentését terjesztette be az 1848. évi IV. t.-c. tárgyában. Ezután harmadszori olvasásban elfo­gadták a tegnap megszavazott javaslatokat. Darvay Fülöp, a mentelmi bizottság előadója beterjesztette a mentelmi bizottság jelentését Kovács Gyű a me telmi ügyében. Javasolta, hogy a Ház Kovács Gyula men­telmi ügyét függeszsze lel. Molnár Viktor feleslegesnek tartja a kiadatást, mert tettenérés esete forog fenn. A munkapárt ezután Kováes Gyula mentelmi jogát felfüggesztette. A gazdasági bizottság jelentésének tudomásul vétele után hitelesítették a mai ülés jegyzőkönyvét s ezzel az ülés egyne gyed 12 órakor véget ért. A legközelebbi ülés csütörtökön lesz s napirendjén a leg közelebbi teendők megbeszélése szerepel. Elvadult erkölcsök. — Saját tudósitónktól. — Budapest, junius 25. Egy idő óta sajátságos hang honoso­dott meat a politikai megbeszélések, véle­ménynyilvánítások tér n A szenzációhajhászás, melyet nem mindig az önz tten hazaszeretet tüze hevít, hogy feltűnést találjon, hogy zajt csináljon s hogy érdemeit leszámítolhassa, oly durva hanghoz szokott az ellenkező po'itikai vé- leményüek leszólásában, mely mindeddig Az 8 da kozó. A férfi és az asszony eltávoztak a versenytérről s kimentek a Bois-ba A férfi harminc éves volt, az asszony húszon kettő. — Láttad Kotchiko-Kan In herceget és a kíséretét ? — kérdezte az asszony. — Igen — mondta a férfi. — Kot- chiko nagyon szimpatikus. — Hat azt észrevetted, mily gyönyörű brilliánsai voltak N. képviselőnek ? — Utánzatnak néztem azokat. — Oh, dehogy, hiszen csak ösme- rem a dr gaköveket 1 Nézd, — folytatta a férjhez simulva — ha még szeretnél, nem tudnád eltűrni, hogy t ljesen ékszer nél­kül vegyek részt az efajta mulatságokon s megvásárolnád számomra azt a gyöngy­sort, melyet a múltkor együtt tekintettünk meg. — Észté ensóg ilyet beszélni I — Miért ? Hiszen nem kívánok lehe­tetlent. — Láttad, hogy mennyit vesztettem Merry Boy-on s hogy Fénelon II. kitört. — Igen, de viszont óriási összeget nyertél Miss Fleurien. — Gyenge kárpótlás. — Édesem, ne légy olyan szűkkeblű s vedd meg számomra a gyöngysort. — De hiszen tudod, hogy ez lehe tét én . . . — Az előbb a pénztárcádban egész sereg bankót láttam. — Biztositlak, hogy . . . ismeretlen volt s mely undorral és vissza­utasítással találkozik nagyon sok tisztessé­ges gondolkozásu embernél­Hogy jönnek ahoz köafciszteletbem élő, munkájukkal, vagyonukkal és értelmi ere­jükkel hasznos műnkét végaő férfiak,, hogy reggelre kezökbe véve valamelyik Sápot, mint „mungó csorda“, „hazaáruló“, „gaz­ember“ s más eféle epitetonokkal lássák magukat iletve azért, mert nem ama hir lap politika e'veit vallják, hanem azzal ellentéteset, olyant, amelyet kívüle száz és százezren vallanak. Kossuth Lajosról és társairól sehol se hallo.tűk, sehol se olvastuk, hogy korukban a disznóhajcsárokat megszégyenítő efó e ki­fejezésekkel illették volna a más politikai nézeten levőket, pádig ők is voltak olyan jó hazafiak, mint a Kossuth-p.irt mai né mely tagja. Egy legújabb hazafiui stilus ez, me­lyet azok találtak ki s azok alkalmaznak, akik lelki életének és szellemi marasságának nem adatott meg, hogy mást mondhassa nak, amivel a figyelmet pillanatra is magukra vonhatják. Előszedik tehát a legrikitóbb 1 színeket, a legrikoltóbb kiáltásokat, durvaságokat és sértés két, hogy valami módon mégis ki­tűnj nek s szaladozó léhaságaiknak látszó­lagos tartalmat kölcsönözzenek. így születnek azok a tömeg-becsület­sértések, legyalázások, terrorizáló megtá- madtatasok, melyekkel tele van egy-egy Lp s melyeken bosszankodni is, nevetni is szégyel a normális és kissé müveit em­ber is. Valamikor, valami eszközzel — és pedig válogatatlanul — végét kell egyszer ennek szakítani, m >rt semmi értelme, hogy a tisziessóges értelmiség ezt a folytonos sértést és hencegést közömbösen veiye. Mennyi adót vetettek ki ? Szatmár, junius 25 A harmadosztályú kereseti, pénz­intézeti, vállalati és bányaadót kivető bi­zottság ma a következő adókivetéseket esz közölte : — Oh, de hisz az a gyöngysor olyan olcsó 1 — Talán — később. — De egy olyan szereplő fiú, mint te vagy, nem hagyhatja a feleségét ily szegényesen járni. — Egy szereplő férfinak sokkal in­kább kell takarékoskodni, mint másnak. Állásom annyi előre nem látott kiadást követel . . . — Ha arra gondolok, hogy csak egyetlen türkizes gyűrűt kaptam tőled, amelyben a kő már meg is zöldült . . . — Nem hallottam a kőnek e saját­ságáról. — Egy brilliántos vagy rubintköves gyűrűt kellett volna venned. — Meg lesz az is édesem — később. Az „édes“ összeszori'ja az ajkát és durcásan elfordul és egyetlen szót sem szól addig. mig a Champs Elyséen az egyik divatos restaurantban az asztalhoz nem ülnek s nem rendelnek egy oly váló Ingatott ételekből álló ebédet, mely a többi törzsvendégeket csodálkozásra bírja. Az asszony nagyon szép, vörösbe- játszátszó aranyhajával s mélyen a sze­meibe hajló kalappal. Bámuló tekintetek tévednek fel s férje hizelkedve szól: — Gyöngysor nélkül is te vagy a legszebb az asszonyok között. Az ékszer nem növelné, sőt csökkentené természetes bájaidat. De az asszony haragosan eszi a ró- zsaszinhusu crevetteket, a fácánszárnyat, a Gottlieb Zsigmond 85 K, Schvarcz? Mór 65 K, Rosenfeld és Jakab 80 K, Vinkíer Lipót 112 50 Reiter Miksa és La- zarovies 100 K, Fischer Herman 53*32 K, Prager Márkus 4170 K, Róth Dávid 67 04 K, Róth Simon 64-05 K, Karesz Győző' 78.64 K, Héja és Muladi 106 K, Fischer Ghajem 57‘5t> K, Weisz Miklós 13472 K, Duha Tivrdar és Géza 238 K, özv. Lővy Miksáné 200 K, Moskovits Jenő 23 K, Erős Emilnó Winkler Fani 10 K, Szatmári Lajosné 12 K. Ró h Róbertné 30 K, Klein Ábrahám 63 K, Weisz Endréné 75 K, Steinberger Herman 69 K, Mandel Sámuelnó 39 37 K, Kamii Efraim 20 K, Grózinger Ferenc 20 K. Grósz Ignácz 25 K, Glück Hers 30 K, László és Braun 87 K, Ko­vács Ltván 82 52 K. Perl Márton 18 K, Tóth Gábor 18 K, Hanka Jánosné 46'80 K, Pál Lajos 66'66 K, Becski Jenő 100 K, Fehér Györgyne 6 K, Szász Istvánná 6 K, Orosz Miklósnó 6 K, Orosz Mihályné 6 K, Fojtovics Antal 32 46 K, Csató István 42 K, A polgári iskola építése. — Saját tudósítónktól. — Szatmár, junius 25. Ma járt le a polgári isko'a építésére kiirt pályázat határ deje. A pályázaton oly nagy számmal vet­tek részt az iparosok és vállalkozók, hogy a városi székház kis tanácsterme, amelyben a versenytárgyalási aktus rendszerint lefolyni szokott, kicsinek bi­zonyult úgy, hogy a pályázatban részt vet­tek a nagyteremben gyülekeztek. Ez a nagy érdeklődés szomorú bizo­nyítéka annak, hogy uz 1 esztendő obstruk- ció csaknem teljesen elapasziotta a kere­sed forrásokat. A bankok összes működése künnlevő pénzöknek bel>aj ásában merül ki. A ma­gánpénz mozdulatlan, a vállalkozási kedv szárnya?zegett, mert a gazdasági, ipari és kere-ked-lmi élet alapját, a bizalmat meg­rendítette az a szomorú politikai állapot, amely az országot az egyik szélsőségből a másikba sodorja. gyümölcsöket. Azon gondolkodik, hogyan álljon bosszút fösvény urán. A nemzetkö/i vendégek rikító folto­kat képeznek különböző öltözeteikben. A pincérek össze-vissza szaladgálnak, lótás- futás, lárma van mindenütt. — Melegem kezd lenni — szólal meg mo-t végre az asszony s nyújtózik, mint egy macska — menjünk haza A férfi körültekint s mivel látja, hogy sokan odanéznek, nehány ezresbankót vesz ki tárcájából s nemes mozdulattal tesz lo egyet belőlük az asztalra. — Gyorsan, sietnünk kell — mondja félvállról a pincérnek. A pincér kirohan és nemsokára visz- szatér, egy tányér kék bankót és sárga araiakat hozva. A férfi borravalót ad neki aztán feleségéhez hajli*. — Még mindig haragszol ? — kérdi suttogva. Az asszony szeme felcsillan, moso­lyog. A keze megrándul, mintha kitalálta vo'na a férfi szándékát. Amaz pedig egy méltóságteljes mozdulattal felé tolja az aranytekercseket és nyugodtan szól: — Tartsd meg az aprópénzt édesem. Az asszony hirtelen körülnéz mivel látja, hogy már általános figyelem tár­gyai, elérkezettnek véli a bosszú pillana­tát. Mintha valami kedvességet akarna mondani férjének, a szemébe mosolyog s úgy, hogy mindenki moghallhassa, hango­san igy szói: — Szükségtelen édesem, — otthon úgyis visszakérnéd!

Next

/
Oldalképek
Tartalom