Szamos, 1912. június (44. évfolyam, 122-145. szám)
1912-06-22 / 139. szám
(1912. junius 22.) 139. szám. SZAMOS 3. oldal or összetoborozta és védelmébe vette a nő- metii sportkedvelő fiatalságot és a kör kebelében megalkotta a „ német ii sportegyletet.“ A fiatal, alig nehány hónapos sport egylet futball csapata már kétizben állotta ki a tüzpróbát és mindkét alkalommal jelét adta, hogy hivatásának magaslatán áll és megérdemli, hogy úgy a város vezetősége, mint a sportbarátok támogassák. Ez a fiatal erőteljes egyesület, amely a testnevelésen kívül a bajtársi összetartást és igy a léleknemesitést is kultúrálja, válságos helyzetbe került. Nincsen a városban olyan terület, ahol gyakorlataikat végezhetnék. A város vezetősége csak nemrégen eszközölte ki a Szatmár részi sportoló ifjúság részére a katonai gyakorlóterei. Méltányos lenne, ha a németi részi ifjak kérését is teljesítené a polgármester és részökre is kijelölne egy alkalmas sporttelepet. Mi, akik a polgármesternek sport iránti előszeretetét és különösen a német» városrész lakósága iránti vonzalmát ismerjük, egy pillanatig sem kételkedünk, hogy a nómetii ifjúság rövid idő múlva már a saját sporttelepén rúghatja a labdát és rendezheti futball meccseit. Itt említjük meg: hogy a „németii sportegylet“ még e hó folyamán egy nagyobb szabású futball mérkőzést rendez a máramarosszigeti torna- és vivóegylet futball csapatával. Mennyi adót vetettek ki ? — Saját tudósítónktól — Szatmár, junius 21 A harmadosztályú kereseti, pénzintézeti, vállalati és bányaadót kivető bizottság ma a következő adókivetéseket eszközölte : Katz Sámuel 3460 K, Schwartz Ignácz 50 K. Sárközi József 35 40 K, Be nyó Andor 52‘50 K, Miklós János 154 K, Szűcs Gábor 26 K, Klein József 5'66 K, özv. Balogh Pálnó 6'59 K, Jasztrób Marton 8'51 K, Amaczi Andrásné 8'35 K, özv. Kolb Józsefnó 15‘57 K, Ellenbogen Izrael 10 60 K, Grósz Zsigmond 1625 K, Weisz Tóbiás 28'68 K, Pásztor Károly 38'36 K, Lindenfeld Domokosáé 55'89 K, özv. Ba dácsi Józsefné 59-69 K, Klein Sándor 39 K, Burg Izidor 57 K, Dávid Ödön 125 K, Marmorstein Fülöp 130 K, Kósa Bertalan és Fia 210 K, Fórizs István 6'80 K, Sütő István 6 K, Schwartz Farkas 7 K, Pap József 7 K, Nagy Kálmán 10 50 K, Nagy Gábor 22 20 K, Sarkadi István 24 K, Mol- dován Páter 24 K, Borhidán László 13 K, Száraz László 3 K, Soltész Zdgmond 15 K, Kovács András 13 K, Kuiiuját György 21'66 J£, Fiatkovits György 26 K, Osváth Sándor 13 05 K, Zsernyuk János 13'('5 K, Szslontai István 26 40 K, Jámbor József 13'60 K, Szilágyi István 26'40 K, Csu:ka Elek 26'80 K, Báthori József 13'40 K, Balog i Imre 26'80 K, Takács László 13’47 K, Fekete László 13 50 K, Szűcs Gór.a 13'50 K, Nagy József 27 K, Kiss Lajos 27‘04 K, Kukuják János 13‘54 K, Sz-rvadi Ferenc 13 60 K, Pintye János 13 60 K, Diener Lajos 1360 K, Székely György 27-20 K Matusa Mihály 27’20 K, Halunda Mihály 13 60 K, Keresztesi István 13-60 K, Suba László 6 K, Csecse István 13-60 K, Tímár Gyuia 27-20 K, ifj. Suba András 6 K, Boldán Ltván 16 60 K, Bogoz János 1360 K. Vass Tamás 27-20 K, Ilucz János 13-60 K, Fazekas József 13 o0 K, Szálka László 13 60 K, Papp György 13'60 K. C' A T ÍUATA mérnöki irodája Bercsényi-u. 33. ffidiásmik colos tölgy deszka beszerezhető KósaB. és Fia fakereskedőknél Szatmáron „Müvészklub" „Müvészház". — Saját tudósítónktól. — Szatmár, junius 21. Nehány héttel ezelőtt a „Pesti Hírlapiban, mely most a boulevard lapok mintájára szenzációkban utazik, egy cikk jelent meg a „Müvészház“-ról, hogy az klubot alakított, melyben az eddig még nem kártyázó piktorok és más szegény emberek is megtanulhatják a bakkot. Ezzel kapcsolatosan a „Müvészház“ igazgatóját, Rózsa Miklóst is erkölcstelen ügyekkel vádolta Az igazgatóság a napokban körlevélben kereste fel vidéki tagjait, köztük a szatmáriakat is, akik tekintélyes számban vannak, ismertetve az ügy valódi állását. A „Pesti Hírlap“ ugyanis összetévesztette a „Müvészklubot“, mely a Rózsa utcai gróf Zichy palotát megvásárolta, a „Mü- vészház“ kulturális egyesülettel és úgy tüntette fel, mintha az, illetve annak iga-ga- tósága akarná a palota árát a pinkapón- zekböl kifizetni. Holott a „Müvészház“ csak elhelyezést nyer, illetve bérlő lesz a palotában. Az egyesület még sokkal szerényebb any-gi viszonyok között van, hogy palotát vásá-»- rolhatna. Eddigi helyisége el volt dugva a Kristóf-tór ötödik emeletén úgy, hogy urg aki kereste, sem találta meg. Örvendett tehát most, hogy egy alkalmas helyiséghez hozzájuthatott. Ami a „Pesti Hírlap“ rágalmazó támadásának bizonyítását illeti, arra nézve Rózsa igazgató a megindított sajtóper tárgyalásán ad alkalmat. Egyebekben következőkről értesíti a Müvészház tagjait és a nagyközönséget. nyolc éves. Elkísértem az órájára, mert ez a nagy leány már angolul tanul. Nagyon szép idő volt, hát gyalog mentünk egy kis kerülővel a |Champs Elyséen és a boule- vardon keresztül a Laffite-utcába. Rendkívül kellemes volt a séta: s vígan dis- kuráltunk, mig egyszerre egy nyomorék, még elég fiatal ember szótlanul felénk nyújtotta a kézét. Egyik kezemben a napernyőmet tartottam, a másikkal a ruhámat emeltem fel és bevallom, hogy nem volt türelmem előkeresni az erszényemet. Tovább mentem; — nem adtam semmit. Folytattuk utunkat a Champe-Elysóen. Kis leányom egyszerre elhalgatott és nekem sem volt semmi kedvem a beszélgetésre. — Már a Concorde-tóren voltunk a nélkül, hogy egy szót is váltottunk volna, amióta azzal a koldussal — találkoztunk. — Lassacskán valami megmagyaráz- hatlan nyugtalanság vett rajtam erőt, olyan érzésem volt, mintha jóvá nem tehető hi- bát követtem volna el. Valami nagy szerencsétlenséget láttam a jövőben, ami reám vár. Rendesen tisztában vagyok a gondolataimmal és most is — kérdőre vontam a lelkiismeretemet: Mit is tettem tulajdonkép pen ? Hogy nem adtam annak a koldusnak; ezzel még nem követtem el olyan nagy hibát, nem volt eddig sem szokásom, hogy minden koldusnak pénzt adjak, akivel csak találkoztam ! Ej, majd a legközelebbi koldussal an nál bőkezűbb leszek 1 De minden okoskodásom hiábavaló volt; mindjobban és jobban éreztem azt a nyugtalanságot; azt a különös félelmet és legalább tízszer ; akartam visszamenni a koldushoz. — És elhiszik-e; resteltem a kis leányom előtt I — Hiába nem érünk mi emberek semmit, a mint arra gondolunk, hogy mit fog a másik mondani. Már szinte elérkeztünk a Laffife-ut- cába; éppen befordultunk a sarkon, amikor Suzán megfogja a kabátom ujját: — Mama 1 — Mit akarsz szivem ? Szép nagy kék szemeivel rám nézett. — Miért nem adtál annak a szerencsétlennek, a Champe-Eysóen ? Éppen úgy mint ón, nem gondolt másra, amióta koldussal találkoztunk, éppen olyan félelmet érzett ő is; — csak jobb és őszintébb lóvén, mint az anyja : ezt nagyszerűen bevallotta. Most már egy pilanatig sem gondolkoztam — Igazad van édesem. Sokkal gyorsabban jöttünk, mint rendesen I fixa ideánknak a befolyása alatt úgy, hogy még húsz percünk volt az óráig Kocsit hívtam és jó borravalót Ígértem neki, ha nagyon siet. Suzannal egymást átfogtuk és elhiszik e, hogy remegtünk, hogy ott lesz-e még a koldus. Hátha elment már onnan ! A Champs-Elyséen kiugrottunk a kocsiból, körülnéztünk; — a koldus már nem volt ott. Megkérdeztek egy leányt, aki a székekre ügyel. Emlékszik, hogy látta. De azt mondja, ez nem olyan rendes koldus; ez nem szokott mindennap idejönni és ő nem emlékszik, hogy merre ment el. Késő volt már, sietnünk kellett, leverten indul tunk hát vissza, amint egyszerre Suzan észreveszi a koldust egy fa mögött. Ott aludt az árnyékban, kalapjával a térdón. Suzan lábujjhegyen ment oda és beledobott az üres kalapba egy arany pénzecskét. Igazán nevetséges, tudom, de úgy öleltük át egymást, mintha nagy veszedelemtől szabadultunk volna meg. Az asszonyka elhallgatott; bele is pirult, hogy ilyen érdeklődés mellett és ilyen nagy csendben ennyi ideig beszólt. Mi pedig akik áhítattal hallgattuk, úgy éreztük magunkat, mint aki nagyon tiszta levegőt szí, vagy nagyon friss vizet iszik a — forrásnál. M. P. i
