Szamos, 1912. június (44. évfolyam, 122-145. szám)
1912-06-18 / 135. szám
V 2. oldal. SZAMOS (1912. junius 18.) 135. szám. A főrendiház ülése. — Saját tudósítónktól. — Budapest, junius 17. Jósika Samu báró elnök negyedtizon- kettőkor megnyitja az ülést. Az elnöki bejelentések után napirend szerint következnek a főrendiház 1911. évi zárszámadásáról és 1913. évi költségelőirányzatról a gazdasági bizottság jelentései, amiket vita nélkül tudomásul vesznek. Az igazoló bizottság jelentése a névjegyzék folytatólagos kiegészítése tárgyában ugyancsak elfogadta- tik. A mentelmi bizottság jelentést tesz Zichy Ernő gróf mentelmi ügyéről, akit hatóság élőt való rágalmazás miatt kérnek ki. A főrendiház Zichy Ernő grófot nem adta ki. Napirend szerint következik az Amerikával való szerzői jogról szóló törvényja vaslat tárgyalása. A bizottsági jelentés felolvasása után a javaslatot általánosságban és részleteiben vita nélkül megszavazza a Főrendiház. Következik a polgári perrendtartás életbeléptetéséről szóló törvényjavaslat általános tárgyalása. Bernáth Géza örömmel üdvözli a javaslatot, amelylyel végre a judikatura közkincsévé válik a perrendtartás s ezzel az anyagi igazság kiderítése is megköny- nyebittetik. Csak azt hibáztatja, hogy a községi és körjegyzők ügykörének korlátozásáról nem gondoskodik a javaslat. Székely Ferenc igazságügyminiszter szakszerű felvilágosításai után a törvény javaslatot a Főrendiház úgy általánosságban, mint részleteiben megszavazta. i megyei tisztviselők nyugdija. — Saját tudósítónktól — Szatmár, junius 17. Szatmárvármegye tisztviselői nyugdíjalapjának financiális állapota már régebb idő óta súlyos aggódásra adott okot. Az alap jövedelme ugyanis nem állott arányban ezekkel az évről évre sokasodó kötelezettségekkel, melyek a nyugdíjalapra hárultak. Ezért már régebben mozgalom indult a megyei tisztviselők között, hogy a nyugdíjszabályrendeletet módosítják. Hosszas vajúdás után a megyei tava- vaszi közgyűlésen végre testet öltött az eszme s módosították, a nyugdíj szabályrendeletek helyett ezentúl a törzsfizetés 10 százaléka fizetendő a nyugdíjpénztárba. A fölemelt járulékot azonban nem fizetnek a nyugdíjpénztár eddigi tagjai akkor sem, ha jelenlegi rangjukban előlépnek, vagy pedig választás utján más ranghoz jutnak. Ellenben minden újonnan kinevezett, vagy megválasztott tisztviselő fizetésének 10 százalékát a nyugdíjalapba fizeti. Eddig minden előléptetés alkalmával a különbözeti összeg 25 százalékát kellel: a nyugdíjalapra befizetni. Ezentúl úgy az uj, mint a régi nyugdíj alapi tagok 30 százalék előléptetési dijat tartoznak fizetni, illetve annyit vonnak le uj fizetésükből. A módosított nyugdíj szabályrendelet igen figyelemreméltó része az, hogy a nyugdíjintézetnek tagjai lehetnek mindazon napidijasok, kik a megyei házipénztár terhére rendszeresített állandó alkalmazásban vannak. Azok a napidijasok, i. akik olyképpen tagjai lesznek a nyugdíjintézetnek, kötelesek az eddigi szolgálati idejük tartamára kiszámítandó, most megállapított magasabb (10 százalék) járulékot utólag befizetni. Kimondja továbbá az uj nyugdijsza- bályrendelet, hogy a nyugdíj, özvegyi nyugdíj és végkielégítési összeget azon esetben, midőn a nyugdíjigény megnyíltához a szolgálati évek beszámításához, igy tehát a nyugdíj, özvegyi nyugdíj, vagy végkielégítési összeghez kétség nem fér, az alispán a törvényhatósági bizottság közgyűlésének határozata előtt is kiutalványozhatja. Jeney György táblabiró. 1843—1912. A Jeney családnak György néven három kitűnő tagja volt : I. Jeney György Szatmár városi főbíró, ki e tisztét 1788. óv kö’ül viselte. Róla azt mondja Szirmay, hogy örök emlékezetet érdemel, mivel a tokaji vidékről és hegyről szerezvén szőlővesszőket, a bortermelőket sok nemes fajjal megismertette. II. Jeney György szintén szatmár-városi főbíró. Szatmáron 1795-ben lett városi tanácsos; 1826—1832-ig főjegyző volt; 1807-ben főbiró, kit 1811-ben és Í814-ben a tárnoki székre s 1830-ban az országgyűlésre küldtek. Szatmár és több vármegye táblabirája s a ref. egyházmegyének ülnöke volt Néhány müvet irt. Meghalt 1843 ban. Harmadszor ezt a nevet a családban az a Jeney György viselte, aki, mint nyugalmazott kir. táblabiró, városunkban váratlanul tegnap halt meg. A mi korunknak közszeretetben és általános tiszteletben élt ez a kiváló s előkelő alakja minden tekintetben fölülemelkedett családjának előbb szerepelt s azonnevü két tagja fölött: magasabb rangú hivatali állást viselt, nagyobb tekintély volt a szől- lömüvelósnél s ragyogó irályával, szerkesztői jeles állásával és fényes müveivel messze felülmúlta családi elődeit. A mi Jeney Györgyünk, aki régebbi rákbetegségben halt meg, 1843 ban született. Atyja Jeney Sándor városi hivatalnok volt. Iskoláit Szatmáron a ref. gimnázium ban, a jogot Budapesten a tudományos egyetemen végezte, az ügyvédi oklevelet ugyanott szerezte meg, de mint ilyen, rövid ideig működött. 1869 tői Szatmárnémeti sz. kir. város törvényszéki, majd árvaszéki jegyző volt. 1876-ban a szatmárnémeti i kir. járásbírósághoz albiróvá, 1884 ben ugyanitt a kir. törvényszékhez bíróvá s 1895-ben a debreceni kir. ítélőtáblához bíróvá nevezték ki. Két évtizedig Szatmár városának bizottsági tagja s sok éven át az itteni ke reskedelmi és iparbank titkára volt. Több társadalmi intézet alapításában és igazgató sában vett részt. Irodalmi működését a szatmári Tárogatóban 1862-ben kezdte s 1865-ig folytatta. A Szamost 1869. évi január 1-én Bi hari Péter alapította. 1870 elején a szerkesztést átadta az alapitó Galásthy Sándornak, kit csakhamar Majoros Endre és Jeney György váltott fel. Ez utóbbi öt évig volt szerkesztő, az alapítástól szerkesztői foglalkozásáig pedig buzgó munkatárs. 1876 január 1 én megvette a lapot és a nyomdát is, de ezeket tőle Gőnyey és Litteczky félév múlva megszerezvén, lemondott a szerkesztőségről, de azonban holta napjáig iró maradt. Dolgozott a Hölgyfutárba, a Jogtudo mányi Közlönybe és több napilapba; ez utóbbiakba különösen Szatmár és Szatmárvármegye székhely kérdéséről irt. Midőn minden kitüntetést visszauta sitva, a debreceni kir. táblától nyugalomba vonult, 1909-ben Szatmárra telepedett vissza s itt ismét városi bizottsági tag lett, majd 1911 évben a Szamos főszerkesztője. Munkái: Házasság, vígjáték; 1873 ban szinrekerült Szatmáron. a városi színházban. Tollrajzok ; beszély gyűjtemény, Szat, már, 1874. Egy szatmári cívis emlékirata'. Korrajz Szatmárnémeti város múltjából 1790—1820. Névtelenül jelent meg 1893. A város jegyzőkönyvei nyomán az érdekes korszakot, az akkori Írások nyelvét fényes humorral festve irta meg. Ugyancsak a város régebbi történeből most egy újabb müven dolgozott s ha az leljesen készen nem volna, a családnak kötelessége azt befejezte ni. Hálásan ismerjük el, hogy Jeney magas bírói állásában, a köz- és törvényható sági ügyekben, a szerkesztői ős irói hivatásos munkáiban odaadó gonddal, fáradási nem ismerő buzgalommal, kiváló szeretettel, nagy eredménnyel s fényes hatással mindig fáradhatatlanul működött. Nagy kegyelettel kiséri őt hirtelen megnyílt sirjába a város minden rendű és rangú közönsége. Ez a nagytehotségü, szilárd jellemű s tevékenyen működött jeles iró mindnyájunk szeretőiére és háláj ra érdemes. Városunk történeteben fönmarad irói múltja s nemcsak a jelenlegi, hanem a ké sői nemzedék is tanulhat tőle o.osságot, kitartást, lelkesedést, haza- és népszere- tetet 1 Örök nyugalom, hálás és igazi elismerés, őrködjék nagyon hamar megnyílt koporsója feletti Ferenczy János. A Nőegylet kerti ünnepsége. Felejthetetlen és álomszerű volt mind az, ami a Nöegylet vezetőségének páratlan buzgóságából rövid 24 óra alatt szemeink előtt lejátszódott . . . Mintha valami nagyszerű utazásról, vagy egy mélységesen elkápráztató könyv szinpompás gondolatlógköréből tértünk volna meg, úgy rajzik és zsong bennünk a színek és képek tarkasága. Még alig tűnt el a lelkekből a szombat esti kedves kabaré és utána következő tánc hangul ata, a vasárnap délutáni ün nepély bevezetéséül a legnagyobb elismerést érdemlő Hadadi Kovácsy Zoltán dr. nak, a Nőegylet buzgó főjegyzőjének programmja szerint, már a dél folyamán ismét csatasorba léptek a nöegylet nemes céljaiért lelkesülő és fáradozó harcosok. — Statárium van a Deák-téren! Ve szólyben forog személy és vagyonbiztonságunk ! — kiáltották elibünk nyájas és barátságos olvasó, úgy délfelé egyes utcasarkokon . . . Hát értesítjük itt, utólag mindazokat, kiket illet, hogy ezek a bájos kis hölgyek és fess ifiurak az agilis Jékey Károlynónak, Uray Gózánénak, a faradhat an Nagy Le on kának, dr. Ambrózinó Vajay Műikének és dr. Muhy Zsigmondnénak előőrsei voltak. Természe'esen kiki, már mint Ádám és Éva szülőnktől ránk ragadt ősi kíváncsiság törvényei szerint, arra tartott, amerre utólagosan szerénytelenül reális HSLMkj: hajtAjer pal S“* ..>'» js» tü körfénynyel hófehérre bútorok, szőnyegek tisztítása. 6yár főiizlet: Szatmár, Kossuth 2.*u. 10. felvételi üzlet: Kazirtczp-u. l^T., 2. flagpl^árolp: Szédienpi-u. 34- ftlapittetott 188í-
