Szamos, 1912. május (44. évfolyam, 99-121. szám)

1912-05-12 / 108. szám

4. oldal. SZAMOS (1912. május 12.) 108. szám. szik a dolgot, ha csak a C3endőrség bele nem avatkozik. A legfrisebb verekedés a szatmárme gyei Gacsály községben történt. Egy eskü­vőn kaptak össze a legények és bicskázt >k meg egymást, amúgy magyarosan. Nem ki méltók a bicskát és meg kell hagyni hogy a veszedelmes kis szerszám becsülettel dolgozott. Rozsályi György gacsályi legény teg­nap tartotta rneg esküvőjét. A lakodalomra meghívta a barátait, akik mindnyájan el is jöttek, hogy a legifjabb asszonyt megfor­gassák A lagzira Rozsályi meghívta Szat­mári Ferencet és Győri Zsigmondot is, akik egymásnak halálos ellenségei. A két le­gény el is jött és u sors úgy hozta msgá val, hogy az asztalnál egymás mellé ültet­ték őket. A két legény eluntén csendesen viselkedett és csak a szemük váltott hara­gos pillantást. Amikor pedig a táncra ke rült a sor, Szatmári és Győri már szidni kezdték egymást. Előrelátható volt, hogy az összetűzés elkerülhetetlen lesz. Éppen ezért a jelenlevők azt tanácsolták Győrinek, hogy menjen haza. A legény, aki önérzetében sértve érezte magát, nem távozott, hanem kijelentette, hogy Szatmárit ki fogja bo- tozni. Amikor Szatmárinak a dolog tudomá­sára jutott, odament Győrihez és minden további szó nélkül pofonvágta. Természete­sen ez S8m volt rest és előrántotta a bics­káját. Szatmári ekkor egy dorongot fogott ős azzal ment neki haragosának. Általános harc keletkezett, a vendégek ijedten mene­kültek és többen a legények közé vetették magukat, hogy szétválasszák őket. De ek­kor már késő volt. Mind a két legény vér tői borítva fetrengott a földöu. Győri fejét a hatalmas ütés beszakitotta és Szatmári testén pedig több késszuns ejtett veszedel­mes sebet. így végződött Rozsályi György esküvője. Akinek három felesége van. — Saját tudósítónktól — Szatmár, 1912. május 11. A szatmári kir. ügyészség köröző le­velet adott ki egy valamikor nagy szerepet játszott szatmármegyei vállalkozó ellen, akit azzal vádol, hogy trigámiát követett eh Amikor a vállalkozó érezte, hogy a hurok szorulni kezd a nyaka körül, a büntetéstől való félelmében kereket oldott és valószínű, hogy Amerikába vitor ázott. Érdekes, hogy a külömben tekintélyes ember, aki a pát­riájában nagy népszerűségnek és köztiszte­letnek örvendet, amikor látta, hogy az igazságszolgáltatás elől nem tud kibújni, bűnét tetézte még azzal, hogy nagyobb összeg pénzt sikkasztott, váltót hamisított és úgy ugrott meg. Mert végre is pénz nélkül még az újvilágba is bajos megélni, pláne egy olyan embernek, aki ott teljesen ismeretien és járatlan. Persze az ügyészség körözése mitsem ér már és a vállalkozó nyugodt lélekkel szivja valahol a szabadság földjén a jó erős levegőt. Elég ideje volt ahhoz, hogy időközben biztos helyre meneküljön. Három elhagyott árvaasszony sir csak a férje után, de valósziaüleg azfta már ők is meg- vigaszt'ilódtak. Mert az asszonynép hamar vigasztalódik és gyorsan felejt. A szenzációs trigámiáról és a vállal­kozó egyéb bűneiről az alábbi tudósításunk számol be. Koszanovics Gábor avasfelsőfaiusi vál­lalkozó, akinek kiterjedt vállalata volt, Szerajevőből került el az Avasba. Nehány évvel ezelőtt költözött ide a családjával együtt. A vállalkozó míg fiatal e nber, mindössze negyvenegy éves. Fiatal, szép asszony volt a felesége, akivel látszólag a legjobb viszonyban ólt. A valóságban azon­ban ütöíts-verte az asszonyt és nem egy­szer halloták a szomszédok, amint vad ke­gyetlenséggel esett neki feleségének, aki a. nagy fájdalomtól rémesen jajveszókelt. Da Kozsanovics szívtelen volt és minél jobban sirt az asszony, annál jobban verte. Sokszor panaszkodott ' a szegény nö, hogy elpusztítja magát, mert nem bírja to­vább elviselni a rabiátus ember brutalitá síit. A ikor a férje előtt azt hangoztatta, hogy hazamegy a szüleihez, mert nem akar vele tovább élni, a vállalkozó mindenkor megverte. Nem nézte, hogy hová irt és a szegény asszony arc i mindenkor több seb tői vérzett. Végre is úgy segített magán, hogy egy szép napon megszökött és haza utazott szüleihez, akik megbíztak egy ügyvedet, hogy adja be a válókeresetet a válla5 kozó ellen. Amikor Koszanovics megtudta, hogy a felesége hol tartózkodik, arra akarta kényszeríteni az asszonyt, hogy térjen vissza hozzá. Bünbocsánatért könyörgött és megígérte, hogy soha többet nem nyúl hozzá. Az asszony már engedett a kévés­nek, egy keveset talán szerette is ezt az embert, de a szülei kereken kijelentet ék hogyha visszamegy a férjéhez kitagadják és nem ismerik el gyermeküknek. Ez ha­tott és az asszony, amikor Koszanovics megjelent nála a válaszért, fórját kiutasította a lakásból. Koszanovics fogta magát és nyomban visszautazott Avasfelső falura. Ta­lán nem is bánta valami nagyon a felesége elutasító válaszát. Körülbelül egy évig volt csak magára és uton-utfélen azt hiresztele, hogy a fele sógétől elvált és a válóper már ol is dűlt, még pedig az ő javára. És a vállalkozó most egyszerre udvarolni kezdett. Persze lányos házaknai szívesen láttak, mert tud ták róla, hogy jómódú ember és jó parti, hogy szép napon azután Kosz novic3 azzal lepte meg a faiujabeüeket, hogy uj asszonyt hozott a házhoz Szép, fiatal, kívánatos asszonyt. Boldogan élte le a mézes hete­ket és egy pillana’ig sem érzett lelkiisme­reti furdalást azért, h>gy a mánk feleségé­től m-.g a bíróság nem választotta el. 'Tör­tént azonban hogy Koszanovics közben ezzel a feleségével is összeveszett ér ez az asszony is a faképaél hagyta. A vállalkozó most már nem kérlelte az asszonyt és abba is beletörődött, amikor az asszony megszökött tőle. Koszanovics egy csöppet sem báni a a dolgot Annyira nem törődött vele, hogy harmadszor is megnősült. Természetesen anélkül, hogy előbbi két feleségétől elvált volna ügy intézte a dolgot, hogy minden alkalommal más-más városban esküdött meg. A dolog nyomban a hatóság tudomá­sára jutott és Koszanovicsot megidézték. A vállalkozó azonban sokk-1 ravaszabb volt, semhogy az idézésre megjelent volna. E helyett asonban titokban pénzzé tett min­den ingó vagyonát és váltókat hamisított. A váltókat leszámitoitalta és a felek pén­zeit is elsikkasztotta. Amikor mindent ilyen f-zépen elintézett, fog-a m igát és anélRül, hogy valakinek szólt volna egy szót is, n ég a teleségót sem értesítette és megszökött. Egye lesen kiment Amerikába. Persze, az ügyészség a tömeges felje­lentésre ki-.dta Koszanovics ellen a köröző levelet. Elé» későn. A vállalkozó biztos ha lyen v n és csöppet sem fél attól, hogy valamikor is'a hatos gok kezébe kerüljön. Fölhasználta a kedvező »lkaimat és akkor szökött, araikor még nem körözték. Ravasz ember Koszanovics, aki tudta, hogy mit Gsinál. Érdekes, hogy a harmadik felesége válókeresetet ad -tt be Koszanovics ellen hűtlen elhagyás miatt. Szegény, nem is sejti, hogy a házassága Koszanoviccsal a magyar törvények értelmében amúgy is érvénytelen. Harc a szoknyák mialt. — Saját tudósitónktól. — Szatmár, május 11. Ugyláts ik, hogy az utcai verekedések és lövöidöztsek Nagykárolyban már napi­renden lesznek. A „Szamod többször adott hirt, róla, hogy a szomszéd városban meny­nyire botrányos közbiztoösigi állapotok uralkodnak. Az ütem verekednek ö-sze az emberek és vígan lövöldöznek, mitsem tö­rődve azzal, ha a golyók esetleg célt té­vesztenek és teljesen ártatlan emberekben tesznek kárt. Maga a rendőrség is tehetet­lenül áll a garázda legényekkel szemben, akik a legtöbb esetben nyilvánosan produ kalják magukat. Hiszen az talán nem is volna olyan természetes szerencsétlenség, ha a legények a bosszújukat egymáson tölte­nék ki, de az, hogy az összetűzésüket nyílt uicán, díjtalanul, látványosságnak rendezik, ez mégis kellemetlen. Legalább is azoknak, akik véletlenül arrajárn»k. Most Í3 egy ilyen utcai harcról értesít bennünket ottani tudósítónk. A bonyodalom a szoknya körül keletkezeit. Régi nyavalya, ame y már annyi esetben megteremtette a maga szomorú tragédiáját. Eleintén csak botokkal kedveskedtek egymásnak a legé­nyek, de később előkerültek a revolverek is. A legujahb utcai lövöldözősről, amelynek egy súlyosan sérültje is van, a következő tudósításban számolunk be: Tegnapelőtt este úgy tíz óra tájban Nagykárolyban együtt mentek az utcán Er­dei Sándor, Frászt János és Pt,pp István. A legények jó kedvűek voltak és egy keve set dolgozott is bennük az elfogyasztott alkoho:: a Piac téren. Itt szembe találkoztak Strelkó Sándor, Gáli Kálmán és Holló Ist­ván leme gyári munkásokkal, akik Lini Ilona és Vibi Mária társaságában voltak. Amikor

Next

/
Oldalképek
Tartalom