Szamos, 1912. május (44. évfolyam, 99-121. szám)
1912-05-11 / 107. szám
i 1912. május 11.) lo7. azan:. SZAMOfc 3. oldal. — Meggyőződtem a felől, hogy az interuátus vezetősége a hatósági intézkedéseket szigorúan betartja s ha ez továbbra is igy marad, remélem, hogy a mostaninál már nagyobb baj nem lesz. A tiszti főorvos ur felvilágosításából legfőképp az ragadta meg a figyelmünket, hogy a betegek elkülönített és különösen intézkedéseket igénylő ápolásban részesitendők, a melyhez minden kommentár hozzáfüzése nélkül csu pán annyi megjegyzésünk van, hogy a 40,000 lakósu Szatmárnémeti nincs abban a helyzetben, hogy a kis szenvedőknek ezt nyújtani tudja, azzal a buzgósággal szemben, hogy bohó és zsenge fiúcskák, leánykák mint a tudomány Mekkájába törekednek a sok iskoláju Szatmárnémetibe, ahol van minden, — kórház azonban nincs. Nyilvánosan megdicsért: megyei tisztviselők. — Saját tudósítónktól. — Szatmár, május 10. Szatmárvármegye tisztviselőkaráról van szó. Jól tudjuk, hogy cikküuk címe ellen legelőbb ők tiltakoznak, de hogyha az igazságot más téren oly erővel védik és követelik, ne tiltakozzanak ellene akkor, amikor éppen róluk van szó. Igenis megismételjük, hogy: „nyilvánosan megdicsért megyei tisztviselők, sőt, hozzáfűzzük, hogy ez a dicséret a legilletékesebb ajakról, a vármegye főispánjár ak ajkáról hangzottéi az 1912 ik esztendő május havának 9-ik napján, a várme gye törvényhatósági bizottságán k évnegye- des rendes közgyűlésén, és a vármegye kő zönségőt képviselő bizottsági tagok kitörő, lelkes éljenzéssel és ovációval adtak méltó keretet a főispán elismerő szavainak. A tegnapi megyei közgyűlést Csaba Adorján főispán a következő szókkal nyitotta meg : A számonkérőszék ülésében keit jelentésből kitűnik, hogy a megyei közigazgatás ügykezelése évek óta súlyosabb terheket ró a vármegye tisztviselőire. Az ügydarabok számának rohamos szaporodása két- ségbevonhatlan bizonyitóka annak, hogy a megye tisztviselői nem egyszer emberfölötti munkát teljesítenek. De ugyancsak a szá- monkérőszék jelentéséből konstatálható, hogy az ügydarabok az emberien elképzelhető gyorsasággal és pedantériával intéződnek el. Vagyis a megyei tisztikar m nden tudásával és fizikai erejével a vármegye közigazgatási ügyeinek akadálytalan lebonyolításáért fáradozik, mindig szemelőtt- tartva a vármegye közönségének és a vármegyének érdekét. Mindezekért a törvényhatósági bizottság színe előtt a legteljesebb elismerését fejezte ki a főispán a megyei tisztikarnak és kérte a bizottsági tagokat, hogy ezt a tisztikart támogassa valóban fáradtságos működésében. A megyegyülés élénk éljenzéssel és tapssal fogadta a főispán szavait. De tovább mentek a bizottsági tagok. A megyei tisztviselők státusrendezósót egyhangúan tudomásul vették. Melléje állottak a tisztviselőknek, hogy a testület erkölcsi te kintélyének latbavetésével segítsék düiőre jutni a megyei tisztviselők anyagi helyzetének megjavítását. Álljunk meg ennél a pontnál. Régen elmúlt már az idő, amikor a megyei székház hivatalszobái mindmegannyi kis fiók pipatoriumai voltak a megyei uraknak, amikor az el nem intézett aktákat nem iktatószámok szerint rakták az alacsonylábu székekre ülőkének, hanem az évszámok szerint, amikor a 2 —3 éves akta fiatal volt. Ma már a megyei hivatal egyike a leg- terhesebbeknek és ennek ellenére a megyei tisztek anyagi ellátása a legsivárabb. Csak helyeselhetjük, sőt: igen természetesnek tartjuk, hogy Szatmárvármegye törvényhatósági bizottsága magáévá tette a tisztviselők státusrendezési mozgalmát és erkölcsi tekintélyének súlyával a javukra billenti az igazság és méltányosság mérlegét. Szatmár Vár í négy e erdészete. — Saját tudósítónktól — Szatmár, 1912. május 10. Érdekes, tartalmas jelentést terjesztett föl Szatmárvármegye aüspinja a földmive- lésügyi miniszterhez a vármegye erdészetének rnai állapotáról. A jelentés hü képét adja annak a nagyfoutosságu gazdasági ágazatnak, amely, sajnos a korábbi idők rablógazdasága miatt közelállóit a teljes csődhöz. Bár a hivatalos jelentés szerint «vármegye erdészete „kielégítő*, mégis megállapítható, hogy még igen sole tenni valónk volna ezen a téren, ha nem lenoénk olyan koldus ország. Különösen a magánerdök tervszerűtlen kezelése, a törvényesen kötelező üzemterv állandó kijátszása veszélyeztetik az erdőállományt. Hogyha ez erdészeti jelentést a tárgyilagos kritika bonckése alá vés zük az első, ami szemünkbe ötlik, i.ogy a jelentés önmagának mond ellent. Nevezetesen : míg az egyik helyen azt Írja, hogy 86 holdat erdősítettek be, addig a jelentés másik része konstatálja, hogy az erdőterület nem szaporodott, vagyis: az eredeti erdőterületből 86 hold valahogyan elcsúszott. A terjedelmes és tagadhataóanul nagy gonddal és szakértelemmel megszerkesztett jelentés adatai közül a következők érdemelnek fölemlitést: Szatmárvármegyében 2423Ü9 katasztrális hold területű erdőség van. Ebből a nagybányai kincstári erdészet kezelése alá tartozik 69906 hold, városi és hitbizományi erdőség 53313 és fél hold, vagyis rendszeres kezelés alatt áll az egész erdőterületnek fele : 123420 hold. A többi: 118889 hold magántulajdon és ebből csak: huzzuk háromszor alá, csak .46 és fél holdat kezelnek tervszerűen, a többiben pedig dühöng a vandalizmus. De csak úgy suba alatt és ügyesen, mert, amint a jelentős mondja senkit sem kellett erdőkihágás miatt büntetni, (hát erdőkivágás miatt ?) A kopárterületek befásitása. vagy hogy nevén hívják a gyermeket: a régi bűnök helyrehozása szintén haladt előre. Eljutottunk odáig, hogy kijelölték (!) a ko p:ár területeket. Ennek a munkának már minthogy élőmunkának az lett az eredménye, hogy 11 község határában összesen 21376 holdnyi kopár erdőterü etet födöztek föl s javasolták a közigazgatási erdészeti bizottságnak a befásitást. Ki is osztottak 11 birtokosnak 299 ezer derék csemetét és ezzel befásitottak 89 holdat. Bár ma még elég ziláltak az erdészeti viszonyok sok magán erdőtulajdonos indo ienciája naiatt, mégis remélhetjük, hogy a közeli jövőben már javulásról számolhatunk be, mert a földmivelésügyi kormány nagy összegeket áldoz az erdészet föllenditésóre, régi nívójának visszaállítására. Csak Szat- márvármegyében 83 ezer 200 korona segélyt osztottak ki 5 esetben. Riportunkat a hivatalos jelentés szavaival végezzük: Szatmárvármegye erdészete kielégítő. Tehát: „kielégítő*, vagyis sem nem „jó,“ sem nem „jeles* no és legkevésbé sem „kitűnő“. Cigánymulatság. — Saját tudósitónktól. — Szatmár, május 10. Fáraó füstös képű ivadékai, a nyugtalan természetű, heves vérü cigányok, akik már annyi töméntelen dolgot adtak az ország valamennyi hatóságának, ugylálszik sehogysem tudnak megbarátkozni a kényelmes, nyugodt élettel, az egy helyoen való maradással, a munkával és a tisztességes kenyérkeresettel. Az őseikről maradt rájuk, apáról fiúra szállt, hogy nekik kötelességük a vándorlás, a kóborlás, a vad, kényelmetlen és hányatott élet. A verőkben van, amely űzi, hajtja őket, mindég tovább- tovább, más és más ismeretlen vidékek felé. És a cigány föipakkoija minden ingó vagyonát, szekérre teszi apró purdóit és megindul ismeretlen tájak felé, oda, ahol még szűz a talaj, ahol van még remény arra, hogy tud magának szerezni néháuy rongyos forintot a más emberek pénzéből. Mert az is veleszületett tulajdonság — a cigány az elmaradt szocialisták legklasz- szikusabb típusa — hogy kimagasló előszeretettel viseltetik a nálánál jobbmódu emberek vagyona iránt. Ha másnak van, neki is legyen. És ha a többi embereknek megadatott az a kiváltság, hogy van nekik; a cigány úgy gondolkozik, hogy joga van ahoz, hogy amit mások becsülettel megszereztek, amiért véres verejtéke- izzadtak, azt ő elvegye. Nem csinál belőle lelkiismereti kérdést és egész egyszerűen ellopja. Primitiven dolgoznak, de azt meg kell hagyni, hogy vakmerőén. A cigány nem riad vissza semmitől, legkevósbbó attól, hogy gyilkoljon, hogy embert öljön. Irtózatos nagy azoknak a szerencsétleneknek a száma, akiknek a cigányok ol- tottákáki az életüket. És ők büszkék a vakmerőségükre és szinte sportot űznek abból, hogy minél több embert küldjenek a másvilágra. De, amilyen kegyetlen a cigány a fe- hóremberekkel, éppen olyan vad és fó kezhetetlen a saját verőivel szemben is. Ha egymást megszurkálják, az éppen annyi, mintha — mondjuk — mások táncra kerekednek. A cigány nem megy orvoshoz, nem veszi igénybe a hatóság, a csendőrök beavatkozását, mert hiszen ettől a két dologtól még jobban fél, még erősebben fázik, mint a széltől. Sok munkát adtak már a vetési cigányok a csendőrségnek. Különösen ezelőtt. Nem volt nap, hogy a cigányok ne verekedtek volna. Hiábavalónak bizonyult a legszigorúbb eljárás, a legszigorúbb büntetés, a bünesotek Dapról-napra megismétlődtek. Az utóbbi időkben azonban csodálatos változás állott be a vetési cigányok életében. Megszelídültek, jámborok lettek és nem ártottak senkinek a világon. Ez a csöndes v-selkedós niőg a hatóságnak is föltűnt, amely pedig hozzá volt szokva ahoz, hogy naponta bíbelődjék a Különleges esipkefes- O / X>^ 1 Szatmári = Gyári föűzlet cés, hűen minta után íltl] JT dl Kossuth Lajos - utca 10. szám. Felvéteti üzletek: ftazinczy-utca 17. sz. Attiia-uíca 2 sz. Nagykároly: Széchenyi-utca 34. sz. Alapittatott 1886.
